Nem indult könnyen a magyarországi karriered. Sokáig úgy tűnt, nem kaphatsz sportorvosi engedélyt.
– Nagyon nehéz heteket éltem át, óriási volt a bizonytalanság. Az eddigi profi karrierem alatt egy vesével játszottam, soha nem volt problémám, fel sem vetődött bennem, hogy Magyarországon ezzel gond lehet. Volt olyan időszak, amikor úgy gondoltam: összepakolom a bőröndömet, kijelentkezem a hotelből és visszamegyek Csehországba. A Vasas vezetői azonban mindent megtettek, hogy elintézzék az ügyemet, éreztem, hogy nagyon akarnak. Július végére egyedi elbírálás alapján megkaptam az engedélyt, viszont addigra már megsérültem egy edzőmeccsen. Szóval, elég kaotikusan indult a vasasos időszakom.

Csehországban soha nem okozott gondot, hogy egy vesével játszottál?
– Nem. 15 éves voltam, amikor egy bajnoki meccsen a szünet előtt az ellenfél kapusa beletérdelt a vesémbe. Óriási fájdalmat éreztem, de az első félidőt még befejeztem, majd a szünetben kénytelen voltam cserét kérni. Hazavittek, úgy voltam vele, hogy majd kialszom és reggelre semmi bajom nem lesz. Az éjszaka azonban hatalmas szenvedés volt, egyre erősebbek voltak a fájdalmaim, így azonnal meg kellett műteni. Sajnos a vesémet nem lehetett megmenteni, mivel szinte teljesen szétrobbant a rúgástól, így ki kellett venni. Gyerekként eléggé kétségbe voltam esve, de megnyugtattak az orvosok, hogyha felépülök, teljes értékű életet tudok élni és a futballt sem kell befejezni. Öt hónap múlva már újra a pályán voltam.

Talán a saját esetednek is köszönhető, hogy szívesen segítesz az arra rászorulóknak. Két éve például a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő pilzeni játékos, Marián Čišovský számára egy igencsak rendhagyó gyűjtést szerveztél.

– Čišo egy nagyon ritka betegségben szenved, aminek egyelőre nem ismerik az orvosok az ellenszerét. Az ALS-es betegeknek teljesen elsorvad az izomzata és egy idő után képtelenek lesznek a mozgásra. Az Egyesült Államokban a súlyos betegeknek gyakran gyűjtenek pénzt különböző élő stream adásokon keresztül.

 Ugyanezt az utat választottam én is, 28 órán keresztül játszottam a FIFA játékkal, amit élőben lehetett nézni. Mivel az ötlet korábban megfelelő reklámot kapott a cseh televízióban és néhány médiumban, a szurkolók tudták, hogy egy karitatív akcióról van szó. A játék alatt lehetett egymással beszélgetni, tőlem kérdezni, nem mellékesen pedig pénzt adományozni. 100 ezer koronát (1,2 millió Ft) sikerült így összegyűjteni, amit Marián Čišovský gyógykezelésére ajánlottam fel.

Rendhagyó módon a profi pályafutásod alatt összesen két csapatban játszottál és légiósként sem szerepeltél egészen mostanáig. Ennyire jól érezted magad otthon vagy nem volt lehetőséged az előre lépésre?
– Miután 2013-ban megnyertük a Cseh Kupát és a Szuperkupát, a Sparta Praha szeretett volna leigazolni, de nem tudtak megegyezni a Jabloneccel, az akkori klubommal. Volt érdeklődés Törökországból, Lengyelországból és Izraelből is, de valamiért mindig úgy alakult, hogy a maradtam. Mindenképp szerettem volna azonban kipróbálni magam külföldön. Mivel idén a szezon végén lejárt a szerződésem, tudtam, hogy nagy eséllyel most igazolhatok utoljára külföldre.

“Hátrányban vagyok a többi védővel szemben”

Amikor ide igazoltál, voltak olyan csehországi vélemények, mely szerint a te tudásoddal, tapasztalatoddal, fizikai felépítéseddel, nagyon gyorsan az NB I legjobb védői közé fogsz tartozni.
– Négy hónapja vagyok itt, nem játszottam még olyan sok meccset, hogy a top védők közé soroljam magam. A Videotonban, a Ferencvárosban, a Honvédban, de itt nálunk, a Vasasban is vannak remek középső védők. Ristevski, Vaskó, Burmeister vagy James is kiváló képességekkel rendelkezik és ide sorolnám még Šimůneket is, aki sajnos most sérült. Nekem annyi hátrányom van egyelőre, hogy nem ismerem az ellenfél támadóit, ahogyan a játékvezetőket sem, így nem tudom, hogy kinél meddig lehet elmenni, milyen felfogásban vezetik a mérkőzéseket. Tavaszra ezzel kapcsolatban már jobban képbe kerülök.

Mi a legnagyobb különbség a cseh és a magyar futball között?

– Tulajdonképpen semmi különbséget nem látok a cseh és a magyar bajnokság között, ha csak szigorúan a játékot nézzük, sőt, a két válogatott is azonos szinten áll jelenleg. Ami szembetűnő, hogy itt Magyarországon most már csaknem minden csapatnak vadonatúj stadionja van, míg Csehországban e tekintetben rosszabb a helyzet, viszont több néző jár a meccsekre.

Igaz, nálunk a Jablonecnél 2 ezer volt az átlagnézőszám, de az Európa Ligában, az Ajax, az Alkmaar és a Betis, valamint a bajnokságban a Sparta és a Plzen ellen telt ház, vagyis 6 ezer néző előtt játszottunk. Az NB I-ben is van két csapat, a Videoton és a Ferencváros, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, ugyanez igaz a hazai ligára is, bár most a Plzen nagyon elhúzott. Meggyőződésem, hogy a Vasas az első öt hely valamelyikén végezne a mi bajnokságunkban.

Pályafutásod során először álltál légiósnak. Mennyire volt nehéz megszokni az új körülményeket, az új országot, az új várost?
– Tavasszal tudtam, hogy nem hosszabbítom meg a szerződésemet a Jabloneccel, aminek nem igazán örültek a klub vezetői. Ekkor már tudatosan készültem a légiós életre, beiratkoztam egy angol nyelviskolába, hogy ne legyenek majd nyelvi problémáim az új csapatomban. Itt a Vasasban Michael Oenning vezetőedző és Ferenczi Pista másodedző is kiválóan beszél angolul. Ľuboš Kamenárral és Ján Šimůnekkel a saját nyelvemen is szót értek, de próbálok nyitott füllel közlekedni, így pár szó a magyarból is rám ragadt.

“Elérhető a bronzérem”

Csehként mennyire tudtál beilleszkedni a magyar emberek közé? Milyen különbségeket látsz a két nemzet között?
– A csehek több sört isznak….Magyarországon sokkal barátságosabbak és kedvesebbek az emberek, mint Csehország egyes részein, rengeteg segítséget kapok, akár csak a boltban is ha kenyeret és felvágottat akarok venni. Az is különbség, hogy pozitívabban gondolkodnak, mint a mieink, legalábbis itt ezt tapasztalom. Egy cseh szájából talán furcsa ezt hallani, de meggyőződésem, hogy Budapest még Prágánál is szebb város. A barátnőmmel és a kutyámmal nagyon szeretünk itt élni.

Mit vársz a Vasastól? Mire lehettek képesek az idei szezonban?
– A tavalyi eredményeket nem lesz könnyű túlszárnyalni, főleg, hogy a kupából már kiestünk, amit elég rosszul viseltünk. Úgy látom, hogy több ellenfelünknél is jobbak vagyunk, egyes posztokon jobb labdarúgókkal rendelkezünk, ennek ellenére mostanában nem igazán jönnek az eredmények. Egy jó téli felkészüléssel azonban elérhetjük a céljainkat. Én személy szerint szeretnék az Európa Ligában futballozni, amihez a harmadik helyre oda kellene érnünk. Egyáltalán nem reménytelen a helyzetünk, úgy érzem, hogy a bronzéremért a Honvéddal és a Debrecennel vívhatunk nagy versenyfutást. A júniusi esküvőmön szeretnék Európa Liga-indulóként az oltár elé állni…

PRIVACSEK ANDRÁS