A 18. fordulóban még 8 pont volt az előnyötök a harmadik, már nem feljutó helyhez képest, a tavaszt az élen kezdtétek, most pedig -7 pontra vagytok a második helytől, elúszott a feljutás. Ritkán látható összeomlás egy élcsapattól. Mi történt?

– Ez nem egyszerű, senki sem boldog a kialakult helyzettel kapcsolatban. Csalódottak vagyunk, fel szerettünk volna jutni. Óriási előnyünk volt, jelenleg még mi sem értjük, ez hogyan történhetett meg…

Hallani olyan hangokat, amelyek szerint nem mindenki akarta a feljutást. Érzékelted ezt az öltözőben?

– Őszinte leszek, úton-útfélen én is ezzel szembesültem, rengeteg embernek az volt az első kérdése hozzám, hogy “tényleg ez nem akarta, az nem akarta a feljutást?” Sem az öltözőben, sem máshol nem érzékeltem azt, hogy valaki nem akarja az NB I-et. Edzéseken és mérkőzéseken is úgy álltunk hozzá, hogy az NB I-et akarjuk, úgyhogy cáfolnám ezeket a rosszindulatú pletykákat.

Állítólag sok volt a belső feszültség játékos és játékos, valamint játékos és edző között. Ezeket, hogy próbáltátok kezelni?

– Ezeket a híreszteléseket is jócskán túlzásnak tartom. Egy öltöző életében mindig, mindenhol vannak jobb és rosszabb periódusok, ez itt is jellemző volt. Minden öltözőben van olyan, hogy egyesek jóban vannak a másikkal, valakivel pedig nem, vagy pedig 3-4 játékos alkot egy csoportot, másik 3-4 pedig másikat.

Attól függetlenül, hogy egy öltözőben jó vagy rossz a légkör, attól még teljesíteni kell a pályán.

Voltam már olyan öltözőben, ahol nem szóltak egymáshoz a játékosok, mégis eredményesen szerepeltünk, és olyanban is, ahol jó közösséget alkottunk, mégsem jöttek az eredmények. A pályára ezt nem szabad kivinni, profi játékosok vagyunk. De nagyobb összeveszések, balhék egyáltalán nem voltak nálunk.

Mi volt a legnagyobb hiba, amit elkövettetek?

– Jó kérdés, sajnos erre nagyon nehéz válaszolni, jelenleg még nem is tudok. Egy biztos, ebben a lejtmenetben

mindenki ludas egytől egyig, kivéve a klubtulajdonost, aki mindent megtett és minden pénzét beleölte a csapatba.

Tudjuk mi is jól, hogy abszolút megvan ebben a nagy felelősségünk, nekünk játékosoknak is. Nem akarok személyeskedni, neveket mondani, hibáztatni külön valamelyikünket, mert mindenkinek megvan a része ebben, az én felelősségem is ugyanilyen nagy, mint bárki másé.

Télen kerültél Gyirmótra, mit érzékeltél akkor a csapat körül? Milyen célokkal érkeztél?

– Ha elmondod azt, amit gondolsz, akkor az nem mindig jó.

Sajnos nem mindig lehet egy nyilatkozatban őszintén elmondani azt, amit akar az ember, mert biztos, hogy lesznek következményei,

úgyhogy én is maradnék az ilyenkor jól bevált sablonoknál. A kérdés második felére válaszolva, úgy érkeztem Gyirmótra, hogy az NB I-ben szeretnék játszani a nyártól, ilyen reményekkel is indultunk neki a felkészülésnek. Még az elején nem is volt semmilyen probléma, aztán a mosonmagyaróvári vereségünk után lehetett érezni, hogy valami nagyon nem stimmel a csapatnál. Nem jöttek az eredmények, mindent elmond a tavaszi szezonunkról, hogy szinte csak pontrúgásból voltunk eredményesek.

A védekezés, a támadás, minden rossz volt…

Fotó: Gyirmót FC Győr Facebook

Fog hiányozni a Gyirmót az NB I-ből?

– Abszolút! Bár azt érzékelem a közvéleményt figyelve, hogy rajtunk kívül senki sem akarta, hogy felkerüljünk az élvonalba, egyedül maradtunk ezzel az egész országban. Inkább mindenki a nagyobb múltú csapatokat látta volna szívesen az NB I-ben, végül ez így is lesz. 

Mekkora prémiumtól estetek el azzal, hogy nem jutottatok fel?

– Minden csapatnál vannak célprémiumok, itt is fel volt ez dobva feljutás esetére, amitől így sajnos elestünk. Összeget nem akarok mondani, de azért nem egy olyan óriási pénzről van szó. Sőt, a csapat lemondott a meccsenkénti prémiumról is, azaz belementünk abba, hogy ha nem jutunk fel, akkor nem kapunk prémiumot, és ez sajnos így is lett.

Gyirmótra Diósgyőrből kerültél, ahol az őszi szezon nagy részében csak az NB III-as csapatnál edzettél. Milyen állapotban került az új együttesedhez?

– Hál’istennek semmilyen hátrányban nem voltam, hiszen végigedzettem az őszt, olyan volt, mintha akkor is alapoztam volna pár hónapot. Különmunkát is végeztem, úgyhogy ugyanolyan formában éreztem magam, mintha játszottam volna az NB I-ben. A másik oldalról pedig, az NB I és az NB II között van különbség, a másodosztályban nem akkora az iram, nem olyan minőségű játékosok szerepelnek itt, mint az élvonalban, úgyhogy úgy érzem, jól megoldottam ezt a részét.

Milyen más különbséget észleltél még Diósgyőr és Gyirmót között?

– Diósgyőr mögött óriási szurkolótábor van, több ezer néző, hatalmas stadion, itt pedig nagyon fura volt, hogy szinte még ezren sem jártak a meccsre. Fura volt az is, hogy ha gyengébben szerepeltünk, nem volt retorzió sem a szurkolók részéről, mert Diósgyőrben azért hangot adtak az elégedetlenségüknek.

Itt senki nem szólt egy rossz szót sem, ha kikaptunk, lehet valamilyen szinten ez is baj, hogy nincs szurkolói nyomás a játékosokon. 

Mit lehet tudni a jövőddel kapcsolatban? A következő szezont is Gyirmóton kezded?

– Természetesen, hiszen még a következő idényre is érvényes szerződés köt a klubhoz. A labdarúgásban persze sosem lehet tudni semmi biztosat előre, de úgy tervezem, hogy maradok Gyirmóton, szeretek itt lenni, jól érzem magam, minden feltétel adott a jó szerepléshez.

Leszel még NB I-es játékos?

– Azon vagyok… A 300 meccset el szeretném érni, ahhoz kellene még egy fél szezon. Most nem sikerült a feljutás, de jövőre újra megcélozzuk az NB I-et a Gyirmóttal, és remélhetőleg pályára lépek még az élvonalban.

Ha már NB I: mit szólsz a DVTK jelenlegi szerepléséhez, és kiket tippelsz a két kiesőnek?

– Minden eddiginél izgalmasabb lesz a végjáték, megjósolhatatlan, hogy mely csapatok fognak kiesni. Szurkolók a DVTK-nak, hogy maradjon benn, hiszen az ottani szurkolók megérdemlik az NB I-et, mert az a fanatizmus egyedülálló. Remélem a DVTK jövőre is ott lesz az élvonalban. A Haladás kiesése úgy gondolom, már borítékolható, a másik búcsúzó csapat pedig bízom benne, hogy nem a DVTK lesz.

NYIKES ZOLTÁN