Hatalmas port kavart és óriási visszhangot váltott ki a szeptember közepén lejátszott ETO FC Győr-Nyíregyháza NB II-es bajnoki, miután a 93. percben a vendégek játékosa, Gulyás Máté azonnali piros lapot kapott, amikor beleszállt a győriek 21 éves támadójába, a labdát épp eltoló Szimcso Viktorba, aki olyan súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, hogy 8-12 hónap kihagyás vár rá.

Az esetet követő napokban a MLSZ Fegyelmi Bizottsága azt a döntést hozta, hogy három találkozón nem ülhet a kispadra a 76. percben kiállított asszisztensedző, Purguly Árpád, valamint a lefújás után szintén a kiállítás sorsára jutó Zoran Spisljak vezetőedző, a Nyíregyháza pedig nem kegyelmezett Gulyás Máténak, akivel szerződést bontottak.

A Szpari múlt héten pénteken újabb, kemény döntést hozott. Nemcsak a súlyos sérülést okozó játékos az egyetlen, akitől elköszöntek, hanem az addig kilenc hónapig asszisztensedzőként dolgozó, Purguly Árpád munkáját is megköszönték.

Néhány nappal elbocsátása után a menesztett másodedző a csakfoci.hu-nak leírta, miként élte meg a botrányba fulladt mérkőzésen történteket.

Az eset után Purguly Árpád a szerkesztőségünkhöz eljuttatott egy összefoglalót, melyet változtatás nélkül közlünk, ami az ő kiállításával kapcsolatos eseményeket foglalja össze.

Az eset egy szabálytalansággal kezdődött, ahol a győri játékos csúszott a támadónk lábára, és ha Tóth Barna nem óvatos, akkor ő sérülhetett volna meg súlyosan. Mégis a mi játékosunk kapott sárga lapos figyelmeztetést. A győri kispad reakciója önmagáért beszél. Hárman hagyják el a technikai zónát ordítva, reklamálva. Szidták a játékosunkat azt ordították, hogy Tóth Barna el akarta törni ellenfele lábát, és folyamatosan reklamáltak, követelték, hogy a játékvezető állítsa ki. Ezalatt az idő alatt páran a kispadunkat is elkezdték szidni. Ezt elégeltem meg kb. 15-20 másodperc elteltével és felálltam.

Átkiabáltam: “Mit reklamáltok még mindig? Megkaptátok a szabadrúgást, amit igazából nem is érdemeltetek meg!” Válaszul szitkozódás és fenyegetés érkezett. „Te itt hallgass Purguly! Menj vissza Romániába ahonnan jöttél és te ott pofázzál!”

Ezek után megindultam a technikai zónájuk felé, és heves szóváltásba keveredtünk, ennek eredménye, a játékvezető mindkettőnket kiállított. Ezután meg lettem fenyegetve, hogy majd a folyosón beverik a pofámat. Bementem a folyosóra, ott tovább folytatódott a románozás.

“Elviszed a Magyar edzők pénzét teeee… Menj vissza Romániába te büdös Román!”

Hallották páran a győriek közül is, senki sem reagált csak Zorán, aki a negyedik játékvezetőt kérte, hogy tegyen valamit. Nem történt semmi. A mérkőzés végén kértem a játékvezetőket, hogy írják be a jegyzőkönyvbe, de ők arra hivatkoztak, hogy nem hallották.

Szatmárnémetiben születtem Magyarnak! Büszke vagyok rá! Kányádi Sándor szavaival: „Én nem határontúli magyar vagyok, hanem határtalanul Magyar”. Magyarnak neveltek a szüleim akkor és ott, ahol ez nem volt egyszerű. Magyarul élek, magyarul beszélek, magyarul álmodom, magyarul gondolkodom, magyarul szeretek, magyarul nevelem, a gyerekeimet Magyarnak. Ugyanakkor magyarul sértődöm meg, és heves magyarsággal kérem azt számon, ha a nemzetiségemet kérdőjelezik meg!

Ki szeretném jelenteni nem ütöttem meg senkit, senkit nem köptem le, emberi méltóságában nem sértettem meg. Igaz elhagytam a számomra kijelölt technikai zónát, de nem mentem át a másikba. A játékvezető kiállított elfogadtam.

A folyosón a részükről tovább folytatott provokációra sem reagáltam erőszakosan. Habár egy nem az anyaországban született Magyarnak ezt a fajta provokációt nem lehet megszokni, de tudom hol a határ! Sajnos van benne rutinom, találkoztam már máskor is ilyen fajta provokációval, fenyegetéssel, holott akkor nem párosult hozzá egy mérkőzés feszült hangulata. Nem akarok belőle ügyet csinálni, akkor sem akartam és most sem. Csak azért írtam le, mert az igazsághoz tartozik, és az eddig rólam megjelentek engem teljesen negatív szerepben tüntettek fel. Ez történt. A következmények ismertek.

Mint mindig most is először magamban keresem a hibát. Tanultam belőle. Nem haragszom senkire. Számomra, ez az eset ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekintendő.

21 éve dolgozom a labdarúgásban. Profi edzői karrierem során az elmúlt három évben nem voltam eltiltva. Ezt megelőzően egyszer túlzott gólöröm – beszaladtam a pályára a 90. percben szerzett gólunkat ünnepelve, – és egyszer, mert megtévesztő mozdulatot tettem egy felém guruló labda felvételére.

Szeretnék mindazoktól elnézést kérni legyen az győri vagy Spartacus-szurkoló, akiket viselkedésemmel megbotránkoztattam és elrontottam a szórakozását. Ismételten bocsánatot kérek Elnök Úrtól és köszönöm neki az elmúlt kilenc hónap bizalmát.

Köszönöm kollégáim segítségét és támogatását, büszke vagyok, hogy kilenc hónapon keresztül közéjük tartozhattam. Sok baráttal lettem gazdagabb! Sok sikert kívánok a játékosoknak és az egész Spartacus családnak, hogy minél hamarabb elérjék rég dédelgetett vágyukat!

A labdarúgás egy érzelmekkel teli játék, és ezt az érzelmet nem szabad hagyni, hogy kivesszen a játékból, ez is teszi ilyen kivételessé! De lennie kell egy határnak, amit a túlfűtött érzelmek és az indulat soha, de soha sem téphet át! Ez az érzelmi töltet, soha de soha nem csaphat át provokációba vagy gyűlölködésbe!

A Gyűlölet nem pálya!

Sporttársi Tisztelettel!

Purguly Árpád

A Loki kétszeres magyar bajnoka lett a kirúgott Szpari-edző utódja – hivatalos