A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) a legújabb kutatásában megvizsgálta, hogy a TOP5 európai bajnokságban kik azok, akik a leghűségesebbnek számítanak a klubjukhoz.

Az európai topligákban is összesen alig 10 olyan labdarúgó akad, aki 15 évet lehúzott jelenlegi klubjában a felnőtteknél az élvonalban.

A listán az első helyen a Juventus 40 éves kapusa, Gianluigi Buffon áll (17 éve ő védi a Zebrák kapuját), de Andrés Iniesta is felfért a dobogóra (Barcelona, 16 szezon), akárcsak a Dortmund kapusa, Roman Weidenfeller.

A BL-elődöntős Daniele De Rossi (AS Roma) is az élmezőny tagja 15,5 idénnyel, és idővel beférhet a TOP10-be Lionel Messi és Sergio Ramos is, ám esetükben ehhez még 2-3 szezonra szükség lehet.

Hűséges játékosok a topligákban

15 szezonnál jár a hazai csúcstartó

A hazai mezőnyben is akadnak olyan játékosok, akik hosszú ideje hűségesek a saját klubjukhoz. Az NB I-ben játszó labdarúgók közül a csúcstartó Schimmer Szabolcs, aki szintén a 15. szezonját tölti a mostani klubjában, ezzel Európában is ott lenne az élbolyban. Ugyanezt a mutatót elmondhatja magáról Kanta József is (aki viszont jelenleg az NB II-ben szerepel, ahogy a gyirmóti Tóth Norbert is).

– Valójában 20 éve tartozom a szombathelyi klubhoz, de az élvonalban 2003-ban mutatkoztam be, azóta már a 15. idényemet húzom le a Haladásnál – mondta a csakfoci.hu-nak a szombathelyiek 34 éves jobbhátvédje a statisztika hallatán. – Sejtettem, hogy valahol elöl lehetek ezen a téren, mert pár éve már láttam a nevemet egy hasonló listán, de akkor Dombi Tibor számított még a leghűségesebb magyar játékosnak. De említhetném csapattársamat, Rózsa Dánielt is, akivel gyakorlatilag együtt kerültünk az első csapat keretéhez, viszont ő később mutatkozott be az NB I-ben, mint én, talán ezért szerepel hátrébb az ő neve az ilyen listákon.

Magyarok a hűségesek listáján

“Egyszer gondolkodtam el rajta komolyabban, hogy talán menni kellene”

Adódik a kérdés, hogy az NB I leglojálisabb labdarúgójának hányszor lett volna igazi lehetősége elhagyni a klubját.

– Jó párszor hívtak máshova, nem azért ragadtam itt ennyi ideig, mert nem kellettem volna. Amikor lejárt a szerződésem, rendre megkörnyékeztek más NB I-es klubok. Mindenkivel úgy ültem le, hogy közöltem, hogy a Haladás az első, és ha ők meg akarnak tartani, akkor maradok Szombathelyen.

Komolyabban egyszer sem gondolkodtam el a váltáson, egészen a legutóbbi nyárig. Akkor reménytelennek éreztem a helyzetemet a klubnál, korábban nem volt rá példa, hogy teljesen félretegyenek, de Mészöly Géza nem bennem gondolkodott. Sokat tépelődtem, mit tegyek, de úgy voltam, hiába hívnak máshová, adok még magamnak egy fél évet, és az idő majd eldönti, mi legyen.

Az élet aztán megoldotta a helyzetemet: érkezett Michael Hipp, aki először nem engem akart betenni jobboldali védőnek, de fiatal riválisom pechjére megsérült a Fradi elleni meccs előtt, így én kerültem a kezdőcsapatba. Ha pedig már bekerültem, próbáltam úgy játszani, hogy többet ne is kerüljek ki onnan.

“Az edzőváltásokkal is tudod magad motiválni”

Ha egy játékos új helyre szerződik, a környezetváltást jelöli meg egyik leggyakoribb okként a váltásra, mondván, ez jót tesz a motivációnak. Kérdés, mi motivál valakit, ha 15 éven át ugyanott marad?

– Aki szeret focizni, az mindig talál magának új kihívást, aki nem, az nehezebben. Sokszor nem kell sehová menned ahhoz, hogy nagyon bizonyítani akarj.

Szombathelyen például legendásan gyakran váltottak edzőt az utóbbi 15 évben, egy új edzőnek pedig az ember mindig nagyon meg akarja mutatni. De amikor kiderült, hogy új stadionja lesz a Haladásnak is, akkor onnantól kezdve az is egy cél volt, hogy az új arénában pályára léphessek telt ház előtt.

Ez volt a másik ok, amiért nyáron mégis maradtam, még úgyis, hogy akkor nagyon távoli volt az, hogy engem be is tegyenek tétmeccsen az új stadionban.