Kicsoda Balogh Tamás?

Interjúnk főszereplője, Balogh Tamás évek óta dolgozik a Vidinél. A 28 és fél éves szakember egészen fiatalon a Videoton utánpótlásában kezdett futballozni, védőként, majd később sportágat váltott: kosárlabdázott. Idővel azonban az élsport helyett a tanulásra koncentrált: közgazdászként végzett az egyetemen. Eleinte marketing munkatársként tudott elhelyezkedni a piros-kék klubnál, majd eredeti céljainak megfelelően “scoutként” dolgozhatott. Egy rövid időszakot leszámítva – amikor videóelemzőként kellett segítenie a szakmai stáb munkáját – a játékosok megfigyelése a fő területe, sőt, egy ideje már ő az Európa Liga-csoportkörös klub vezető játékosmegfigyelője. Ez a terület a MOL-Vidinél komoly szerepet kap a háttérmunka során, Kovács Zoltán sportigazgató érkezésével kezdett kiépülni az a rendszer, amely egyik elősegítője volt annak, hogy a klub most ősszel európai csoportkörig jutott. Az alábbi interjúban Balogh Tamás beszél arról részletesen, hogyan dolgoznak ezen a téren a Vidinél.

A Vidi vezető játékosmegfigyelője tudja már, kit igazol heteken belül a klub?
Ez Kovács Zoltán sportigazgató asztala, de az előkészítésben nyilván én is részt veszek. Én azt tudom, hogyha érkezik mondjuk 1 vagy 2 játékos, ahhoz 7-8 ember 5-6 hónapos alapos munkája kell.

A téli igazolásaink egy ötvenes listáról kerülnek majd ki, jelenleg még ennyi játékost próbálunk meg tűzben tartani. Most időszerű az újabb szűkítés, a kívánt poszt(ok)ra végül lesz 5, de legfeljebb 10 fő jelöltünk. A döntést nem mi hozzuk meg, csak elősegítjük, az a sportigazgató feladata, aki pedig az edző jóváhagyása nélkül nem igazol játékost – nálunk ugyanis így épül fel a rendszer.

A mi dolgunk az, hogy a lehető legjobban minimalizáljuk a tévedés lehetőségét, és amellett, hogy szakmailag minden információt átadunk a kiszemeltekről, már arra is tudni kell a választ, hogy a játékos nyitott-e a magyar bajnokságra, nagyjából mennyit akar keresni és mennyiért lehet megszerezni, mik a személyiségjegyei?

A Vidi eurómilliókat keres a sikeres csoportszerepléssel, a teltházas meccsekkel az Európa Ligában. Ilyenkor már a drágább, magasabb fizetésű játékosok között keresgélnek?
Azt tudom elmondani, ahogyan a klub jelenleg gondolkozik. A klubvezetés felépített egy modellt, amin aligha fogunk változtatni a sikerek és a bevételek hatására. A Vidinél senki nem gondolja magáról, hogy sokkal feljebb kerültünk a polcon. Egy stabil tulajdonosi háttérrel, egy kiváló sportigazgatóval, egy új stadionnal, egy remek szakmai stábbal és egy izgalmas kerettel rendelkező Európa Liga-csoportkörös klub vagyunk. Ezt kínálja ma a MOL-Vidi, viszont ez már vonzó dolog lehet minőségi légiósoknak is.

Ha lesz lehetőség, talán igazolunk majd egy kategóriával jobbat, fiatalabbat, gyorsabbat, mint amire korábban volt esélyünk. Nem lehet öt lépcsőt ugrani, ezzel a klub már korábban is szembesült, hiszen 3-4 éve még nem voltunk olyan vonzók szakmailag sok külföldi játékosnak, hiába lőtte be a klub magasabbra a vágyait.

Helyette átgondoltabb, de szisztematikus munkával jutottunk el mostanra oda, ahová korábban, gyorsan szerettünk volna.

Nyilván egy sikeres Európa Liga-szereplésnek – hiszen még a továbbjutás is benne van a kalapban – ezzel együtt komoly vonzereje van.
Igen, ezt én magam is érzem a saját bőrömön. Most voltam Amszterdamban egy szakmai fórumon, amelyre öt óra alatt betelt a naptáram, mert a klubok, a menedzserek a Vidi képviselőjével akartak találkozni. Eddig ez fordítva volt, én vadásztam le, ki az, akivel tudnék esetleg beszélni.

Nem akarok semmit elkiabálni, meglátjuk, hogyan alakul a téli és a nyári átigazolási időszakunk, de a pozíciónk jobbnak tűnik. Most azt érezzük, hogy akiket eddig megkerestünk, azok nyitottak ránk, és akik korábban esetleg elutasítóak voltak, azok – akár maguktól is – elkezdtek nyitni felénk. Majd kiderül, hogy amikor a klubvezetés a konkrét tárgyalásokba belekezd, ez hogyan jelentkezik.

A sportigazgatóval felügyelete mellett már nyáron tudtuk, hova és milyen játékost szeretnénk most télen megszerezni, a piacmozgás viszont még csak most fog kiderülni. Meglátjuk, hogy mondjuk az a játékos, aki nekünk az első helyen van, egészséges lesz-e, vagy nem rúg-e még 10 gólt, mert akkor nincs esélyed megszerezni.

Jó játékost hogyan lehet Magyarországra csábítani?
Ami a legfontosabb, hogy mi szerintem jól lőttük be a saját szintünket, tudjuk, mire érdemes fókuszálni. Látjuk, hogy például a spanyol II-ből jó játékost nehéz idehozni, mert aki kiugró és nekünk is erősítést jelentene, az a La Ligába akar menni, őt elviszi az Eibar vagy a Leganes. De ők sem elérhetetlenek, mert a lényeg az időzítés. Ha jó időben találsz meg valakit, aki még nem futott be, még nem kiugróan teljesít, de benne van a potenciál, akkor még lehet esélyed.

Van viszont egy nagyon fontos szempont: két átigazolási időszak között eltelik fél év. Pont emiatt nem fogsz tudni megállapodni egy játékossal szeptemberben, ha épp akkor figyeltél fel rá a jó teljesítménye miatt. Hiába akarsz vele megegyezni októberben, akkor sem fog menni. Jó formában van, kivár, és lehet, mire döntenie kell decemberben, már nincs is rá esélyed, annyira felment az ázsiója.

De az is lehet, hogy utána elmegy valahova sok pénzért, és a következő fél évben labdába se fog rúgni. Garancia nincs.

Ilyenkor mennyire követik az illető további sorsát?
– Nem veszítjük szem elől, mert pont ez a rendszerünk lényege. Ahogy ma dolgozunk, az Kovács Zoltán kérésének megfelelően lett kialakítva, amikor érkezett, azonnali igényként merült fel, hogy kimerítő adatbázist kell építeni. A nulláról indult a stáb, Hadnagy Zsolt még Diósgyőrből érkezett a klubhoz, ő indította el a folyamatokat. Amióta én vagyok a head scout – ez egybeesett Marko Nikolics érkezésével, bár tőle függetlenül jöttem -, picit változott a rendszer, sokkal inkább felerősödött az adatbázis szintű gondolkodás, fontos, hogy minden kellő alapossággal legyen dokumentálva. Óriási segítség, hogy több mint fél éve duzzad a scout-hálózatunk, nincs sok főállású megfigyelőnk – összesen kettő -, de mellékállásban 8 kolléga dolgozik, akik mellékállásban, de saját feladaikat maximálisan ellátva vesznek részt aktívan a feladatokban.

Hány játékost tartanak szemmel?
Mára 8000 riportunk van. Nincs minden látókörünkbe került játékosról külön, de feljegyzések vannak, így bármikor szóba kerül egy név nálunk, azonnal tudunk mihez nyúlni. Akit mi megnézünk, arról mindent részletesen dokumentálunk, e mellé jönnek a kapcsolati tőkéből származó információk, például a volt játékostársak, edzők véleménye. 20-22 bajnokságot követünk állandó jelleggel, az elején ugrásszerűen nőtt a potenciális játékosok száma, ezt egy ideje már nehezebb bővíteni.

Sportigazgatónk kérése az volt, legyen egy komoly előszűrés, ez hat hónapot vett igénybe, ezt követően alakultak ki a különböző listák, most már vannak bajnokságonként kiemelt célpontjaink. Tudjuk például, hogy mely klubok azok, ahonnan nem tudunk játékost venni, mert nálunk magasabb szintre akarnak eladni, de megvan a lista a fiatalabb célpontokról, akik a jövő igazolásai lehetnek. Tudjuk, ha valakit mondjuk két éve figyelt a Lille vagy a Wolfsburg, és ha ismét felmerül a neve, megvan, hogy az esetében főleg mit kell vizsgálni.

Kiemelten fontos elem a személyes felmérés, én nagyon sokat vagyok úton, de a főbb célpontokat Kovács Zoltán is szemügyre veszi. Az utókövetés legalább olyan fontos, nem elég csak felkerülni a listákra, egy év elteltével érdemes a főbb célpontokat újra szemügyre venni.

A vezető scout mennyit van külföldön egy évben?
Több mint 50-szer repültem tavaly, pedig utálok repülni. Kiszámoltam, hogy legutóbb az év egyötödét nem itthon töltöttem, ez a mutató idén még magasabb lehet. Próbáljuk úgy szervezni a túrákat, hogy minél több meccset meg tudjak élőben nézni. Skandináviában nemrég jártam, 2 nap alatt 6 mérkőzésen voltam jelen.

Érdekesség, hogy Vidi-alkalmazottként alig látok Vidi-meccset élőben. Tavaly talán hétszer jött össze – a Bordeaux legyőzésekor például pont Horvátországban voltam egy másik találkozón -, idén talán meglesz a 15. Persze, tudom, nem is ez a dolgom, ami nekem fontos, azt az edzéseken is le tudom szűrni, mert fontos látni, hogy a kiszemelt milyen közegbe érkezne, hogyan nyúlna hozzá a vezetőedzőnk, mit várna el tőle, mert ezek is nagyon fontos szempontok, ahogy az is, hogy Marko Nikolics milyen játékot preferál.

Mi nem játszunk például klasszikus vonalszélsővel, ezért hiába is ajánlanának nekünk ilyen labdarúgót – akár extrát is -, vélhetően nem igazolnánk le, mert jelenleg nem fogja tudni használni a vezetőedzőnk. NB I-es meccsekre sokkal kevesebbet járok, mert minden szükséges információ megvan Késedi Gáborék elemzései révén a lehetséges játékosokról, ez annak köszönhető, hogy a klubnál a háttérstáb alaposan meg lett erősítve. Persze, voltam már a vezetőedzővel NB II-es meccsen is játékost nézni, figyelek U19-es, U17-es bajnokikat is, de van emberünk, aki csak a hazai utánpótlást követi.

Balogh Tamás (képünkön balra), a Vidi vezető játékosmegfigyelője még 2017-ben – Fotó: www.molvidi.hu

Ha a klub utóbbi 2-3 átigazolási időszakát nézzük, mennyire jó a megtérülési arány?
Mérleget mi úgy vonunk, hogy ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk: bajnokok lettünk és főtáblásak vagyunk, és ehhez ezek az igazolások is kellettek. Ebben volt, aki kiegészítő ember volt, akadt, aki nagyobb darabja lett a puzzle-nak. Még az európai kluboknál sem egységes a megítélése annak, hogy mekkora arány számít jónak az igazolásoknál. Mi nem számszerűsítünk, persze akad, amikor magunkba nézünk, és megvizsgáljuk egy-egy gyengébb igazolásnál, miben voltunk esetleg kevésbé körültekintőek, legközelebb mire figyeljünk jobban.

Az összmérlegünk egész jó, de folyamatosan fejlesztünk és fejlődni akarunk, hiszen továbbra is nagy potenciált látunk a labdarúgás ezen szegmensében. Buktatók azonban egy-egy játékos megszerzése után is akadnak, mert soha nem lehet tudni, hogyan illeszkedik be valaki a csapatba.

A szlovén vagy a szlovák bajnokság például nem erősebb, mint a magyar, de sokkal agresszívabb. Viszont ha onnan kiemeled a legharcosabb játékost a csapatából és beteszed mondjuk egy másik öltözőbe, nem lehet tudni, mennyire változik meg a hozzáállása, nem inkább ő veszi-e át a magyar bajnokság harcmodorát? Ez majd a játékos belső motivációján múlik. És akkor ott vannak még a sérülések, azokkal sem lehet előre kalkulálni.

Vegyük például a bolgár válogatott Milanovot, aki legutóbb eldöntötte a PAOK elleni csoportmeccset. Végig tudjuk követni, ő hogyan kötött ki Fehérváron?
Miután a kazah válogatott minket megvert tavasszal, játszott egy meccset Bulgáriával is – Felcsúton. Mi ott voltunk, Milanov is pályára lépett, így jobban képbe került, valamint Marko Nikolics vezetőedző is külön kiemelte a nevét. Nyilván tudtuk azért, ki ő, hiszen 21-22 évesen ő TOP-tehetség volt a bolgároknál, minden létező európai szakmai listán ott volt a neve. A bolgároknál középpályásként fiatalon 16 gólt lőtt, amikor 5 millió euróért megvette a moszkvai CSZKA. De azt láttuk, hogy egyáltalán nem játszik az oroszoknál, esetében annak kellett utánajárni, hogy ez azért van-e, mert még nem lett meghosszabbítva a szerződése a CSZKA-nál.

Miután elkezdtük figyelni, egyszer még betették 90 percre, meg a zárómeccsen 5 percre, hogy a közönség meg tudja tapsolni. Már májusban próbáltunk vele kapcsolatba lépni, szerintem az elején nem is tudta, ki keresi őt igazán, több mint 3 hónapon át hiába üldöztük, majd a végén beadta a derekát.

Akkor vett minket komolyan, amikor a Ludogorecet kivertük, hiszen ismerte a bolgár klubot és annak erejét, és utána már nyitottabb lett ránk.

Ilyenkor mire figyelnek elsősorban: hogy milyen jó előéletű játékost szerezhetnek meg vagy keresik a hibát és a gyanús dolgokat, amiért nem szabad leigazolni?
Ha valaki az elmúlt fél évben játszott összesen 90-95 percet, az gyanús, de nem írjuk le. Megnézzük, milyen hírek vannak róla (sérült volt-e, a papírjai rendben vannak-e?), mi az oka, amiért nem teszik be? Róla az volt a “füles”, hogy azért nem játszik, mert nincs hosszú távra aláírt szerződése, azt kellett elsősorban ellenőrizni, hogy ez-e a fő ok. A riportján végső ajánlásként az állt a neve mellett, hogyha azon a szinten tud újra játszani, mint amikor a CSZKA-hoz került, és amilyennek a válogatottnál is láttuk, valamint ésszerű anyagi keretek között megszerezhető, akkor van benne potenciál, sőt, be is robbanhat.

Ne felejtsük el, hogy ő még mindig csak egy 26 éves játékos, remek korban van, nagy potenciál lehet benne. Most az Európa Ligában lőtt gólja után reflektorfénybe került, de azt mi sem tudhattuk előre, hogy valakinek 5 nap vagy 5 hét kell a beilleszkedéshez, már ha egyáltalán sikerül neki. Elég, ha az első 5 meccsén rosszul nyúl a labdához, mert nincs leedzve, elsülhet máshogy is egy ilyen sztori, de van az a szint, ahol a rizikót megéri bevállalni.

Szoktuk mondani házon belül, hogy az Európa Liga-csoportkör egyébként azért is jó értékmérő, mert ezeken a meccseken jönnek ki a játékosok igazi értékei, és ez nem csak rá igaz, a keretben mindenkinél látni, mi az a plusz, mi az a határ, ami optimális esetben benne lakozik.

Robert Lewandowskit 30 alkalommal nézte meg élőben a Borussia Dortmund, mielőtt 4,25 millió euróért megvette. A Vidi hányszor mér fel egy játékos élőben?
A legideálisabb legalább 3 alkalom lenne, de ez nincs meg mindig. Volt, akit nem lehetett háromszor megnézni, mégis dönteni kellett róla, és annyira sok minden szerepelt a pozitív oldalon és annyira kevés volt a rizikó, hogy leigazoltuk az illetőt. Európában jellemzően 3-5 személyes megtekintés megvan átlagosan, de ez csak a sokkal nagyobb hálózattal rendelkező kluboknál lehetséges, nem a mi szintünkön. Csak egy adat: a Red Bullnak a hálózatában több mint 100 megfigyelő dolgozik. Előzetesen 8-10 alkalommal felvételről egyébként egy potenciális célpontot már mi is felmérünk, mindig van egy előszűrés, csak ezt követi a személyes megtekintés. Vannak posztok például – ilyen a csatárposzt -, ahol nem lehet a különböző mérési adatokra, mutatókra hagyatkozni, az kevés. Vannak pozíciók, ahol komoly súlya van a méréseknek, de a támadóposzton biztosan kell a jó szem is.

Akad, hogy elmennek megnézni valakit, aztán semmit nem ér az egész?
Nemrégiben a sportigazgatóval voltunk meccsen külföldön, és azt láttuk, hogy a kiszemeltünk az 5. percben a földön fekszik. Szerencsére felállt, és végigjátszott, de nem is az ő meccse lett. De olyan is van, hogy mire odaérünk, kiderül, hogy valaki sérülés miatt nem került be, vagy csak kispados, ami nagyon bosszantó.

De az évek során azt tanultuk meg, hogy minden túrának van haszna, születhet egy újabb értékes kontakt, akit bármilyen információért fel lehet hívni, mindig találhatsz egy másik érdekes játékost is a meccsen, de még egy nézőtéri pletyka is olyan dolog, aminek utánajárunk, ha komolyan érdekel minket valaki.

Egy játékosnak a személyiségéről is minél több mindent meg akarunk tudni, nyilván ez több száz ember esetében lehetetlenség, de Kovács Zoltán az utolsó 5-ös listánál már mindenképpen részletesen akarja tudni, kinek milyenek a pontos személyiségjegyei, hogy felelős döntést tudjon hozni.

A Facebookot vagy az Instagramot is figyelik?
Igen, ezeket is látjuk, de még a játékosokról szóló kommentek vagy az ő megnyilvánulásaik sem ismeretlenek előttünk. Az, hogy egy játékos miket posztol az Instagramon, részei a riportoknak.

Nem is értem, hogy egy olyan korban, amikor egy magyar válogatott U19-es tétmeccsén 30-40 klub megfigyelője ül ott a lelátón, valaki pedig szinte csak bulizós képeket rak ki magáról, partiról partira jelentkezik be, az mire számít? Volt olyan célpont, akit ajánlottak nekünk, a megszerezhető játékosokhoz képest az adatlapja extra lehetőségeket kínált nekünk, a statisztikái is kimagaslóak voltak. Beszéltünk is az előző klubjának egyik alkalmazottjával, egyből kiderült, hogy az illető elég sokat bulizik és iszik, így azonnal lekerült a listáról. Azóta be is igazolódtak az előzetes félelmek, a karrierje erőteljesen elindult lefelé.

De azt is megtanultuk, hogy még egy balhé sem lesz feltétlenül kizáró ok, mindig a mögöttes okot kell megkeresni a forrásaink révén. Beszóltak-e neki? Durván provokálták-e? Esetleg az előző meccsről maradt-e benne valami tüske? Lehet, nem is minden úgy történt, ahogy az újságokban szerepelt. Fontosak a részletek.

Ezekiel Henty kimagasló játékosa lehetett volna a klubnak, de télen megváltak tőle, értesüléseink szerint elsősorban a hozzáállása, viselkedése miatt. Ezt a hibát előzetesen miért nem szűri ki a rendszer, ha ennyire részletesen analizálnak?
Olyan játékosról beszélünk, aki a szlovén bajnokságban parádézott, meccseket döntött el. A nézőtéren rendszeresen a Red Bull, a Lokomotiv Moszkva, a Sturm, a Rapid megfigyelői figyelték őt, óriási potenciállal rendelkező játékos volt, végül az oroszok 5 millió eurót fizettek ki érte. A legfontosabb dolog: változnak az emberek, és talán a nagy fizetés, a moszkvai életvitel mellett ő is változhatott. A vezetőedzőnk dolgozott vele együtt korábban, ha valaki ismerte és tudta, hogyan lehet hozzányúlni, akkor az garantáltan ő volt.

Még csak pár hete volt nálunk, amikor a Bordeaux ellen játszottunk. Azon a meccsen a Leicester a most Barcelonában játszó Malcomot figyelte, a scoutjuk fel is hívott engem utána, és félig viccesen azt mondta a látottak alapján: Ugyan már, ki az a Malcom? Henty, na, az egy nagy fogás! A lehetőségek közül a legjobbnak tűnt, meggyőződésem, hogy – az aktuális NB I-es játékosokat figyelmen kívül hagyva – Zé Luis és Danko Lazovic után ő lett volna magasan a legjobb itt játszó légiós, de valami elcsúszott nála, amikor itt volt, ezért engedtük el őt, és még így is jól szálltunk ki belőle.

Eszéken az első 4 meccsén parádézott, álomgólt lőtt, mindenki azt mondta a Vidire, óriási idióták vagyunk, amiért elengedtük, de egy hónapja megint semmi hír nincs róla, mert nem játszik. Változnak az emberek.

Térjünk még vissza a Vidi nyári igazolásaihoz: Berecz, Hangya vagy Hodzic esetében még nem lehet azt mondani, hogy ők is bejöttek volna.
Szakmai dolgokról nem az én asztalom beszélni, de annyit biztosan mondhatok: annak, hogy ők idekerültek, az az oka, hogy jó játékosok, és ki fog belőlük jönni mindaz, ami bennük van. Nekik sem könnyű azonnal beilleszkedni egy EL-főtáblás bajnokcsapatba, ahol mások az elvárások. Hodzic is kiváló adottságokkal rendelkező játékos, volt olyan mérkőzés, amikor remekelt, egyelőre azt látni, bizonyos felállásban nagyon érzi a játékunkat, bizonyos felállásban még bele kell szokni a csapatba.

A csatárkeresés egyébként a létező legnehezebb műfaj, nem véletlen, hogy mindenki azt az egy góllövő csatárt vadássza. Csináltunk egy statisztikát: megnéztük, hogy az előző szezonban a környező bajnokságok gólkirályai hány gólt szereztek előtte 2-3 évvel. Voltak, akik csak átlagosan teljesítettek, de olyan is akadt, hogy valaki úgy rúgott 20 gólon felül legutóbb, hogy előtte két éven át szinte egyet sem szerzett, nem lett volna olyan csapat, amelyik az előélete alapján leigazolja.

Mint ahogy arra is akadt példa, hogy miután valaki gólkirály lett, majd eurószázezrekért eladták, azóta a kapu felé se nagyon jár. Eredményes játékost találni nagyon nehéz, néha a legjobb felmérés is haszontalan, néha meg belenyúl az ember. A Fradi például így járt Paintsillel, ő egy nagy találat volt, ezt el kell ismerni. Idejött a semmiből, volt róla összesen 10 InStat-videó, olyan pályákon, olyan szögből rögzítve, ami szinte értékelhetetlen volt, talán még a Transfermarkton se volt normális adatlapja, de valaki mégis kiszúrta. Van ilyen is.

Ha a Vidit játékosmegfigyelés szempontjából a térség topklubjaival vetjük össze, hol tart a klub? Van-e egyáltalán tökéletes minta?
Mintát nehéz találni. A dél-szláv vonalon klasszikus scouting rendszer sincs, mégis remekül fedezik fel a tehetségeket, majd vetik be korán őket és adják el sok pénzért. Ott inkább az erős kapcsolati tőke a jellemző, mindenkinek az a célja, hogy tippeket adjon, súgjon a Partizan vagy a Dinamo akadémiájának egy-egy felbukkanó tehetségről.

Az osztrák és a cseh klubok hasonlóan dolgoznak, mint mi, de ott is ritka, hogy valakit pár százezer euróért megvesznek és milliókért értékesítenek. Most ott tartunk, hogy fel tudjuk venni a régióban lévő jó klubokkal – kivétel a Salzburg -, a Sturmmal, Rapiddal, a Slovannal, a Spartával, a Slaviával a versenyt ezen a téren, és bár a felsoroltak nagy része anyagilag előttünk jár, de renoméban most az a szintjükön vagyunk.

Minta lehetne a dán Nordsjælland, amely például megvette a szlovák Lobotkát, majd óriási pénzért eladta a Celta Vigónak. Ők bizonyos anyagi keretek között vesznek 21 éven aluli játékosokat, beépítik, majd eladják őket, az ő struktúrájuk erre épül, miközben nem akarnak kiesni, de bajnokok se lenni, nem akarnak versenyezni az ottani “nagyokkal”. Elismerésre méltó, amit csinálnak, de az övék is egy teljesen más modell, mert a Vidi minden évben bajnok akar lenni, kupát akar nyerni és főtáblára szeretne kerülni, azaz nálunk teljesen más szempontok érvényesülnek.

MOKÁNY LAJOS