Kovács István meglehetősen önkritikusan értékelte a BATE elleni, 2-0-ra elveszített első EL-csoportmeccset, rávilágítva a Vidi játékának legnagyobb hibáira.

– Gratulálok a BATE Boriszovnak, minket viszont most nem illeti dicséret. Mondhatjuk, hogy a nagyobb nemzetközi rutin döntött mellettük.

A gyilkos ösztön hiányzott, meg a főleg a gól. Ok lőttek az elsőt, onnan szabadon kontrázhattak, ami feküdt nekik. Minden akciójuk életveszélyes volt. Nálunk hiányoztak az utolsó passzok, hátul meg az utolsó mentések, elkerülhető gólokat kaptunk. A második gól után pedig már éreztem, hogy nem tudunk visszajönni, hiányzott belőlünk, ami az utolsó meccseken megvolt bennünk, azaz, hogy hátrányban sem adtuk fel, semmilyen körülmények között. Sajnos magunkat építettük le, nekünk kellett volna előnnyel fordulnunk a a második félidőre, ehelyett az ellenfél profi módon lehozta a találkozót, rúgott egy gólt, utána kulturáltan, nagyszerűen játszva találtak még egy gólt. Ilyen gólt nem is lehet kapni.

Nekünk azzal nem kell foglalkozni, hogy kik hiányoztak tőlünk, nem ez számított – mondta a Sport Televíziónak a Groupama Arénában, a csütörtöki találkozót követően.

A magyar válogatott középpályás picit előre is tekintett már. A Vidi két hét múlva a Chelsea otthonában, a Stamford Bridge-en lép majd pályára a sorozatban.

Kellenek bravúrok, nem így terveztük, de én meg nem mondtam le a továbbjutásról. Meg nehezebb meccsek jönnek, de talán nekünk az jobban fekszik, amikor stabilan védekezhetünk alapból. Rutinos a BATE nemzetközi porondon, ezt kihasználta, belőlünk ez meg hiányzik. Ma legfeljebb a szimpatikus vesztesek lehetünk.

A fehérváriak kapuját Kovácsik Ádám sérülése miatt Tomás Tujvel védte és remek magyarsággal értékelte a látottakat. Ő azért pozitívabban látta a történteket.

Szerintem az nem igaz, hogy ez nem a mi napunk volt. Jobbak voltunk, mint a BATE.

Nekik jó, ha három helyzetük volt, nekünk több, de mi nem rúgtuk be őket, így kikaptunk 2-0-ra. De nem lehet azt mondani, hogy ez nem a Vidi napja volt. Előre kell néznünk most már, vége a meccsnek, bár nyilván most mindenki nagyon szomorú. Én jól éreztem magam a kapuban, úgy is készültem egész héten, hogy én védhetek majd.