Labda helyett alma

Korábban a Honvédban futballozó Ikenne-King beszélt arról nekünk, hogy nem könnyű egy nigériai kissrác élete és a foci leginkább a kitörést jelenti ott. Nálad is így volt?

Valóban nem könnyű az élet gyerekként Nigériában, de nekem szerencsém volt, vagy mondhatjuk, picit több lehetőségem az átlagnál, mert már általános iskolás koromban elkezdhettem komolyabban futballozni.

Persze én sem úgy kezdtem el játszani, hogy volt labdám, próbáltunk mindig találni valamit, akár egy almát például, hogy egyáltalán focizhassunk.

Később aztán játszhattam az U13-as válogatottban is. Utána jött a grassroots, az akadémia, de nem volt egyszerű magadnak beszerezni a felszerelést, a cipőt, mindent önerőből. Nálunk ez így működik. Én viszont mindig is futballista akartam lenni, ez volt az álmom, soha nem is gondolkodtam más pályafutásom, bár atletizáltam is a foci mellett. “Meg tudom csinálni” – mindig mondogattam magamnak és hittem abban, hogy össze is jöhet. Össze is jött.

2015-ben U20-as Afrika-kupa győztes lettél Nigériával, egy évvel később pedig bajnok lettél az Enugu Rangersszel. Nem kapkodtak érted Európából?

De, voltak ajánlataim komoly helyekről, Európából és Afrikából is, csak volt egy súlyos sérülésem, emiatt kihagytam az U20-as világbajnokságot is és nyolc hónapig nem futballozhattam. Nagyon nehéz időszak volt ez a számomra, ez alatt nyilván az érdeklődők sem kopogtattak, hiszen sérült voltam. 2016-ban térhettem csak vissza a pályára, a Rangesszel bajnokok lettünk és én lettem az év játékosa a klubnál 19 évesen. 

“Nekem nem volt újdonság a hó”

Ezek után kerültél Újpestre. Miért éppen Magyarország?

Nem is tudom, így alakult. Voltak más megkereséseim is, de az ügynökömmel és a családommal együtt úgy döntöttünk, hogy az Újpest ajánlata a legkecsegtetőbb, mind szakmailag, mind anyagilag. Ez az első európai klubom és szerintem jó döntés volt idejönnöm. 

Tudtál bármit is előtte a klubról vagy akár a magyar fociról?

Őszintén? Nem igazán. De volt egy barátom, még a Rangersnél, akivel együtt játszottunk, a Videotonnál is megfordult Moris, aki szintén azt tanácsolta, hogy igazoljak az NB I-be. De úgy túl sok részletről nem beszéltünk a magyar foci kapcsán, úgyhogy nekem minden új volt itt. 

Mi volt a legnagyobb újdonság? Az afrikai játékosoknak sokszor – nem meglepő módon – a hó az…

De nem nekem! Nigéria egy olyan részéről érkezem, ahol hegyek és hó is van, na nem olyan, mint Európában, de azért láttam már ilyet korábban is, úgy fel voltam valamennyire készülve, de tudtam azért, hogy az itteni telet nem lesz könnyű majd megszokni. 

És a foci? Mi a legnagyobb különbség a nigériai futball és az itteni között?

Nagyon más minden. Otthon csak a tehetségünket használjuk a pályán, nincs szó igazán taktikáról, hadrendről, csak hagyják, hogy játsszunk. Arról nem is szólva, hogy finoman szólva sincsenek ilyen edzéslehetőségeink mint itt, legyen akár szó a pályákról vagy a felszerelésről. Nem volt könnyű megszokni az itteni focit, még mostanra sem sikerült teljesen, de szerintem azért egész jól haladok. Az elején nem volt könnyű a helyzetem, mert nem nagyon volt olyan, aki bevezetett volna az itteni dolgokba, Diarra volt az egyetlen afrikai játékos Újpesten, de vele igazából csak franciául tudtam volna beszélgetni, ha tudnék franciául… ő aztán eligazolt. Aztán jött szerencsére Diallo, akivel együtt azért sokkal könnyebb volt beilleszkedni minden szempontból. 

“Nem csak edző nekem, hanem tanító is”

A hó akkor megvolt, de ne mondd, hogy európai edződ is volt korábban…

Nem, az soha, hazai szakemberekkel dolgoztam a nigériai csapataimnál.

Nebojsa Vignjeviccsel dolgozni az elején érdekes volt, picit meg voltam ijedve, hogy valamit elrontok majd. De ő éppen arra tanított meg, hogy az elején igenis rontsak el dolgokat, mert csak így tudok tanulni. Ha nem próbálom meg, nem megyek semmire.

Nem csak edző nekem, hanem mentor, egyfajta tanító is. Mindig arra ösztönöz, hogy játsszak úgy itt, hogy aztán majd egy magasabb szintű bajnokságban is megálljam majd a helyemet. Sokat foglalkozik velem egyénileg is, ami nekem nagyon fontos, mindig is ilyen edzőre vágytam. 

Sokakat meglepett Vignjevic nemrég, amikor a Balmazújváros elleni, egyébként győztes kupameccs után lehordta a csapatot. Az öltözőben is keményen beszélt veletek?

Hát nem volt boldog… de sokat nem beszélt. Megvolt a lehetőségünk, hogy ne csak a meccset, de a párharcot is eldöntsük az első félidőben, de sajnos nem tettük meg. De emiatt nem kiabált vagy bármi hasonló, egyszerűen elmagyarázta utána az edzésen is, hogy mindvégig maximális koncentrációval kell játszanunk és figyelnünk kell. Nem az az edző, aki az öltözőben engedi ki a haragját vagy a csalódottságát. 


Vignjevic Obinnáról:

“Tetszett, amit az első edzésen láttam tőle. Mindig azt csinálom az új játékosokkal, hogy nem magyarázok sokat nekik a tréningről vagy a gyakorlatokról. Ő viszont az elejétől foga tanulni akart, látszott rajta, még úgy is, hogy sok minden újdonság volt a számára. De ettől nem ijedt meg, nem volt zavart, hanem csinálta a dolgát. Még ha ez néha mókás is volt, vagy épp nem úgy csinált mindent, ahogy kellett volna. De akarta csinálni és ez a mai napig így van, ezt tisztelem benne. Látszott rajta, hogy képes fejlődni, ha pedig egy játékos nem fél dolgozni, akkor fejlődni is fog. És ő fejlődött is rengeteget, persze még közel sem jár az út végén. De ezt ő is tudja, zavarja is, ha valamiben még mindig nem tudott annyira előrelépni. Volt néhány kitűnő meccse, mint például a Vasas vagy a Ferencváros elleni. De meg kell még tanulnia, hogy ezen a szinten is maradjon.”


“A nigériai Xavi” – vagy inkább Iniesta?

Mi az igazi posztod? Nigériában már új Riquelmének és Xavinak is neveztek középső középpályásként, amit itt is sokszor játszol, de nem egyszer a bal szélen léptél pályára.

Ez tényleg úgy van, hogy ott játszol, ahol az edződ mondja. Így volt ez otthon is, voltam középső és védekező középpályás is, de ott is játszottam szélsőt, még a jobb szélen is, de ugye mondtam, hogy ott a taktika azért nem annyira mérvadó, mint itt. Ott az edző körülbelül annyit mondott, hogy “Gyerünk Obi a pályára”, aztán vagy támadjak vagy védekezzek, de hogy a pálya melyik pontján…állandóan cserélgettük a posztjainkat.

Ha mondanom kellene egy játékost, aki tényleg a példaképem és felnézek rá, az a barcelonai Andrés Iniesta. Ő is középső, igaz, támadó középpályás. 

Így, 21 évesen szerinted jó helyen vagy az NB I-ben, vagy tarthatnál előrébb is?

Nem mondom azt sem, hogy ez a legjobb hely, ahol lehetnék, de azt sem, hogy nem vagyok jó helyen. 19 évesen, a sérülésem előtt mehettem volna erősebb bajnokságokba is, de azt így utólag nem lehet megmondani, hogy pontosan hogyan is jártam volna, ha akkor hagyom el Nigériát. Szerintem jó alakult ez így, jól érzem magam Újpesten, de nyilván szeretnék majd egyszer erősebb bajnokságokban is játszani. 

“Az NB I-ben nincsenek kiscsapatok”

Majd egy év után hogyan látod az NB I színvonalát?

Nem egy könnyű bajnokság, az biztos. A helyezések itt nem sokat számítanak, nincsenek kiscsapatok, nem lehet olyan mondani egy meccs előtt sem, hogy azt kötelező megnyerni. Nincs ilyen itt. Nigériában a fizikum számít és a tehetség, ebből a szempontból talán jobb is az ottani bajnokság, de taktikában, technikai tudásban és a lehetőségekben nem lehet összehasonlítani az NB I-et az ottani focival. A szurkolók? 2014-től játszottam a Rangersben, ott sokszor volt telt ház a stadionunkban. Ott is olyan őrültek a drukkerek, mint itt, ha nyersz, te vagy a király, ha kikapsz, meg elmondanak mindennek. De ez már csak így működik mindenhol. 

Van már olyan játékos, aki ellen kimondottan nem szeretsz játszani Magyarországon?

Nem igazán tudnék mondani ilyet, majd kérdezz meg pár hónappal később (nevet). De olyan csapatok ellen már játszottam, akik azért jobban megkeserítették az életünket, mint a többiek, nyilván a Fradiról és a Videotonról beszélek, ellenük mentálisan és fizikálisan is megterhelőbb volt futballozni.


Obinna Nwobodo 25 NB I-es meccsen játszott eddig az idényben és 2 gólt szerzett, a Puskás Akadémia és a Vasas ellen volt eredményes. A német Transfermakt jelenleg 300 ezer euróra becsüli a fiatal nigériai középpályás értékét.


“Meg kellett állnom, hogy nehogy a bírókkal is közöljem, ha ideges vagyok”

És a magyar játékvezetők…?

Igen, ez egy érdekes kérdés…

miután idejöttem, azt hiszem, az első tíz meccsemen öt sárgát szedtem össze és már el is tiltottak, ez talán nekem jött össze először a csapatból, nem volt túl jó a kezdés (nevet). Voltak olyan esetek, amik miatt Nigériában nem kaptam volna lapot, itt meg igen, jött azonnal a bíró. Tudom, néha kemény vagyok és agresszív, de ennyi sárgát…Ezt is meg kell szoknom, és meg kellett állnom azt is, hogy ha ideges vagyok a pályán, azt még csak véletlenül se közöljem a bírókkal, mint azt nem nagyon szeretik. És ahogy látom, beszélnek is általában angolul…

szóval ezzel is foglalkoznom kellett, és ha jól emlékszem, azóta összesen csak egy vagy két sárgám volt (kettő – a szerk.).

Kijelenthető, hogy az Újpest most a harmadik legjobb csapat Magyarországon?

Szerintem igen. Nyilván nem lesz könnyű megszerezni a bronzérmet, mint ahogy a kupát sem lesz egyszerű megnyerni, meg kellett is idő, amíg összerázódott a csapat. De igen, szerintem jó úton járunk. 

És te is jó úton jársz a nigériai válogatottság felé? Mekkora esélyed van innen bekerülni egy vb-résztvevő csapatba?

Úgy látom, hogy lesz majd esélyem. Azt ugye mindenki tudja, hogy Nigériának milyen sok jó játékosa van, szerte Európában is, akár a legerősebb bajnokságokban. De nem egyszer előfordult, hogy akár Ausztriából vagy Bulgáriából is be tudtak kerülni játékosok a keretbe, úgyhogy miért ne jöhetne ez össze Magyarországról is? Tudom és hallom, hogy figyelnek engem is otthonról és ha olyan teljesítményt nyújtok, szerintem lesz esélyem arra, hogy akár Újpestről is behívjanak. 

DUDÁS GÁBOR