Közel 5 év Magyarországon, 90 NB I-es mérkőzés, kupagyőzelem és kupadöntő, egy emlékezetes Henty-ügy, amely már nem téma sem a játékosnál, sem a klubjánál. Bojan Sankovicot sok helyen montenegrói játékosként tüntetik fel, pedig szerb és horvát állampolgársággal rendelkezik, miközben ő a magyar élvonal egyik legkeményebb és legtöbbet foglalkoztatott védekező középpályása. A 24 éves játékost a csakfoci.hu kérdezte közel fél évtizedes magyarországi karrierjéről.


2013 augusztusában kerültél Újpestre, te vagy a legrégebbi légiós a csapatban, sőt, az “ős-újpesti” Banain és Simonon, vagy Litauszkin kívül te játszol a leghosszabb ideje a Megyeri úton. Az NB I-ben sem sokan állnak előtted. Gondoltad volna, amikor idejöttél 19 évesen?

Nem, egyáltalán nem! Ugye egy kisebb klubtól, a montenegrói Mladost Podgoricától érkeztem ide, azzal a tervvel, hogy megmutatom magam egy, az ottani bajnokságnál erősebb pontvadászatban, aztán meglátjuk, merre tudok tovább igazolni, egy lehetőleg még erősebb ligába. Nagyon nagy lépés volt egyébként idejönni, a magyar bajnokság minden szempontból a montenegrói előtt áll. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sok időt eltöltök majd itt, de így alakult és nem is bánom, mert nagyon sokat tanultam már itt. De őszintén szólva az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a majdnem öt évnek körülbelül a felében nem is tudtam futballozni a sérüléseim miatt.

A legrégebben az NB I-ben – egy klubnál – futballozó külföldi játékosok:

*Ivan Rados (Diósgyőr): 8 év, 2 hónap

*Vinícius (Videoton): 6 év, 8 hónap

Stopira (Videoton): 5 év, 10 hónap

Patrick Ikenne-King (Honvéd): 5 év, 8 hónap

Bojan Sankovic (Újpest): 4 év, 9 hónap

* = már magyar állampolgárok is

 

Úgy néz ki, ebben az évben leszel a legfoglalkoztatottabb az eddigi újpesti idényeid közül. Mondhatjuk, hogy ez a legjobb szezon a karrieredben?

Igen, talán igen. Már csak azért is, mert eltelt egy-másfél év, amikor nem voltam egyáltalán sérült…miután idejöttem, elég gyorsan lesérültem, kevés olyan időszak volt aztán, amikor folyamatosan tudtam játszani. Most tényleg az a legfontosabb, hogy egészséges vagyok hosszú ideje, rendesen tudok edzeni, hidd el, ez az esetemben tényleg sokat számít…

Összeszámoltad, hányszor voltál sérült?

Elég sokszor…nem sokkal azután, hogy Újpestre kerültem, ki is dőltem egy izomsérüléssel. 2-3 hónapig nem is játszhattam. Aztán volt bajom a lágyékommal, meg is kellett műteni Belgiumban. Megint kiesett 3 hónap. Visszatértem, nem sokkal később aztán a hátam sérült meg súlyosabban, megint jött az operáció és egy hosszas, majdnem egy évig tartó rehabilitáció. Visszatértem újra, játszottam úgy fél évet, megint jött egy lágyéksérülés, meg a műtét. Háromszor feküdtem kés alá összesen.

Mennyit tudtál az NB I-ről, mielőtt idekerültél volna? Néhány találkozó azért volt a magyar és a montenegrói csapatok között az elmúlt években.

Nem sokat, nem is gondoltam volna, hogy az Újpest egy ekkora tradíciókkal és szurkolótáborral rendelkező klub. De nagyon gyorsan történtek a dolgok a klubváltásom kapcsán, nem is volt igazán időm ezzel foglalkozni.

DVSC-Niksic, összesítésben 3-2, 2015-ben, 2013-ban a Honvéd 13-1-gyel ejtette ki a Niksicet, de ugyanabban az évben Sankovic volt csapata, a Mladost Podgorica búcsúztatta a Videotont az Európa Ligától, ő is játszott mindkét meccsen – a szerk.

“Máig nem tudom, hogy ejtettük ki a Vidit”

A Videoton ellen figyelt fel rád az Újpest?

Igen, azt hiszem igen. Még nem is Nebojsa Vignjevic volt az edző, hanem a belga Marc Leliévre. Követték a Videoton elleni eseményeket, majd a Senica elleni párharc során is megfigyeltek. Jött aztán a spanyol Sevilla és mielőtt pályára léptem volna ellenük, már tudtam, hogy Újpestre fogok igazolni.

A Vidi kiejtése után nem volt benned az, hogy talán nem is kerülsz majd egy olyan erős bajnokságba?

Nem, sőt, egy nagyon erős Videotont sikerült búcsúztatnunk. Nagy nevek voltak abban a fehérvári csapatban, olyanok, mint Caneira vagy Oliveira. Nagy szó, hogy búcsúztatni tudtunk akkor egy anyagilag is jóval magasabban jegyzett gárdát, sokkal többet kereső játékosokkal. A mai napig nem is tudom, hogyan sikerült.

Nebojsa Vignjevic elég jó véleményeddel van rólad. Ezt neked is el szokta mondani vagy nem az a típus…?

Nem, nem igazán. De nagyon jó a viszonyunk, mindketten tesszük a dolgunkat és nagyon tisztelem az edzőmet. Rengeteget segített és tanított az évek során, jobb játékossá tudott tenni, de emberileg is sokat köszönhetek neki. Elég nagy váltás volt, amikor ő került a kispadra a belga edző helyett, jót tett nekem és a csapatnak is. 

Általában védekező feladatokat végzel el a középpályán, kihez tudnád magad hasonlítani, ha mondani kellene egy játékost a nemzetközi mezőnyből?

Talán Casemiro a Real Madridból vagy Daniele De Rossi a Rómából, ők hasonló szerepkörben játszanak, mint én. A legtöbb esetben a védekezésre van kihegyezve  a feladatom, ebben vagyok jó szerintem, de nyilván az előrejátékban is részt veszek, bár nem ez a fő profilom. 

“Ez a legjobb Újpest, amiben eddig játszottam”

Hosszú évekig nem játszhatott az Újpest a nemzetközi kupákban. Nagy csalódás lenne, ha most sem sikerülne?

Óriási. Ezért edzünk és játszunk hétről hétre. El sem tudom képzelni, hogy ne sikerüljön. Minden gondolatunk e körül mozog. 

És mikor lesz bajnok az Újpest? Épp 20 éve annak, hogy utoljára összejött.

Szerintem ha ezen a megkezdett úton folytatjuk, amin most is járunk, összejöhet a közeljövőben. Ha megnézed a Videoton vagy a Ferencváros elleni meccseinket – kivéve talán az utóbbi 0-3-as találkozót -, láthatod, hogy szoros csatákat tudunk velük vívni, nincs már olyan nagy különbség. A kisebb csapatok elleni meccseinket kellene nagyobb százalékban hoznunk és persze kell még 1-2 dolog, amivel előrébb léphetünk. Szerintem elmondhatom, hogy ez a legjobb Újpest, amiben eddig játszottam, még úgy is, ha mondjuk tavaly volt egy Bardhi vagy egy Diarra is a csapatban – valahogy most csapatként jobban működünk. 

Bajnoki 3. hely vagy kupagyőzelem?

Mindkettő! (nevet)

Két kupadöntőt is átélhettél már az Újpest játékosaként, igaz, eléggé más szituációban.

A 2014-es finálét csak a távolból nézhettem, épp a belgiumi műtétem után voltam. Nem is tudom, kaptam-e azért a kupagyőzelemért valami érmet, nem is kértem talán, lehet, hogy megvan valahol…a 2016-os, Ferencváros elleni döntőn már a pályán voltam, és bár kikaptunk, az volt a legnagyobb élményem, mióta Magyarországon futballozhatok. A derbik egyébként is remek hangulatúak mindig, de amikor ott kimentünk a pályára, ahogy kiléptünk a játékoskijáróból, az elmondhatatlan érzés volt. 

A mostani döntő “picit” más lesz. Jobban örültél volna most is mondjuk egy Diósgyőrnek, Ferencvárosnak, vagy ugye épp a DVSC-nek ellenfélként a Puskás Akadémia helyett, a szurkolók várható száma miatt?

Nagyon más lesz, az biztos…a Fradi ellen ugye 80 éve nem játszottunk akkor kupadöntőt, óriási volt a várakozás, egy különleges meccs volt, nem is lehet hasonlót várni a Puskás Akadémia ellen. Nem is lesznek annyian valószínűleg a stadionban, de az biztos, hogy rengeteg Újpest-drukker lesz, ami nekünk nagyon nagy segítséget jelenthet. 

Van vagy volt olyan játékos egyébként az NB I-ben, aki ellen kimondottan nem szerettél játszani?

A brazil Leonardo a Ferencvárosból. Nagyon nagy klasszis volt ő az NB I-ben, a pályán alig lehetett megállítani. Néha csak mi is néztük, amikor megindult…

“Szeretem a Chelsea-t, de csak a FIFA-játék miatt…”

2016-ban hosszabbítottál, meddig szól a szerződésed? És hová igazolnál majd az NB I után?

Még két évig ideköt a szerződésem Újpestre és szeretném is kitölteni. Nincs arra vonatkozó tervem, hogy hová igazolnék, nincs kedvenc bajnokságom vagy épp kedvenc klubom. Szeretem a Chelsea-t, de csak azért, mert sokat játszom velük a FIFA-játékban… 

Ha jól láttam, nem adtál még nagyobb interjút, mióta itt vagy. Miért?

Nem tudom, lehet, hogy nem vagyok annyira érdekes…de nem is nagyon számítottam nagy érdeklődésre. Egyrészt tényleg sokat voltam sérült, másrészt a posztom sem olyan, ami túl sok látványos vagy emlékezetes jelenetekkel járna, meg ugye nem is a góllövésről szól. Talán valahogy a védekező középpályásokból annyit látnak az emberek, hogy ők végzik a piszkos munkát és kész. De ez engem nem zavar, nem olyan fontos nekem, hogy szerepeljek. 

Ennyi év után hogy állsz a magyar nyelvvel?

Szégyellem, de sajnos nem túl jól. Ennyi év alatt tényleg jobban megtanulhattam volna. De mentségemre szolgálhat, hogy nem is nagyon kellett megtanulnom. Sok a külföldi játékos nálunk, szerbek vannak a stábban is, Budapesten pedig a városban többnyire olyan emberekkel beszélhetek, akik angolul kommunikálnak. De az én hibám, hogy nem tudok még többet magyarul. 

24 éves vagy, rendszeresen játszol most már. A válogatottság eszedbe jut néha? Játszhatnál ugye akár a szerb, akár a horvát nemzeti csapatban is. Mondjuk nem hangzik egyik sem egy egyszerű feladatnak…

Igen, a horvát talán még keményebb dió is, mint a szerb. Ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a nevem, nagyon sokat kell még letennem az asztalra. Legyünk reálisak, nekem még nem szabad a válogatottságban gondolkodnom.

DUDÁS GÁBOR