“Megvan a recept, hogyan kell legyőzni a Fradit”

Mondok egy eredménysort, találd ki, hogy miről van szó! 0-2, 0-4, 2-2, 0-1, 0-0, 0-1…

A Ferencváros elleni meccseim végeredményei – szólt az Újpest szerb kapusa, Filip Pajovic válasza a csakfoci.hu-nak.

Talált. Mi kell most ahhoz, hogy meglegyen az első győzelmed a Fradi ellen?

Bár az utolsó derbin, ami 1-1 lett, a kispadon ültem, onnan nézve a második félidőben játszottunk úgy, ahogyan a Fradi ellen kell. Letámadtuk, nyomás alá helyeztük az ellenfelet, ami nagyjából az egyetlen járható út ellenük. Ha hagyod, hogy játszanak, ha túl sok területet hagysz nekik, megbüntetik, úgy nem lehet győzni. Úgyhogy szerintem az előző meccs második félideje mutatta meg a receptet, hogyan kell legyőzni a Ferencvárost, azt kell követnünk, agresszíven futballozva, és 90 percen át koncentrálva.

Az edzőtök, Nebojsa Vignjevic szerint a Doll-féle Fradi ellen nagyobb élmény volt játszani, szebb futball volt jellemző arra a riválisra, mint a Rebrov-féle csapatra.

Van benne valami. Én erősebbnek éreztem a Doll-féle csapatot támadásban, úgy éreztem, bármelyik másodpercben betalálhatnak. Rebrovnál ezt nem mondhatom el, persze azt, hogy jó csapata lenne, nem lehet elvitatni, mégiscsak megnyerték már a bajnokságot.

De valahogy az ő irányításával sokkal inkább védekezésben, taktikában vagy az egyéni képességekben kiemelkedőbb a Ferencváros, Dollnál csapatként szerintem jobbak voltak. 

Fradi-Újpest: Rebrov és Vignjevic “szópárbaja” – minden a derbiről itt!


“Néha bejön, néha nem” – van Lanzafame-séma?

Kapusként mennyivel másabb a felkészülés egy ilyen meccsre, mint a többire? Egyénileg is próbálod ilyenkor az egyes ellenfeleket, játékhelyzeteket is feltérképezni?

Nem jellemző. Azért, mert nem lehet kiszámítani, mi fog biztosan megtörténni egy-egy mérkőzésen. Hiába volt ilyen vagy olyan lövése, mozgása valamelyik meccsen, egyáltalán nem biztos, hogy ellened is ugyanazt fogja megcsinálni. Pláne ha olyan sokoldalú futballistákról van szó, mint a Ferencváros játékosai. Szinte bármire készen kell állni ilyenkor és a legjobbadat nyújtani, akármi is történik egy-egy szituációban.

Azért képzeljük csak el, hogy Davide Lanzafame mondjuk a 90. percben 11-est lőhet ellened. Tudod már most, melyik irányba mennél?

Nem! Az esetében nincs olyan séma, amit esetleg követni lehetne, váltogatja az oldalakat a büntetőknél. Nincs jellemző irány, ahová lőné a labdákat. A 11-esek amúgy is elsősorban a megérzésekről szólnak: akkor, abban a pillanatban megérzed, hogy hová fogja lőni az ellenfél a labdát, hallgatsz a belső hangra, és akkor talán eltalálod az irányt. Néha bejön, néha nem. Ismerem persze az NB I-es játékosok többségének 11-es lövési szokásait, de egy videófelvételről nem lehet erre felkészülni.

Bár 2015 decembere óta nem győzött az Újpest a Ferencváros ellen, alárendelt szerepet sem játszott az utóbbi években a derbiken, mindig szoros csatákat vívott a papíron erősebb riválissal. Miért?

Mióta itt vagyok, mindig nagyon jól felkészültünk a Fradiból. Mindegyik meccs nagyon szoros volt, de hát ez a derbi! Olyan, mint amikor a Zvezda és a Partizan összecsap, hiába vezet toronymagasan az előbbi és hiába 4. mondjuk az utóbbi, az egymás elleni meccseiken ez nem látszik. Egyszerűen más a hangulat, a hozzáállás, mint a többi meccseken, mindenki győzni akar mindenáron, ez egy különleges mérkőzés. 

Az utóbbi két rangadótokon, a Honvéd és a DVSC ellen összesen két pontot tudtatok szerezni hazai pályán. Meglesz így még a harmadik hely?

Persze, ott leszünk! Csak ez jár a fejünkben, a játékosokéban és a szakmai stáb tagjaiéban is. A Debrecen ellen talán több is benne volt a meccsben, több helyzetünk volt. De ezek a találkozók már a múltat jelentik, nem akarunk ezzel foglalkozni, csak a derbi és az előttünk álló találkozók számítanak.

Mikor lesz tényleg bajnokesélyes csapata az Újpestnek?

Szerintem nagyon kevés hiányzik már ehhez. Az élcsapatok ellen idén is jól szerepeltünk, játszottunk például döntetlent a Fradival, legyőztük a Vidit, jól is futballoztunk a rangadók többségén. Valahogy a táblázaton lejjebb álló csapatok ellen nem ment annyira a játék, ott vannak problémáink. Elég ha csak a Haladás ellen elveszített mérkőzést említem példaként. 

Miért nem megy a “kicsik” ellen?

Nem nagyon boldogulunk sokszor a visszatömörülő ellenfelekkel, nagyon nehezen törjük fel az ilyen védelmeket. Az élcsapatok azért szabadabban, támadóbban játszanak, van tered az akcióidra, sokkal könnyebbek a számunkra az ilyen találkozók. Sokkal agresszívabban, az akciókat sokkal könyörtelenebbül befejezve kell futballoznunk, hogy elkerüljenek minket a kellemetlen meglepetések a kisebb riválisok ellen. 


“Tartom magam ahhoz, hogy én vagyok az NB I legjobb kapusa”

A védekezésetekre nektek sem lehet panaszotok: ti kaptátok a legkevesebb, 22 gólt az élvonalban. Ez mennyiben a te érdemed és mennyire a védelemé?

A legnagyobb érdem szerintem a védelemé, de nagyon fontos az egész csapat védekezése is, ott van Sankovic vagy Onovo a középpályán például. De a védelmünk karaktere nagyon meghatározó, mindenki igazi harcos-típus a hátsó alakzatunkban. Kire Ristevski érkezése például nagyon meghatározó volt e téren, sőt, nem csak a védekezésben, de a támadásokban is. Ballábas belső védőként nagyban hozzájárul az akciók felépítéséhez. Sokat köszönhetünk neki, remek játékos és karakter is egyben, szerintem az NB I egyik legjobb védője.

A te idei NB I-es mérleged 27 meccs, 19 kapott gól, 13-szor nem találtak be egyáltalán a kapudba. Ez életed idénye?

Mondhatnánk azt is, hogy életem második idénye (nevet), hiszen ez a második teljes szezonom egy felnőttcsapatnál. A Vidinél ugye nem kaptam annyi lehetőséget, Újpesten viszont élvezem a bizalmat, védek is, jól érzem itt magam. Mondhatjuk, hogy a kettő közül ez a jobbik idényem, de tavaly ugye kupát nyertünk, harmadikok voltunk….de a saját teljesítményemet nézve talán tényleg most megy jobban a játék. Amellett, hogy lehetne jobb is, voltak meccsek, amikor volt hiányérzetem a saját produkciómat illetően. 

Annyira jó ez az idényed, hogy tényleg te lettél az NB I legjobb kapusa? Volt visszhangja a nyilatkozatodnak.

Aki ismer, tudja, milyen vagyok. Ilyen a hozzáállásom, de nem csak beszélek, hanem keményen dolgozom is mellette. Fontos, hogy pozitív legyél, hogy higgyél magadban! Minden kapuskollégámat maximálisan tisztelem, nagyszerű munkát végeznek, kiváló hálóőrök a riválisaim, mint például Gróf, Kovácsik, Dibusz vagy Nagy Sándor,

de én tartom magam ahhoz, hogy én vagyok az NB I legjobb kapusa. Szerintem nincs semmi baj az efféle hozzáállással, hiába gondolták rólam azt, hogy “nagyképű” (mondja magyarul – a szerk.) vagyok.

Persze az, hogy ki a legjobb kapus, mindig egyéni megítélés kérdése. 


Pszichológia, életmód-tanácsadó: “Változtatnom kellett”

Egy lengyel cikk szerint is te vagy a legjobb, sőt, a Lech Poznan figyelmét is felkeltetted már. Erről mit lehet tudni?

Igen, láttam a cikket a Csakfocin, aztán a lengyel lapban is. Őszintén szólva meg is kérdeztem azonnal az ügynökömet, hogy mit tud erről, ő annyit mondott, hogy semmit, de azzal, hogy a lengyelek írtak erről, aligha csak kitalációról van szó. Nagy megtiszteltetés, ha egy ilyen kaliberű csapat kapcsán egyáltalán felmerül a nevem.

Visszatérve a pozitív hozzáállásodra: a Vidinél miért nem segített ez igazán rajtad?

Mert akkor még nem így gondolkodtam…mondhatjuk, hogy arra az időszakra adott válaszként, reakcióként alakult ki bennem ez a fajta mentalitás. Nem védtem túl sokat Fehérváron, volt ugye egy súlyos sérülésem is, és azt láttam, hogy változtatni kell az életemen. Magamba kellett néznem, mert nagyon pesszimista és lemondó voltam abban az időben. Azóta dolgozom a saját belsőmön is, sokkal pozitívabb ember lettem, ami annak is köszönhető, hogy jól érzem magam Újpesten.

Az a nehéz időszak a Vidinél és a sérülésem sok mindenre ráébresztett, hálás vagyok, hogy az megtörtént velem, mert enélkül nem az az ember lennék, aki ma vagyok. 

Mennyire ment ez a váltás, változás saját erőből? Kellett esetleg pszichológus segítsége is?

Magamat is “képeztem”, könyveket olvastam a modern pszichológiáról, de életmód-tanácsadók segítségét is kértem. Ez nagyjából egy évig tartott, ennyi idő kellett, hogy új útra lépjek mentálisan, hozzáállásban is. Nem csak azért, hogy sikeresebb játékos legyek, de azért is, hogy emberként is erősebbé, céltudatosabbá váljak.

Mennyire lettél határozott a céljaidat tekintve? Eltervezted már például, meddig maradsz Újpesten?

Nyilván vannak álmaim, amelyeket valóra akarok váltani. De azt nehéz határozottan kijelenti, hogy ez vagy az fog történni velem, például a nyáron eligazolok Lengyelországba, mert lehet, hogy jön majd egy jobb lehetőség, ha nem is idén, de jövőre, ki tudja? Nem akarok magamra nyomást rakni, hogy aztán csalódnom kelljen. Tisztában vagyok a képességeimmel, a céljaimmal, de kijelenti nem lehet semmit. Lehet, itt leszek még 2-3 évig, lehet, hogy nem. Az biztos, hogy úgy fog történni minden, ahogy az a számomra a legjobb. 

Picit egy másik korábbi újpesti kapus, a szintén szerb Marko Dmitrovic jutott rólad eszembe, aki ma már a La Ligában véd. Neki volt hasonló hozzáállása a dolgokhoz.

Ismerem őt, ki is kértem a véleményét, mielőtt Újpestre igazoltam volna. Mind mentálisan, mind képességeket tekintve egy követendő példa, aki a válogatottban és Spanyolországban is kiválóan teljesít. Az ő szintje az, ahová én is szeretnék majd eljutni. Nem lehet kizökkenteni, igazi profi. 

Újpest helyett Messi: “Sok magyarországi focista megelégszik azzal, hogy…”- interjú


Magyar válogatott? – “könnyebb lenne bekerülni”

Dmitrovic példáját a válogatottban mikor tudod majd követni? És melyik válogatottban…?

Értem a kérdésed…dolgozom már a magyar útlevél megszerzésén is, hiszen hét éve már, hogy az országban élek. Szeretnék magyar állampolgár lenni, hiszen mindent megkaptam itt, amit lehetett, itt nő fel a lányom, rengeteg barátom van, nekem ez a második hazám. Ha pedig meglenne az útlevelem és a lehetőségem, akár a magyar válogatottban is szívesen pályára lépnék, nyilván minden játékosnak a válogatottság az álma. Hogy melyik csapatba lenne nehezebb bekerülni? Mindkét válogatottban remek kapusok vannak, például Gulácsi, vagy Dmitrovic, úgyhogy erre nehéz válaszolni. De talán egyszerűbb lenne bekerülnöm a magyar válogatottba, mert itt jobban ismernek jelenleg, mint a szülőhazámban, Szerbiában.

A derbivel kezdtünk, zárjunk is a derbivel: azt, hogy sorfalat álljon a csapatod a már bajnok Ferencvárosnak, a klubod már kizárta. Te is elképzelhetetlennek tartod?

Nézd, a foci azért az egymás iránti tiszteletről is szól. Megnyerték a bajnokságot, ők voltak a legjobbak az idényben. Kedvelhetjük vagy sem a Ferencvárost, ezek a tények, gratulálnunk kell nekik. Sorfalat azonban aligha állunk…

DUDÁS GÁBOR