Milyen nyomokat hagyott rajtad a Bödével vívott különcsata? Számoltad a meccs után a kék-zöld foltokat?

– Nem, nincs semmi ilyesmi rajtam. Kemény, férfias csata folyt közöttünk, ahogy hallottam másoktól is, akik nézték a mérkőzést. Volt adok-kapok, de semmiféle alattomosság vagy törlesztés nem volt közöttünk, egy teljesen egészséges és sportszerű párharc volt ez.

Már a csak a méretek miatt is kérdeztem. Böde ugye “100 kiló” és 190 centiméter magas, te hol jársz súlyban és centiben?

– A 190 centiméter nálam is stimmel, ehhez úgy 88-90 kiló párosul, úgyhogy 100 nem vagyok, de azért próbáltam vele felvenni a harcot. Szerintem többé-kevésbé ez sikerült is, de nyilván azért egy magyar válogatott játékosról beszélünk, nagydarab, erős, nehéz ellene focizni.

Böde mondott neked meccs közben vagy utána valamit? Mit szólt a szigorú őrizethez?

– Meccs közben nem igazán, utána gratuláltunk egymásnak, megköszöntük egymásnak a játékot. De nem akartam nagyon zavarni, nekem sem volt ráadásul olyan a kedvem egy vereség után.

Azért elkértem a mezét, mégiscsak egy Böde Daniról beszélünk, nekem egyfajta példaképem amiatt, amit Magyarországon és a válogatottban is elért.

Hogyan kell megfogni az NB I legjobb formájában lévő csatárát? Akciógólja, vagy pontrúgás utáni gólja nem volt, egyik gólhelyzeténél te segítetted ki mentéseddel a kapusotokat. Fekszik neked egy ilyen alkatú támadó elleni párharc?

– Az igaz, hogy mentettem egyet, de előtte pedig az én hibámból alakult ki a helyzet, ha nem hibázok, ki sem alakul a szituáció… senki ellen nem könnyű, de ha választani kellene, inkább fekszik nekem egy kevesebbet beinduló, a labdát lábra kérő csatár, akivel inkább birkózni kell, inkább ez vagyok én. Nem mondom, hogy lassú vagyok, de egy kisebb csatár jobban megnehezítheti a dolgomat. Ott van példaként a Haladásból az ausztrál David Williams, aki ellen őszintén szólva utálok játszani, csapattársként remek, de ellenfélként nagyon kellemetlen a pályán.

Hogy mi a recept Böde ellen? Szerintem ezt az összes védő meg tudná mondani az NB I-ben: közel kell lenni hozzá, ez a kulcsa szerintem. Fel kell venni ellene a harcot, mást nem nagyon lehet csinálni ellene, egy nagyon jó játékosról beszélünk.

Pintér Attila konkrétan Böde külön őrzésével bízott meg, ez volt a fő feladatod?

– Engem és Herist is ezzel bízott meg. Arra kért az edzőnk, hogy próbáljak meg minél egyszerűbben játszani, már csak a nehéz talaj miatt is a kétnapos eső után. Nem is volt túl sok meccs a lábamban, bár előtte kedden a kupában is pályára léphettem. Azt kérte Pintér Attila, hogy legyünk stabilak a pályán, de ha nem Böde, hanem mondjuk Priskin van ott a pályán, akkor is ugyanez lett volna a feladatunk.

Te hová soroltad a szombati teljesítményedet egyébként, lehet elégedett egy védő egy vereség után?

– Nem voltam elégedett, de nem is foglalkoztam ezzel a meccs után. Édesapám megdicsért, az ő véleményére adok, így elfogadtam. Akkor szoktam a saját teljesítményemmel foglalkozni, amikor nyer a csapat, de vereségek után azon agyalok inkább, hogy mit lehetett volna jobban csinálni, vagy hogy a csapat hogyan tudott volna nyerni.

És hogyan? Mi volt az oka annak, hogy tíz ember ellen sem tudtatok dominálni a pályán?

– Sokat melóztunk a pályán, de valahogy nem sikerült mégsem helyzeteket kialakítani, amikből gólokat szerezhettünk volna. Jó lenne elmondani, hogy támadtunk és támadtunk, de ha reggelig játszunk, sem rúgunk gólt a helyzeteinkből, de sajnos erről nem volt szó. Olyan volt ez a meccs is, mint az utóbbi hetek: egyszerűen nincs velünk a szerencse. Szerintem ebben a csapatban ennél sokkal több van, biztos, hogy nem azon a helyen vagyunk a tabellán, ahol kellene lennünk.

Játszottatok már egyébként ekkora nyomás alatt, mint a Fradi-pályán?

– Ekkora nyomásra, mint a szombati volt, nem nagyon emlékszem, legalábbis olyanra nem, hogy majdnem egy egész meccsen ez lett volna. Én személy szerint picit örültem is neki, mert jó volt egy ilyen meccsen játékba lendülni, ahol ekkora nyomás volt a védelmünkön, ahol ennyire a védekezésen volt a hangsúly. Egy ideig álltuk is a sarat, de utána sajnos pontrúgásból kaptuk a gólt.

Négy nyeretlen meccsetek van zsinórban, a kupában is hátrányba kerültetek. Mi volt a heti munka legfőbb célja, Pintér Attila mit próbált meg belétek sulykolni?

– Ugyanúgy készültünk a héten is, mint eddig. Próbáltunk picit jobban a támadások befejezésére koncentrálni, de azért minden csapatrészben van mindig javítanivaló. Azon van az egész csapat, hogy javítsunk, de tényleg a szerencsén is múlik sok minden.

A napokban felmerült az esetleges edzőváltás pletykája is – ez téma volt esetleg az öltözőben?

– Nem, egyáltalán nem, mi ezzel nem foglalkozunk.

Foglalkoznotok kellett viszont már a Videotonnal is. Böde után jön majd a két Scepovic vagy épp Lazovic a pályán. Ellenük milyen játszani?

– Azt nem mondanám, hogy semmi extra…nagyon jó játékosokról beszélünk, de szerintem ha rendben van a csapatunk, ha mindenki elvégzi a saját dolgát a pályán, akkor megverhetjük a Videotont. Bár a tabella mást mutat, hiszen a tizedik játszik majd a másodikkal, de úgy érzem, képesek vagyunk felvenni a harcot bármelyik csapattal, így a Ferencvárossal is sikerült, szerintem olyan óriási különbségek nincsenek, és nagyon jó csapatunk van. Ebben a bajnokságban bárki meg tud verni bárkit, még ha a Fradinál vagy a Vidinél valóban nagy kvalitású játékosok is vannak. De ki mehet például biztosra a Haladás ellen, pláne idegenben?

Ha már Haladás: Neked az a szombathelyi feléved volt eddig a csúcs, amikor az ősz válogatottjába is bekerültél?

– Igen, szerintem mondhatjuk. Nagyon sokat köszönhetek a Haladásnak, ott mutatkoztam be az NB I-ben, rendszeresen játszottam is. De nagyon bízom benne, hogy hamarosan a Puskás Akadémiával is lesz egy hasonlóan jó időszakom, ezen dolgozom a csapattársaimmal együtt.

Belőled egyébként hogyan lett középhátvéd? Anno még középpályásként kezdted.

– Így van, voltam többek között irányító középpályás és center is. Aztán a Haladásnál, az U17-es, U19-es csapatnál és a második keretnél, három-négy évvel ezelőtt lettem belső védő: Simon Attila, a most Pakson játszó Simon-testvérek édesapja révén

ő rakott be először hátra. Nem nagyon firtattam, miért, mert azt mondta, hogy “itt válogatott tudsz lenni”.

Igaza lett, bekerültem az U21-es válogatottba is, még ha most nem is kaptam meghívót a keretbe.

Novemberben játszottál a svédek és Ciprus ellen is, most nem vagy ott az U21-es keretben, miért?

– Nem beszéltem senkivel, így nem tudok semmit arról, hogy miért. Sajnos nem kaptam meghívót, de nekem ugyanúgy fontos a csapat, mintha ott lennék, úgyhogy nagyon szurkolok a srácoknak az Eb-selejtezőkön.

Ha két hónap múlva beszélünk, hol kellene szerinted állnia, végeznie a Puskás Akadémiának az NB I-ben?

– Az első ötben. Ez a személyes célom, de szerintem az egész csapat ezen a véleményen van, és mindent meg is teszünk ezért.

DUDÁS GÁBOR