Első félidő:

1. Amikor négy éve 0-5-ös összesítéssel a Honvéddal kiestetek az Anzsival szemben az EL-ben, azt mondtad, hogy amit mi játszunk itthon, az egy teljesen más sportág. Látsz azóta változást?

 – Az Anzsi akkor egy 300 milliós költségvetésű csapat volt, Európa egyik leggazdagabb klubjának számított, sokkal előttünk járt, mindenben felülmúlt minket.  Egy ilyen Eb-szereplés után azonban bizakodó vagyok és főleg azért, mert ezt az eredményt ugyanazok a srácok érték el, akiket évekig köpködtek, akik nyolcat kaptak Amszterdamban.  Nem arról van szó, hogy honosítottunk négy németet és egy teljesen más garnitúrával lettünk sikeresek. Ez is azt jelenti, hogy van potenciál a focinkban.

2. Miért van ekkora kontraszt a klubfocink és a válogatott között?

– Biztos vagyok benne, hogy a klubfutballunk is fejlődött, de ugyanúgy fejlődött mindenki más, ezért nem tudunk sokkal közelebb kerülni a riválisokhoz.  Valamit tegyünk tisztába: a válogatott futballnak szakmai értelemben nincs értelme. Ha csak a szakmai szempontokat vennék figyelembe, akkor be kellene szüntetni. Komoly tervszerű építkezésről nehéz beszélni olyan esetben, amikor egy csapat egy évben tízszer találkozik. A válogatott futball sokkal inkább az érzelmekről szól, arról, hogy Marseille-ben 30 ezer magyar vonult fel. Szakmai újításokról és új taktikai variációkról nem nagyon beszélhetünk, mindegyik csapat ugyanazt a sablont játszotta az Eb-n más-más eredményességgel. Mi – talán egyedüliként – nagyon profin felkészültünk, korán vége lett a bajnokságnak, edzőtáborba vonult a válogatott, aminek meg is lett az eredménye. A klubfutball ugyanakkor sokkal összetettebb, itt napi munkát végeznek és évek hosszú tudatos munkájára van szükség ahhoz, hogy eredményes legyél. Sajnos nálunk ez a Videotonnál nem működik, hiszen a harmadik szezont a harmadik edzővel kezdik, pedig a Carrillo-féle Vidit még mi ellenfelek is csodáltuk, nem is értem, hogy miért szedték szét. Egyedül a Ferencvárosnál fedezhető fel tervszerűség és állandóság, de a Partizani elleni meccseket látva, úgy tűnik, még időre van szükségük, hogy nagyot domborítsanak. 

3. Többször mondtad már, hogy egy csapat eredményessége sok esetben azon múlik, hogy működik-e a kémia az edző és a játékosok között. Csertői Aurél és Kemenes Szabolcs között van kémia?

– Eddig maximálisan. Határozott, karakteres edző, tudja, hogy mit akar és azt végre is hajtja, ráadásul az eredmények őt igazolják. Pár napja a pontrúgások kapcsán volt egy észrevételem, amiről azt gondoltam, hogy jó ötlet. Csertői meghallgatott, majd közölte, hogy ő az edző és az lesz, amit ő mond. Szeretem az ilyen hozzáállást, hiszen ő felel a csapatért és az eredményekért.

4. A Honvédnál sok edzővel dolgoztál, velük hogy álltál a kémiával?

– Massimo Moralesszel és Marco Rossival egyértelműen működött, de ugyanezt elmondhatom például Supka Attiláról is. Morales egy igazi őrült, úgy tud fanatizálni, mint senki más. Volt egy eset, amikor pár órával a meccs előtt Sorin Botis, az akkori csapatkapitány az öltözőben újságot olvasott, Morales odament hozzá, izomból kiütötte a kezéből és elkezdett vele ordítozni. Sorin bele állt a konfliktusba, rendesen felhergelte magát. Az edzőnk elérte a célját, mert egy ilyen eset után biztosan nem tudsz álmosan kimenni a meccsre.  Vierchowoddal viszont semmi nem működött és nem azért, mert rossz edző lett volna. Ő annyira mást akart játszatni velünk, amihez hónapok kellettek volna, mire elsajátítjuk. Ő emberileg és szakmailag is megbukott a Honvédnál.

5. Soha nem titkoltad, hogy szívesen lennél edző. Számodra ki az etalon szakmai téren?

 – Minden edzőmtől megpróbálom átvenni azt, ami leginkább az erőssége, Moralestől a fanatizmusát, Rossitól a taktikai finomságokat, Csertőitől a remek meglátásokat, Gellei Imrétől pedig a pedagógiai érzéket.

6. Gellei Imrénél lettél NB I-es játékos, 19 évesen már a Ferencváros elsőszámú kapusa voltál. A Fradi hanyatló korszakában kerültél a klubhoz, és ilyen fiatalon nem tudtál megbirkózni a feladattal. Mennyi időre volt szükséged, hogy újra felépítsd magad?

– Több év kellett hozzá.  Akik ismernek, tudták, hogy milyen erős volt a kötődésem a Fradihoz, és amikor belebuktam, ugyanilyen erős volt a csalódás és a fájdalom.  Akkor azt gondoltam, hogy meg tudom oldani a feladatot, de nem bírtam el azt a nyomást, ami akkor rám zúdult a sajtó, a közvélemény részéről. Most 30 éves fejjel már tudom, hogy erre akkor még nem lehettem képes. Egészen addig törés nélkül ívelt felfelé a pályafutásom, természetesnek vettem, hogy szinte gyerekfejjel a Premier League-s Charltonhoz kerültem, ahol rendszeresen készülhettem a felnőtt csapattal. Majd el kellett döntenem, hogy kint csinálok karriert, de hatod vagy hetedosztályból kell kezdenem vagy hazajövök a Fradiba.  Számomra ez nem is volt kérdés akkor. Ma már biztosan jobban átgondolnám a döntést, viszont az angol foci sem az én világom, az egy igazi gyár, ahol semmit nem kérdeznek tőled, nem babusgatnak, pedig akkor 18 évesen még jó lett volna, ha ápolgatják a lelkemet.

7. A téged jól ismerők szerint még pár éve is nagyon lelkizős voltál, sokáig, akár napokig tépelődtél egy-egy hiba után. Ma viszont már sokkal erősebb vagy fejben. Ez minek köszönhető?

– A magyar foci legnagyobb hibája, hogy nincs pszichológiai felkészítés, ez egy óriási luxus. A labdarúgás ugyanis fejjáték, 80 százalékban kell hozzá a fej és csak 20 százalékban a test. Erre idővel rájöttem és önmagam pszichológusa lettem. Tudtam, hogyha a 20. percben hibázok egyet és végig ezen agyalok, akkor a hátralévő 70 percem is tele lesz hibával, de ha túlteszem magam rajta, akkor lehet, hogy az egy hiba mellett be tudok mutatni öt bravúrt.

8. Akik nem ismerik az előéletedet, biztosak lehetnének benne, hogy született kispesti vagy. Az elmúlt hat és fél évben igazi vezér voltál, imádtak a szurkolók, te énekelted fel a csapat új indulóját. Úgy tűnt, Kispestről mész nyugdíjba. Miért váltottál?

 – Az egész kispesti sztori meseszerűen indult.  Miután hazatértem Ciprusról, épp egy keresztszalag-szakadásból épültem fel. Jól ismertem Brockhausert, ezért megkértem, hadd edzhessek nála a Honvédnál. Ő nagyon örült neki, mert pont megsérült az egyik kapusa, lementem edzeni és hat és fél évig ott maradtam. Soha nem felejtem el a debütálásomat.  Tóth Iván és Németh Gabi is megsérült, szombat reggel szóltak, hogy este a Fradi ellen védenem kell.  Izgulni sem volt időm, jól ment a védés és 2-0-ra nyertünk. A klubhoz fűződő viszonyomat jól jelzi, hogy utána egy-két évig rendesen stresszeltem minden Fradi-Honvéd előtt. Hat és fél év után aztán ez a sztori kifulladt. Kimondatlanul is mindkét fél azt érezte, hogy mindenki jobban jár a váltással. Hemingwaytől három év türelmet kaptam. 2013-ban az év kapusa voltam, utána viszont egy elég komoly magánéletbeli válság miatt nem tudtam ezt a szintet tartani, maximum csak egy-egy meccs erejéig.

9. Emellett a túlzott őszinteséged is közrejátszhatott a váltásban?

– Nem hiszem. Ha Hemingway-nek nem tetszett egy-egy nyilatkozatom, akkor mindig felhívott és megkérdezte, hogy pontosan mire gondoltam, amikor ezt vagy azt nyilatkoztam. Én elmondtam neki, hogy mire gondoltam, ő pedig közölte, hogy legközelebb jobban gondoljam át. Az ilyenfajta beszélgetések nem voltak túl gyakoriak és mindig normális hangnemben zajlottak.

10. Miért nem hívott korábban soha egy igazi nagycsapat sem?

 – Az utóbbi három évben nyújtott teljesítményemmel erre nem szolgáltam rá.  Az emberek és a szakma szemében Kemenes az egyik legjobb magyar kapus, de én tudom, hogy sokkal többre vagyok képes, annál, mint amit láttak tőlem az elmúlt években. Most újra összeraktam magam és ezt Pakson be is bizonyítom.

 

 (Fotó: haon.hu

 

Második félidő:

1. A sportolók nagy részével ellentétben te „megmondásra” is használod a Facebookot. Neveztél már dilettánsnak MLSZ döntnököket, mert nyáron 38 fokban kellett játszanotok, kiosztottál szurkolókat, mert a nekimentek a Veszprémnek az elveszített BL-döntő után. Ezek hirtelen jönnek, vagy előre eltervezed?

– Ritkán nyilvánulok meg a Facebookon és csak olyankor, amikor úgy érzem, hogy mindenképp meg kell.  Mindkét esetben úgy éreztem, hogy igazam van és ma is úgy érzem. Az MLSZ ellenes kiborulásom tavaly nyáron volt, utána fél évig nem nyilatkozhattam sehol, de a háttérben Hemingway kiállt mellettem. A Veszprém BL-döntője kapcsán pedig azért durrant el az agyam, mert elkezdték durván szidni a csapatot, amiért 9 gólról elbukta a finálét. A négyezredik hozzászóló is ugyanazt írta, mint egy csorda, mentek egymás után a hozzászólók, ekkor éreztem úgy, hogy meg kell védenem a veszprémieket. Tettem ezt úgy, hogy nem szeretem a kézilabdát, nem is értem a lényegét, azt meg végképp nem, hogy egy kézi kapusnak mi a siker. A meccs után felhívja az édesanyját és mondja neki ujjongva, hogy képzeld, ma nagyon jól ment a védés, csak 26 gólt kaptam? Na, mindegy is, de a belerakott munkát itt is nagyra értékelem. És igenis óriási dolog, ha egy magyar csapat eljut a BL-döntőig. Mínusz kilencről pedig úgy tudtak kikapni, hogy vezettek kilenccel.

2. Ki a három legjobb kapus az NB I-ben?

– Most hogy Tujvel visszatért, őt mindenképp beraknám az első háromba, kiváló adottságai vannak, neki sokkal előrébb kellene tartania.  Hegedüs évek óta kiegyensúlyozott produkciót nyújt az MTK-ban, érett, jó kapus lett belőle. Király Gabi egy külön kategória, de Balajcza Szabit is ide kell sorolnom. Tudom, hogy ez már négy és magamat még nem is mondtam…

3. Ha rajtad múlna, ősszel kivel kezdődne a válogatott összeállítása?

– Nálam Bogdán Ádám az első számú magyar kapus, viszont nagyon nehéz Király ellen érveket felsorakoztatni. Talán csak a kora az, ami ellene szól. Dibusz, Megyeri és Gulácsi jöhet még szóba, de ha Bogdán rendszeresen védeni fog, akkor szerintem ő lesz a válogatott kapusa.

4. Hogy jutottál el Halász Judittól a Metallicáig?

– Hat évesen még más volt az ízlésem, mint 12 évesen. Kezdtem Republic és Charlie koncertekkel, majd ez első igazi zúzda ’99-ben a Metallica koncert volt az MTK pályán. Sokan mondták, hogy majd kinövöm, hát nem.  Pár hete Bécsben voltam AC/DC koncerten az édesapámmal, ez is bizonyítja: ezt nem lehet kinőni.

5. Hányszor fordult meg a fejedben, amikor a saját zenekaroddal, a Venenationnel koncertezel, hogy inkább lennél rocksztár, mint kapus?

– Minden egyes koncert alkalmával. Viszont, amikor beállok a kapuba, akkor meg azt érzem, hogy jó helyen vagyok. Rockzenészként biztosan nem tudtam volna ilyen karriert befutni, úgyhogy most azt érzem jók az arányok, sok foci és kevesebb rock.

6. Szakkommentátorként is nagyon felkészültnek és maximalistának tűnsz. Mennyit készülsz egy-egy adásra?

– Komolyan veszem nagyon, mert érdekel. Volt már olyan, hogy öt és félórát kutattam egy Atlético-meccs előtt. Jól érzem magam ebben a szerepkörben is, hosszú távon el tudnám magam képzelni televíziós szakkommentátorként, de az edzőség felé vezető úton is egy jó állomás.  Jók a visszajelzések is, örülök, hogy a nézőknek átjön az a fajta lelkesedés, amit képviselek.

7. Ki a legjobb hazai szakkommentátor a korábbi labdarúgók vagy edzők közül?

– Egyértelműen Várhidi Péter. Nagyon jó meglátásai vannak, érzi ezt a szakmát és át is tudja adni. Bognár Gyurit is kedvelem, de ő emocionálisan közelíti meg a dolgokat, őt nem nagyon érdeklik a különböző felállások, a kapus és a védelem sem, csak a támadó foci létezik számára. Az viszont vitathatatlan, hogy mindig érdekes véleménye van, amelyeken jókat lehet vitatkozni, ezzel pedig színesebb lesz a műsor.

8. Ki a legjobb és a legrosszabb 11-es rúgó itthon?

– A legjobb Kanta Józsi, az ő 11-esei ellen esélyem sincs, az utolsó pillanatig kivár, ráadásul remek rúgótechnikája van. Olyan játékos nincs az NB I-ben, akinek már két büntetőjét megfogtam volna, majd esetleg Korhut Misi lehet, ha legközelebb játszunk. Érdekes volt az eset egyébként a Loki ellen. Tisza Tibi kétszer is megkérdezte tőle, hogy” jól vagy Misi, tudod rúgni?” Nem anyázták egymást, mint annak idején Martinez és Lanzafame, de különös közjáték volt.  Az, hogy megfogtam, csak a vakszerencsén múlt, és azon, hogy eltaláltam az irányt.

9. Az Eb-n láthattuk, hogy a rúgó játékosok és a kapus között megy a lélektani hadviselés. Itthon van ilyen?

– Durva beszólogatás nincs, hiszen ez az NB I egy nagy család, hülyén nézne ki, ha Korhutot elküldeném az anyjába, majd másnap együtt kávéznánk. Trükkök azért vannak, most például szóltam a sporinak, hogy nézze csak meg a labdát, mert Korhut nem tudja a pontra lerakni.

10. Miért szereted, ha az ellenfél szurkolói “kurvaanyáznak”?

– Mert az azt jelenti, hogy vagyok valaki, ha nem foglalkoznának velem, az azt jelenti, hogy még semmit nem értem el. Nézd meg, 10-20 éve kiket szidtak leginkább: Lipcsei Petit, Szűcs Lajost vagy Véber Gyurit. A középszerű, szürke játékosokkal senki nem foglalkozik.

 

PRIVACSEK ANDRÁS