A szezon egyik nagy meglepetését a Marco Rossi vezette Honvéd okozta eddig, a kispestiek ugyanis a tabella élén állnak az NB I-ben. Az olasz mester a csakfoci.hu-nak adott interjújában beszélt arról, hogyan tudják tartani a tehetősebb klubokkal. Elárulta azt is, hogy Botka eladását aznap tudta meg, de ezzel együtt is kiváló a kapcsolata a Honvéd tulajdonosával. Szóba került az is, miért kapta fel őt az olasz sajtó mostanában, de azt is megkérdeztük, hogy reagálna, ha a Ferencváros őt is megkeresné. Interjú Marco Rossival.

Két győzelem a bajnokságban és „biztató” vereség a Ferencváros elleni kupameccsen. Számított ilyen jó tavaszi kezdésre és hogy máris az élre állnak?

- Igen, ezért is dolgoztunk. A nyáron is hasonlóképpen kezdtünk, és úgy tűnik, jól sikerült a téli felkészülésünk Telkiben, Budapesten és Törökországban, annak ellenére, hogy itthon sok gondunk akadt a pályaviszonyokkal. A Ferencváros elleni kupameccset megelőzően is csak műfüvön tudtunk edzeni, mert fagyott volt a talaj az edzőpályánkon. Most már szerencsére rendben van minden e tekintetben is.

Szerdán jön a Ferencváros elleni kupavisszavágó: az első meccs alapján elmondható már, hogy a Honvéd az esélyesebb? Idegenben lőttek gólt, a bajnokságban jobb formában vannak, október óta minden meccsüket megnyerték otthon…

- Ez igaz, de a Ferencvárosnak minden csapatrészében minőségi játékosai vannak, mint mindig, ráadásul már Botka Endrét is megvették… ebben az idényben vannak ugyan problémáik, emiatt nem elsők a tabellán, de van még idejük összekapni magukat a bajnokságban is. Pszichológiai értelemben talán mi jobb állapotban készülhetünk a kupameccsre, mint ők, de nagyon nehéz nekik két gólt lőni, még egyet is, ők pedig szinte mindig képesek betalálni. Ráadásul mostanában mindig kikapunk tőlük. Nagyon nehéz lesz, gazdag a taktikai repertoárja is az FTC-nek. Figyelnünk kell a gyors támadóikra a széleken, a középpályán pedig a rövid és gyors passzokban jeleskedő Kleinheislerre, no meg Gerára, aki annak ellenére, hogy jelenleg nincs a legjobb fizikai állapotban, kiemelkedő futballista. Koncentrálnunk kell, le kell őket támadnunk, nem szabad teret hagyni nekik az akcióikra.

Ezután jön a hét második nagy meccse, hiszen a Videotonnal is találkoznak a bajnokságban. Ha ott győznének, már egyértelmű esélyesei lennének az aranynak?

- Szerintem nem. Amikor 10-11 meccs van hátra, nem lehet ilyet kijelenteni, 30-33 pontot lehet még szerezni összesen, így hiába lenne akár ötpontos az előnyünk, az még semmit nem jelentene. De nincs is akkora arcom, hogy kijelentsem, hogy megverjük a Videotont, ráadásul Felcsúton.

Az nem titok, hogy gazdaságilag, a keretek erősségét illetően az FTC és a Videoton a többiek előtt áll, mégis a Honvéd vezeti az NB I tabelláját jelenleg. Ön szerinte kompenzálni lehet ezt a fölényt hosszú távon is a pályán, megnyerhetik a bajnokságot, és ha igen, miért?

- A pénzügyi lehetőségek, a körülmények, létesítmények tekintetében és „egyéb” dolgokban nem tudunk versenyezni ezzel a két csapattal. A pályán viszont versenyben vagyunk velük, köszönhetően az idényben mutatott játékunknak, amire senki nem számított. Eközben a Ferencváros és a Videoton a vártnál talán több pontot veszített. Titok nincs nálunk, de megtaláltuk a helyes egyensúlyt a csapaton belül, több igazi, emberileg is kiemelkedő profit találtunk és igazoltunk, sok tehetséges fiatalunk van és kitűnő a csapategység. Megvannak a góllövő csatáraink, mint Lanzafame vagy Eppel, jól dolgozunk a középpályán és a védelemben is, amit az is mutat, hogy mi kaptuk eddig a legkevesebb gólt. Így lettünk mi eddig a szezon legnagyobb meglepetése és bízom a hasonló folytatásban is.

Eppel Márton az Ön irányítása alatt, ebben az idényben lett igazi gólvágó. Mit csinált vele?

- Nagyjából egy éve, 2016 januárjában, amikor leigazoltuk Dunaújvárosból, jól emlékszem – mert jó memóriám van – hogy többen is azt mondták, mit akarunk mi egy NB II-es csatárral kezdeni az élvonalban? Én viszont hittem benne, tudtam, hogy egy jó futballista, de vele is sokat kellett edzeni, beszélgetni, mire ide eljutott. Ki kellett szűrnünk a játéka gyenge pontjait, mert alapvetően a képességei eddig is megvoltak, csak foglalkozni kellett vele. Az egész 80 százalékban az ő fején múlott, magának köszönheti, nekünk a többi 20 százalékot kellett hozzáadnunk a munkánkkal. Ő is a példája annak a munkának, amit végzünk, azaz kevés pénzből igazolunk minőségi játékosokat.

Épp Eppel említette egy interjúban, hogy Ön sokszor felhozza a Juventust példaként. Mit takar ez pontosan?

- Inkább a Juventus-játékosok hozzáállását, játékát szoktam emlegetni, ami szerintem a különbséget jelenti a Juve és a többi csapat között Olaszországban. Az érzelmi aspektus, a motiváció teszi különlegessé a csapatot, az a vágy, hogy jobbá akarsz válni az edzéseken, a meccseken, a többi, így a taktika, az erőnlét az alap. Az extrák nélkül soha nem végezhetsz a többi csapat előtt. A Juve valahogy mindig sikeréhesebbnek tűnik a riválisoknál, akiknél szinte minden évben lecserélik az edzőt, a játékoskeretet, nincs állandóság sem. A Juventusnál olyan játékosok is képesek folyamatosan a legjobbak lenni, akik már megnyertek mindent, de fejben még így is a topon vannak.

Lanzafame is a Juventusnál nevelkedett, ez is benne van abban, hogy fejben ennyire egyben van és vezérként viszi a csapatot?

- Az tény, hogy ő is a Juventusnál „született”, de sokat tanult itt, a Honvédnál is, sokat változott ő is a csapatnak köszönhetően. Minden játékostársa tudja, mit ad ő a csapatnak játékban, ő pedig érzi, mennyire megbecsülik itt, ezért is képes arra a teljesítményre, ami sokszor a különbséget jelentette a javunkra a pályán. A múlt szezonban, a Serie B-ben erre nem igazán volt képes, pedig az ottani színvonal sem jobb az NB I-nél. Itt nagyon sokat számít az, hogy bíznak benne a többiek, hogy elismerik, ez pedig pontosan az a közeg, amire egy Lanzafame-típusú játékosnak szüksége van. Mindig az elsők között végzi el a feladatokat, soha nem reklamál az edzéseken, odateszi magát, egy igazi profi. Rá, de az egész csapatra büszke lehetek az elvégzett munka miatt. És az eredmények ellenére sem elégszünk meg a helyzetünkkel, erre többre is képesek vagyunk.

Nemrég azt mondta egy Olaszországban megjelent nyilatkozatában, hogy Ön szerint Gazdag Dániel akkora tehetség, hogy a Serie A-ban is megállná a helyét.

- Valóban tettem ilyen kijelentést. Azt is hozzá kell tennem, hogy ehhez például az is szükséges, hogy Gazdag a gólok számában is elkezdjen fejlődni, mert egyelőre az hiánycikk a játékában, még soha nem talált be az NB I-ben, annak ellenére sem, hogy rendszeresen odakerül a kapu elé. Ő az egyik legizgalmasabb ígérete a magyar labdarúgásnak, a Honvédnak, szerintem a válogatott szempontjából is. Ha el tudna majd menni egy erősebb bajnokságba, a Serie A-ba vagy a Bundesligába, még sokat fejlődhetne. Ha megtartja ezt az eltökéltségét, ha továbbra is ilyen keményen dolgozik, nagyszerű karrier állhat előtte. Akár már a következő szezontól, külföldön.

Két másik nagy ígéret, Botka és Prosser viszont már távozott a Honvédtól, ráadásul belföldi riválisokhoz mentek. Mennyire lepte ez meg Önt, mi volt a reakciója?

- Prosser esetében nem volt nagy meglepetés, egy jó ideje mondta már, hogy külföldre igazolna majd. Úgy is tűnt a közös munka során, hogy nagyon csalódott amiatt, hogy ez nem jött össze neki. Volt kiemelkedő meccse, az MTK elleni 5-0, de előtte nem mindig tudtunk rá az említett ok miatt úgy számítani. Botkánál viszont fogalmam sem volt arról, hogy távozni fog, egészen addig a napig, míg vissza nem tértem a téli szünetről. Eléggé meglepődtem, hogy őszinte legyek. Ugyanakkor úgy érzem, megtaláltuk a megfelelő megoldást a távozását követően, nem gyengült meg a csapat, Ikenne-King mindenkinek megmuttatta, hogy képes a jobb oldali védő posztján kiemelkedően játszani, annak ellenére is, hogy az idény első felében, a „légiós-szabály” miatt csak hét találkozón futballozhatott a 19-ből. Nagyon jó a hozzáállása, ez is sokat segítette. Prosser közvetlen pótlását még nem oldottuk meg, de nagyon sok jó játékos a keretben, akár fiatalok is, akik nem teljesen ugyanazt és ugyanúgy játsszák, de lehet rájuk számítani.

És az eldőlt már, mi lesz az Ön sorsa? A tulajdonos, George F. Hemingway korábban azt mondta, hogy márciusban ülnek majd le tárgyalni a nyáron lejáró szerződése meghosszabbításáról. Mi a jelenlegi helyzet ez ügyben, egyáltalán tudatos volt, hogy egyelőre még nem írt alá, és egyik fél sem erőltette még ezt igazán? Vannak feltételei?

- Egyszerűen csak teljesen a bajnokság, a kupa, a pályán történtek kötik le a figyelmünket. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben csak energiapocsékolás lett volna, ha a szerződésem megújításáról tárgyalunk, csak a csapat szereplése kell, hogy a fejemben járjon. Időben lépni fogunk persze és leülünk majd. Feltételek? Egyelőre nem tudom, annyit tudok, hogy mi az a keret, mik azok a mutatók, amik a Honvédnál szóba jöhetnek. Ötödik éve vagyok összesen a Honvéd edzője, mostanra különleges érzéseket táplálok a klub iránt, a színei, a történelme, a szurkolói iránt. Ez sokat számíthat majd a tárgyalások során…

Milyen a viszonya egyébként az igencsak szókimondó tulajdonossal? Amellett, hogy Ön is szeret őszintén beszélni.

- Teljesen korrekt a kapcsolatunk, tiszteljük egymást. A tulajdonos hallgat rám szakmai kérdésekben, támogatja a munkámat, a kéréseimet, és szerintem az átigazolásoknál jól is döntött, amikor így tett, szerintem nagyon jó munkát végeztünk összességében ez ügyben, közösen az utóbbi időben, a visszatérésem óta. De elmondhatom, hogy mindenkivel nagyon jó a viszonyom a klubnál. Ami még hiányzik és amin dolgozom még, az az, hogy szeretnék személy szerint is valami komoly sikert adni a klubnak ajándékként.

Az utóbbi időben nagyon sokat cikkeznek Önről Olaszországban, a nagyobb lapok/oldalak is figyelemmel kísérik a Honvédnál végzett munkáját, az eredményeit. Korábban még a sikerei idején sem volt ez így. Kötött pár jó kapcsolatot, jobban odafigyel erre vagy minek köszönhető ez?

- Soha nem volt túl jó viszonyom az újságírókkal…legalábbis abban az értelemben, hogy felhívok valakit, hogy írjon rólam egy cikket. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán az is benne lehet hogy például soha nem álltunk velem az első helyen az NB I-ben. Emellett néhány olaszországi ügynök is felvette velem a kapcsolatot, akik érdeklődnek a munkám iránt. De eladni soha nem akartam magam, ezért is kellett anno elhagynom a hazámat és Magyarországra jönnöm. Fel sem merült korábban, hogy az első- vagy a másodosztályban dolgozzam, ebben pedig benne lehetett az is, hogy soha nem voltam az újságírókkal barátkozó típusú edző. Ez azóta sem változott. Felhívnak, vagy a Facebookon keresztül interjút kérnek tőlem, de ennyi. Sok emberrel találkoztam otthonról az utóbbi időben, akiket érdekli a magyar foci, a múlt idényben például néhány honfitársammal a Magyar Kupa-döntőt is megnéztük a Groupama Arénában. Ugye az a meccs volt az, amely a később Bolognába igazolt Nagy Ádám utolsó találkozója volt itthon. Sokan érdeklődnek otthonról az itteni fiatal tehetségek iránt, de úgy látszik, az edzőket is figyelemmel kísérik azért. A mai napig sok felkérést kapok interjúkra, de árulni nem árulom magam. Azt pedig nem hiszem, hogy emiatt több esélyem lenne a Serie A-ban vagy a Serie B-ban dolgoznom.

Még ha bajnokságot nyerne a Honvéddal, akkor sem?

- Nem, nem hinném. Továbbra sem egyszerű oda bekerülni, olaszként sem, szerintem több esélyem lenne mondjuk Svájcban, Csehországban vagy Szlovákiában dolgozni. Otthon már csak azért is nehezebb a helyzet, mert azért nem vagyok fiatal edző. Az első osztályt szinte teljesen kizárnám, a Serie B-ben pedig csak 5-6 olyan csapat van, amelynél lehetséges a jövőbe is előre látni, amelynél tervezett program van az elkövetkezendő hónapokra, a többi csapat inkább csak napról napra él és dolgozik.

Pedig Allegri a hírek szerint távozik a nyáron a Juventustól…

- (Nevet) Jól hangzik, de nyilvánvalóan egy teljesen más szintről beszélünk, egy elérhetetlen célról. Egyébként is jól érzem magam is, nem is kérek túl sokat, elégedett vagyok a helyzetemmel és megvannak a céljaim a Honvédnál.

Mit tapasztalt, miben más a magyar edzők helyzete, mint az olaszoké?

- Az olasz edzők nevében beszélve azt elmondhatom, hogy nem értem továbbra sem a magyar nyelvet…talán emiatt sem érzem azt a nyomást, amit otthon érez egy edző. Sokkal kisebb az itteni nyomás a trénereken, sokkal kulturáltabb emiatt a légkör. Olaszországban egy vesztes meccs után neked esik a média, a szurkolók, a klubvezetés. Ebből a szempontból sokkal jobb az itteni edzők helyzete. Olaszországban nagyobb az érdeklődés, több a pénz, nagyobb a verseny, nagyobb a médiafelhajtás, így az edzőkön lévő teher is óriási. A Gazzetta dello Sport, a Tuttosport és a Corriere dello Sport, a három legnagyobb sportlap csak a fociról ír szinte, mindig az a téma, legalábbis 90 százalékban. Vagy egy másik különbség: Budapesten nyugodtan sétálhatsz egyet a városban, senki nem fog felismerni, és odajönni hozzád, Olaszországban ez lehetetlen. Abban a városban, amelynek a csapatát edzed, mindenki tudja, ki vagy, mindenki tudja, hogy nézel ki.

Az NB I első 6 helyezett csapatánál külföldi edző van. Ön milyen következtetéseket von le ebből?

- Szerintem nem jelent semmi ilyesmit. Találhatsz jó és rossz magyar vagy külföldi edzőt, ez nem nemzetiség-függő. Nem minden olasz vagy német edző jó edző. Azért „kicsit” más a Ferencvárost vagy a Videotont edzeni, mint a Paksot, a Diósgyőrt, a Gyirmótot vagy a Mezőkövesdet. Azért a Fradinál vagy a Videotonnál az első hatban lenni talán nem is olyan nehéz feladat. A jelenség biztosan nem jelenti azt, hogy a magyar edzők rosszabbak lennének.

A Ferencvárosnál mindig nagy tisztelettel beszéltek Önről, és a háttérben többször is szóba került már, hogy el tudnák képzelni Fradi-edzőnek. Ön el tudná magát képzelni egyszer a zöldek kispadján?

- Most inkább azt képzeltem el, mi lenne a szurkolóink reakciója, ha odamennék, látva azt, ami a Botka-esetnél történt…azt tudom, hogy Kubatov Gábor mindig rám szavazott, ha az év edzőjéről kellett dönteni. Mondjuk ebben az is benne lehetett, hogy Thomas Dollra nem szavazhatott… Jól esik, hogy a magyar foci ilyen fontos klubjánál ilyen jó véleménnyel vannak rólam, ez egy elismerés nekem.

DUDÁS GÁBOR

A Honvéd ma este a kupában épp a Fradi ellen lép pályára: a Honvéd és az FTC esélyei ugyanazok a fogadóirodáknál, mindkét csapat győzelme 2,65-szörös pénzt fizet.