A Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway szezonvégi búcsújában, a Honvéd Facebook-oldalán beszélt a kispestiek elmúlt évéről, a célokról, és legutóbbi, igen nagy botrányt kiváltó nyilatkozatáról is. Hemingway elsőként köszönetet mondott a kispesti játékosoknak, Marco Rossi vezetőedzőnek és a szurkolóknak, amiért együtt elérték a tavalyi bajnoki címet. Ezt követen a következőkről beszélt.

Az őszről és az erősítésekről

– Mindannyiunk számára egy kis csalódás, hogy az őszi teljesítmény nem volt annyira potens és eredményes, mint a tavaszi. Viszont remélem, 2018 tavaszára kisüt a nap a Bozsik Stadion környékére. Mindenképp arra törekszünk, hogy csapatunk továbbra is jó teljesítményt nyújtson, és a csapat elérje az idei célokat: a nemzetközi kupaindulást.

Ugyan lehetőségeink nem határtalanok, Supka Attilával azon dolgozunk, hogy játékosokat találjunk azokra a hiányposztokra, amelyek betöltése szükséges egy szerényebb eredmény elkerüléséért. Ahol lehet természetesen az akadémiáról, ahol nincs lehetőség, más forrásból.

8-10 akadémistát – az U17-es, az U19-es és a második csapatból -, is megnéz januárban a vezetőedzőnk, hátha talál olyat, akit már most, vagy legkésőbb nyáron tud használni.

A Dunaszerdahelyt érintő nyilatkozatáról

– Édesanyám kiskoromban megtanított két, nem feltétlenül összefüggő elvre, de most mindkettőt egyszerre fogom alkalmazni. Az egyik az volt, hogy „kisfiam, ha mocsárba lépsz, gyorsan húzd ki a lábad, még mielőtt elsüllyedsz”. A másik pedig, hogy a helyes cselekvés a bátorság legmagasabb foka. Az elmúlt héten interjút adtam Erik van der Meer menesztésével kapcsolatban: az interjú vége felé a riporter – számomra eléggé váratlanul -, az elmúlt hónapok során már legalább 100-adszor rákérdezett Marco Rossi távozásának körülményeire. (…) Az interjú közben jelezni akartam, hogy az edző végülis Puskás Ferenc bajnokcsapatát hagyta el, és szerintem rosszul tette. Azzal kapcsolatban, hogy hova ment, az a szerencsétlen kifejezés hagyta el a számat, hogy egy „szlovák falu” lett az új munkahelye. Persze mindannyian tudjuk, hogy Dunaszerdahely nem falu, de még inkább nem szlovák, hanem a felvidéki magyarság nagy múltú központja, a nemzeti összetartás egyik fontos pillére.

Mindenkinek más az érzékenységi pontja, de valószínűleg csak azok – és hálistennek én nem tartozom közéjük -, akik életüket kisebbségben, ellenséges közeg támadásában élték le, tudják, hogy mennyire fájó és sértő, ha egy pozícióban lévő ember, különösen az anyaországból – még akkor is, ha akaratlanul -, kétségbe vonja hovatartozásukat, nemzeti elkötelezettségüket, identitásukat.

Tegnap szemészorvosnál voltam, az orvosom Erdélyből származik, és amikor elmondtam neki a történetet, eléggé fagyos arccal azt mondta: Hemingway úr, mi sem szerettük, amikor lerománoztak minket. Kitartani egy hiba mellett nem erény. Érzem, hogy sok embert, magyar testvéreinket, akik ellenséges közegben nehéz harcot vívnak nemzeti identitásuk megtartásáért, megbántottam. Arról nem is beszélve, hogy egy kiváló, a felvidéki magyarságot összefogó csapat szurkolóinak is rosszul estek ezek a szavak. Erre azt mondom, hogy: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Mindenkitől elnézést kérek. Egyúttal szeretném elmondani, hogy mennyire nagyra tartom azokat a felvidéki magyarokat, akik mindent megtesznek magyarságuk megtartásáért. és ennek a sport – beleértve a DAC-ot – egy fontos eszköze.

A teljes videó