Lovrencsics Balázs az utolsó őszi fordulóban megszerezte első NB I-es gólját a Fradiban. A támadó szerint már csak azért is fontos volt a találat, hogy másképp kezeljék őt az együttesen belül.

Már egy körrel előbb, a Vi­deoton elleni teljesítményemet is dicsérte a szakmai vezetés, de nagyon kellett az a fejesgól a csapaton belüli megítélésem és az önbizalmam szempontjából is, mert így jó érzésekkel tudtam pihenőre menni

– magyarázta a Borsnak Lovrencsics, aki sok társával ellentétben nem „menekült” melegebb éghajlatra a hideg elől.

– Nekem nem hiányzik az effajta kikapcsolódás, nagyon jól érzem magam itthon. Habár Soroksáron bérelek lakást, kétnaponta Gödöllőn vagyok, ahol nagyon sok barátom van, és persze sokszor meglátogatom a testvéremet is, akinek már fél­éves a fia, Nathan. Az unoka­öcsém nagyon csíp engem, és én is szeretek vele lenni.

A 26 éves futballista reméli, hogy a tavaszi szezonban is lehetőséget kap Thomas Dolléktól.

– Talán eleinte nem volt meg bennem a kellő alázat. De végigjártam a szamárlétrát, a megye III-tól minden osztályban megfordultam, és gólokat szereztem. Soroksáron még az NB II-es gólkirályi címem megszerzése előtt éreztem, hogy kezdek jó úton járni.

Örülök, hogy a Fradiban focizhatok, az edzőim méltányolják a küzdeni akarásomat. És habár a két válogatott csatár, Böde Dániel és Priskin Tamás mellett nem könnyű a dolgom, bízom benne, hogy tavasszal is bizalmat kapok.