A Ferencváros történetének egyik nehéz időszakában, a csapat NB II-es korszakában csatlakozott a kilencedik kerületi klubhoz Paul Shaw, akinek a másodosztályban szerzett 20 gólja is nagyon kellett ahhoz, hogy újra az élvonalba kerüljenek a zöld-fehérek. Az Arsenalban is megforduló angol támadó a fradi.hu-nak beszélt a kezdetekről, angliai éveiről, a Fradiban töltött időszakáról, a szurkolói nyomásról, Lipcsei Péterről és Dragóner Attiláról, valamint jelenlegi munkájáról.

– Angliában mindenki ismeri a Ferencváros nevét, az emberek tudják, hogy ez a legnagyobb és leghíresebb magyar klub. A részleteket azonban nem ismerik. Mielőtt csatlakoztam a Fradihoz, utánajártam mindennek, láttam, mennyire szenvedélyesek a szurkolók és milyen nagyszerű történelme van a klubnak, ezért tudtam, hogy tökéletes választás lesz a számomra – emlékezett vissza a korábbi támadó, majd arra a kérdésre is kitért, hogy furcsa volt-e számára a régi stadion vagy az edzőpályák állapota, hiszen abban az időszakban óriási volt az infrastrukturális lemaradása is Magyarországnak. – A kontraszt nagy volt, ez igaz, de elsősorban azt néztem akkor, milyen fantasztikus múltja van a csapatnak.

Én például imádtam a régi stadionban, abban a remek atmoszférában játszani.

A magyar foci nagyon technikás volt, de nem olyan gyors vagy annyira fizikális, mint az angol. A hétköznapokat tekintve, a családommal fantasztikus három évet töltöttünk Budapesten. Az emberek barátságosan fogadtak, az akkor még két kicsi fiam angol iskolába járt, nem is akartuk elhagyni a várost.

Az aktív játékosként 11 angol klubban is megforduló Shaw kiemelte, úgy érkezett a Ferencvároshoz, hogy vissza kell vezetni a csapatot az NB I-be, ez az első évben még nem sikerült, de tisztában volt vele, hogy ez a legfontosabb feladatuk, még akkor is, ha tudta, hogy idősebb játékosként már nem fog sokat az élvonalban játszani.

– Éreztük, milyen sokat jelentene a feljutás a szurkolóknak, ezért a második szezonban csak arról beszéltünk magunk között, hogy most nem bukhatunk el. Nagyon koncentráltan játszottunk, és aztán, ha jól emlékszem, 17 pontos előnnyel nyertük a bajnokságot. Óriási megkönnyebbülés volt mindenkinek, hogy végre sikerült – folytatta Shaw és hozzátette, hogya magyar játékosok mind befogadóak voltak – Ha valakiket ki kellene emelnem, akkor az egyikük Dragóner Attila lenne. Hihetetlenül segítőkész volt, mindig mondta, hogy szóljak, ha szükségem van valamire, rendszeresen érdeklődött a családomról is, hogy rendben vagyunk-e.

De nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy együtt játszhattam Lipcsei Péterrel is.

Nagyszerű ember és elképesztő játékos, nagyon jó lett volna, ha 10 évvel fiatalabban kerülünk egy csapatba. Kiválóan látott a pályán, egyszerűen tökéletes játékostárs volt egy csatár számára.

Shaw megjegyezte, semmilyen negatív tapasztalat nem érte a Fradinál töltött időszak alatt, még abban az értelemben sem, hogy szenvedélyes szurkolók vannak az FTC-nél, azaz, ha nem játszol jól vagy nem nyersz, akkor azt rögtön az értésedre adják, de ez számára teljesen rendben volt, ez is része annak, hogy valaki labdarúgó.

– Én erre felkészültem, tudtam mi vár rám, főleg, mert korábban is játszottam olyan kluboknál, ahol nagy elvárásokat támasztottak felénk. Ráadásul világ életemben élveztem a nyomást, szerettem így játszani – mondta Shaw, aki a Fraditól történő távozását követően egy rövid ideig visszatért családjával Angliába, aztán egy kisebb csapatban játszott és edzősködött New Yorkban egy évig, majd az MLS-ben szereplő Orlando akkori menedzsere felajánlotta, hogy legyen edző az utánpótlásban, azóta a korosztályos csapatok technikai igazgatója. – Az összes edző és játékos munkáját figyelnem kell a legkisebbektől egészen a 18 évesekig. Örülök, hogy fiatalokkal dolgozatok, besegítek az edzőknek, de előfordulhat, hogy egyszer majd jobban áttérnék a menedzseri vagy edzői munkára.

Ki tudja, egyszer akár a Fradiba is visszatérhetek.