Augusztus 8-án nevezték ki a DVSC vezetőedzőjének a portugál Leonel Pontest, akinek az irányításával, 14 mérkőzésen a Loki háromszor győzött, négy döntetlen és hét vereség mellett, miközben a Magyar Kupától az NB III-as Győr búcsúztatta a debrecenieket. Ezzel egyelőre ő a legkevésbé hatékony (31%) külföldi szakvezető az NB I-ben. Épp a Loki őszi szereplése miatt merült fel a magyar sajtóban, hogy meneszthetik a trénert, ha csapatával az Újpest elleni évzárón sem szerepel eredményesen, az ultimátum tényét aztán Szima Gábor tulajdonos cáfolta, hozzátéve, hogy a klubvezetés sem elégedett a szezon első felével.

A korábban a Sporting Lisszabonnál és a portugál válogatottnál is másodedzőként dolgozó, egykoron a legújabb portugál aranygeneráció jeles tagjait, így Cristiano Ronaldót is felfedező szakember hosszabban még nem nyilatkozott a kialakult helyzetről, a nehéz Loki-őszről, de most megtette. A csakfoci.hu készített interjút a portugál vezetőedzővel.


Tud-e arról, hogy azt írták Önről, ha nem nyer hétvégén, akkor távozhat? Mit szól hozzá?

A világ minden táján „veszélyben” van az edző állása, ha nem nyer elég meccset. 4 hónapja jöttem Magyarországra, egy olyan szituációban, ahol nem sok variálásra volt lehetőség, hiszen már augusztus volt. 4-5 játékost tudtunk megmozgatni összesen. Ez alatt a négy hónap alatt egy új országot, egy új klubot kellett megismernünk, új filozófiát kellett megismertetnünk a játékosokkal. Hallottam természetesen én is a híreket. Nem örülök én sem persze az eredményeknek, és ezzel így van mindenki a klubnál, Szima Gábor elnök úr sem boldog emiatt. De meg kell érteni, hogy komoly változásokat eszközöltünk a csapatnál, amihez viszont idő kell. Ez pedig nem megy meccsről meccsre, még ha tisztában is vagyok vele, hogy egy edző munkájának az értékmérője pont a mérkőzések eredménye. A DVSC-nek csodálatos történelme van, különösen az utóbbi 12 évben, de azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi években már nem jöttek úgy az eredmények, így változásokra volt szükség az eredményesebb jövő miatt. Nem vagyok varázsló, nem lehet ezeket a változásokat gyorsan véghezvinni. Ugyanakkor a csapat a támadások, a labdabirtoklás, a labdaszerzés, a beadások terén például jelentősen előrelépett, ami jó teljesítményt sugall, még ha eredményekkel ez egyelőre nem párosul. Én hiszek benne, hogy jó úton járunk.

Számított-e rá, hogy a stílusváltás mellett ennyire nehezen jönnek majd az eredmények? Ennél biztosan több pontot várt előzetesen.

Nem lepett meg, hogy nehézségeink támadtak, hiszen az effajta átalakulásnak, az új metódusok meghonosításának mindig áldozata picit az eredményesség. Ez látszott az edzéseken is, a játékosok fáradtabbak voltak, de mostanra elsajátították ezt a fajta munkafilozófiát. A változások azonban még nem értek véget, tovább kell dolgoznunk, ugyanilyen keményen. Emellett azt tervezzük, hogy több magyar játékossal, több debreceni játékossal – ami nagyon fontos a számunkra – és fiatalokkal dolgozunk majd a jövőben. Ez persze nem egyik napról a másikra megy majd. Nekem, a stábomnak és az utánpótlásban dolgozóknak is sokat kell dolgoznia azért, hogy mindez összejöjjön. Fontos lesz a megfelelő minőségű fiatalok megtalálása, mert kiforrott, kész játékosok leigazolására kevesebb lehetőségünk lesz majd. Olyan csapatot akarunk felépíteni, amelynek saját, afféle debreceni identitása van.

Ki tudná fejezni, miért nem sikerült eddig átültetni az elképzeléseit a csapatra? Holman Dávid azt mondta, a stílus, amit Ön akar játszatni, az NB I-ben még ismeretlen a játékosoknak.

Amit el akarunk érni, az az hogy még többet legyen nálunk a labda, kontrollálni akarjuk a játékot, a játékosoknak érezniük kell, mikor, hogyan és hol kell keményen letámadni az ellenfeleket. Mindehhez a játékosoknak is át kell hangolódni erre az új mentalitásra, az új játékstílusra, ami persze nem egyszerű feladat. Jó lenne minél gyorsabban megismernem valamennyi játékost az élvonalban, de akár az NB II-ben is, ami egyelőre lehetetlen feladatnak tűnt, ezért is kell ehhez egy stábot létrehozni, akik felmérik a többi csapatot, mert ez eddig gondot jelentett. Nekik az is dolguk lesz, hogy megtalálják a számunkra megfelelő játékosokat is, és róluk széleskörű megfigyelői jelentést is adjanak, ami után döntést hozhatunk. Már 10-11-12 éves korban kiderülhet egy játékosról, elérheti-e a profi szintet, lehet-e válogatott színvonalú futballista, ennek megfelelően kell kiszűrni és felnevelni ezeket a futballistákat.

Ha az évek alatt magukba szívják a klub identitását, Debrecen identitását, akkor miattuk ki fognak menni az emberek a stadionba, mert a sajátjuknak érzik majd őket. Ez ugyanaz, amit a Sportingnál is megvalósítottunk, ez az alapelv ott is.

Több csapatnak komoly költségvetés áll ahhoz rendelkezésre Magyarországon, hogy megvásárolja a legjobb játékosokat, nekünk viszont nincs ennyi pénzünk, meg kell találni a tehetségeket inkább. De ez megint csak nem 1-2 hónap munkája.

Közben azért ha a tabellára nézünk, Önök sem lehetnek nyugodtak, hiszen két pont az előnyük a kieső helyen álló Diósgyőr előtt. El tud olyan helyzetet képzelni, hogy a DVSC-nek kiesés ellen kelljen küzdenie?

Nem, ezt elképzelni sem tudom. 45 pontot lehet még szerezni a folytatásban. Nézze csak meg a Vasast, amely előző évben a kiesés ellen küzdött, a végsőkig, most pedig a bajnoki címért harcol és első a tabellán. Könnyű nehéz helyzetben az edzőt hibáztatni és elküldeni, de van más megoldás is. Ha hagyják az embert dolgozni, ha a kezei alatt fejlődik a csapat, akkor jönnek majd a gólok, az eredmények is, ahogy a példák is mutatják.

Ön gyakran hivatkozik arra, hogy a csapat kidolgozza a helyzeteket, de azok kimaradnak. Ön tehet ez ellen valamit vagy ez már a játékosok felelőssége?

Az edzéseken rengeteg időt töltünk el ezzel, a helyzetek kihasználásának fejlesztésével. Az elején úgy gondoltuk például a szlovák Robert Vittek esetében, hogy az is közrejátszott abban, hogy kevés helyzetet értékesített, hogy május óta nem igazán játszott. De nem volt időnk arra, hogy ezzel külön is foglalkozzunk, ilyenkor a futballban nincs idő, betettem a csapatba, mert jó játékosnak tartom, akinek eredményes pályafutás áll a háta mögött. Néha a csapat nem alakít elég helyzetet, vagy ha igen, nem használja ki azokat megfelelő százalékban, ilyenkor pedig a játékosok idegesebbé válnak a kapu előtt. Néha pedig egész egyszerűen az átütőerő hiányzik a támadások befejezésénél. Az is érdekes azonban, hogy a 18 meccs alatt csak 1 büntetőt lőhettünk összesen, pedig ugye annál nagyobb gólszerzési lehetőség nincs is… Az utolsó meccsünkön, a Videoton ellen például egy teljesen egyértelmű büntető-szituációt nézett el a közreműködő öt játékvezető, és nem ez volt az első hasonló eset, miközben nem egy ilyen helyzetben a vezetést is jelenthette volna a csapatomnak, ha 11-est kapunk és értékesítjük. Ugyanez volt például a Vasas ellen is, de tudnék még mérkőzéseket mondani, amikor érthetetlen módon nem szólalt meg a bíró sípja. De ilyen volt Tőzsér piros lapja a Gyirmót ellen is, néhány döntést komolyan nem értettem az ősz folyamán.

Anélkül, hogy kifogást keresnék, picit megszokottá váltak a Debrecent sújtó ítéletek, de hogy ennek mi áll a hátterében, azt nem tudom. Az biztos, hogy túl sok a hiba.

Hogy érzi, a vezetőség részéről tart még Ön felé a türelem?

Ahogy mondtam, nem vagyok egy mágus, és ezt a klubvezetés is tudja. Sokan mondták, amikor idejöttem, hogy „ja, itt a portugál, aki dolgozott Ronaldóval, Quaresmával, Joao Moutinhóval”, de azt is el kell mondani, hogy ezekkel a srácokkal majdnem 10 éven át dolgoztam együtt, napról napra. Hogy pontosan mit gondolnak a munkámról, azt a vezetőségtől kell megkérdeznie. Én boldog vagyok az itteni munkámmal, hiszek magamban, elégedett vagyok a stábommal, a körülményekkel, azzal, hogy az egyik legfontosabb magyar klubnál dolgozhatok, amely rengeteg embert képvisel, és sokan szurkolnak neki.

Hány olyan játékos van a keretben, akit lecserélne a téli szünetben?

– Most, az utolsó meccs előtt nehéz még mit mondani erről, pontos számot ne is várjon, az biztos, hogy remek időszak lesz a változtatásokra, arra, hogy már a jövőre gondolva is lépjünk előre. Temetni nem kell a csapatot, még ha az eddig megszerzett 20 pont valóban kevés és közel vagyunk a kiesőzónához. 2-3 győzelemmel oda lehet ugrani az élmezőnybe vagy annak a közelébe. Amin változtatni kell, azon változtatni is fogunk a télen, hogy a csapat készen álljon a tavasz kihívásaira.

Ön pályafutása nagyobb részében inkább pályaedző volt, komoly csapatoknál, vezetőedzőként viszont még kevesebb tapasztalata van. Hogy boldogul ezzel a szerepkörrel?

– Nem is lehet összehasonlítani, hatalmas a különbség, már csak a felelősség terén is. Dolgozhattam másodedzőként a Sportingnál és a portugál válogatottnál is, ami hatalmas tapasztalatszerzés volt a számomra, nagy játékosokkal dolgozhattam együtt, többükkel a mai napig jó a kapcsolatom, hiszen gyerekkoruk óta ismerem őket. De egy vezetőedzőnek sokkal nagyobb a felelőssége, súlya van a döntéseinek, ő irányítja a csapatot, a stábot, sokkal több a munka és a gondolkodnivaló.

Csak egy magyar tagja van a közvetlen szakmai stábjának. Ez mennyire nehezíti a kommunikációt az öltözőben?

– Nem tagadom, vannak nehézségeink e téren, most is ennek a megoldásán dolgozunk. Én nem beszélek magyarul, a csapat egy része pedig nem, vagy csak kevésbé beszél angolul, ami papíron a közös nyelv az öltözőben. Nem könnyű így a kommunikáció, és eddig nem volt portugál-magyar tolmácsunk, de ez úgy néz ki, megoldódik. Így a futball nyelvén, szavakkal, mutogatással, rajzokkal is próbáltam feldobni a csapaton belüli közös kommunikációt. Amellett, hogy néhány, angolul jobban beszélő játékosom is besegített a fordításba.

Volt olyan például, amikor megkértem valakit, hogy mozogjon ki a bal szélre, mondta, hogy “ok”, erre elindult jobbra…

úgyhogy akadtak érdekes helyzetek, ez az egyik olyan dolog, amin télen javítanunk kell.

A Twitter oldalára viszont többször is írt ki magyarul néhány szót, egy-egy rövid mondatot. Hol tart, mikorra tervezi, hogy magyarul adjon esetleg utasításokat?

– Az igazság az, hogy nem én kezelem a Twitter-oldalamat, hanem egy barátom, aki magyarul is fontosnak érezte a megnyilvánulást… Nagyon fontos nekem is, hogy minél előbb elsajátítsam a nyelvüket, ami őszintén szólva nem egyszerű, és még a portugálra mondják, hogy bonyolult nyelv… alapkifejezéseket már tudok, de januártól lesz egy komolyabb tanárom is, akik naponta egy órát foglakozik majd velem.

DUDÁS GÁBOR