1. félidő:

1. Nemrégiben azt mondtad, hogy Lipcsében azért volt könnyebb dolgozni, mert ha ott a stáb három elefántot kért, a következő nap ott volt tíz. Te Diósgyőrben hány elefántot kértél és mennyit kapsz meg?
– Elefántot itt sajnos nem nagyon kérhetek, legfeljebb porcelánból, remélem, azt megkaphatom. Ha terveink vannak, akkor amit szeretnénk, azt meg is tudjuk valósítani. Erre ígéretet kaptam, és hála istennek, Leisztinger Tamás abszolút szívén viseli a DVTK sorsát. Ami kint volt, az felfoghatatlan idehaza. Volt rá példa, hogy a tulajdonos privát repülőjével átugrottunk reggel Salzburga csupán egy edzői meetingre, este meg vissza. Ott nagyon sok pénz volt, amit tudatosan és jól használtunk fel a fejlődéshez. Tisztában vannak azzal, hogy ha nem invesztálsz, a futballban nem tudsz előrelépni, ez törvényszerű. Úgy látom, hogy idehaza is hatalmas lehetőséget kapott a futball. Bízom abban, hogy a befolyt pénzt célravezetőbben használják fel, magunknak pedig azt kívánom, hogy ezeket a lehetőségeket előbb-utóbb mi is megkapjuk.

2. A kint dolgozó edzők közül Dárdai Pál, Lőw Zsolt vagy Szabics Imre sem jött haza, Te ezt bevállaltad. A pályafutásod szempontjából nem lett volna szerencsésebb, ha kint maradsz?
– Először is: semmi realitása, hogy ezek az emberek hazatérjenek a magyar bajnokságba dolgozni, szerintem még kapitánynak is nehéz lenne bárkit hazacsábítani, aki kint az ismert körülmények között dolgozik, teljesen más közegben.

És én sem vagyok álszent: ha még mindig ott lettem volna a Lipcsénél, és mondjuk Bundesliga aranyért versenyezhetek “csak” stábtagként, nem feltétlenül mondtam volna azt, hogy mindent félreteszek, hogy rohanjak haza, mondom ezt úgy, hogy imádom minden percét a diósgyőri munkának.

3. Mondhatjuk azt, hogy leginkább az döntött ebben, hogy itthon vezetőedző lehettél, míg kint erre nem lett volna esélyed?
– Abszolút, a pillanatnyi szituációban ez volt az a döntő momentum, hogy tudtam, kint reális esélyem nem volt arra, hogy egy csapatot teljesen rám bízzanak, Németországban meg főként lehetetlen odakerülni egy feltörekvő csapathoz. Talán ha valahol játékosként lehúztál előtte ott pár évet, akkor megkaphatod az előnyt az indulásnál, de én legfeljebb Mainzban lehettem volna az, mint Dárdai Pali a Herthánál, viszont onnan már túl régen elkerültem, úgyhogy azt is kilőhetjük. Valljuk be, hogy az idő nem nekem dolgozott, ezért vágtam bele ebbe a kihívásba. És itt megvan rá a lehetőségem, hogy a saját elképzeléseim alapján építsek fel egy csapatot.

4. Te magad említetted, hogy az idő nem neked dolgozik. Mennyi időt adtál magadnak, hogy valami igazán nagyot robbants?
– Már régebben is volt klub, aki szeretett volna hazahozni, de akkor még nem gondoltam feltétlenül úgy, hogy azt a felkérést el kell vállalnom. Diósgyőrben döntő volt, hogy amikor leültünk, akkor célokról beszéltünk. Itt lehet építkezni, itt van közönség, lesz új stadion, amit meg lehet tölteni. Viszont szögezzük le: az tartósan engem sem vonz, hogy az átadás után néhány héttel csak “félházakat” célozzunk meg. Nem vonz a középszerűség hosszabb távon, de azt is érzem, hogy jelenleg nehéz egy újabb nagy szintet ugrani. Tavaly vitt előre az, hogy maradjunk bent egy jó hajrával, most ennél több kell.

Itt a következő hónapokban kellene megragadni a dolgokat, amíg tart az új stadion varázsa, de ehhez nem lehet cél az, hogy csak a bentmaradásban gondolkozzunk. Kellenek a fejlődés további lépcsőfokai. A kérdés az, hogy hogyan tudunk továbblépni erről a szintről, most jött el az az időszak, amikor valamilyen irányba el kell billennie a dolgoknak.

Azt a szintet már hoztuk, aminek az elérésében biztos voltam, de ahhoz, hogy fejlődjünk, kellenek azok a lehetőségek, amikre ígéretet kaptam, és amiben a tulajdonos totálisan támogat minket.

5. Nincs Diósgyőrben sportigazgató, pontosabban Te magad szakmai igazgató is vagy egy ideje a vezetőedzői poszt mellett. Korábban Benczés Miklós volt, de ő nyáron visszább lépett a sportigazgató székből. Igaz, hogy állítólag feltétele volt a hazatérésednek, hogy szakmai igazgató is lehess?
– Nem volt feltétele, de ez olyan dolog, hogy ha én képviselek egy filozófiát, amit meg akarok valósítani, akkor szerintem azt én tudom a legjobban a klubnál képviselni. Érdekes lenne, ha más mondaná meg nekem, hogy mi az, amit csináljak vagy kit igazoljak.

Azt tudtam, hogy a végső szót nekem kell kimondani az igazolásokra – a klub anyagi lehetőségeit szem előtt tartva -, kértem, hogy a fejem felett ne döntsék el, hogy kit hozzanak vagy kit küldjenek el.

Erre garanciákat kaptam. Nyártól ez úgy működik, hogy megkérdezték, lennék-e szakmai igazgató is. Elvállaltam, de ez nagyon sok melóval jár, pillanatnyilag még működik, de hosszútávon ezt még tisztázni kell. Az utolsó szó jogát mindenképpen meg akarom tartani, de azzal nem nekem kellene foglalkozni, hogy le legyen vágva a pályán a fű, hogy a szertáros a megfelelő kabátokat adja oda vagy mez legyen időben. Ebben kell majd a segítség.

6. Nem tagadtad, hogy amikor átvetted a DVTK-t, akkor voltak elhízott játékosaid, amit nehezményeztél, főleg úgy, hogy a hírek szerint a testzsír százalékod kevesebb, mint egy Bundesliga-játékosé.
– Sajnos az enyém valóban feleannyi volt, mint 1-2 játékosé. Persze, biztosan a sok stressz tart karban…

Ha maradunk a viccnél – bár a tartalmát komolyan gondolom -, akkor a futballisták a testükből élnek.

Márpedig ha a testedből élsz, kötelességed mindent megtenni érte. Ott a konditerem, bármikor lemehetsz, de az étkezésedre sem árt odafigyelni. Ezért csatlakozott hozzánk Buday Péter mesterszakács, hogy az étkeztetést megreformáljuk, mert ezzel egy újabb területet szeretnénk rendbe tenni a klubnál. Én örülök, hogy abból élek, amit szeretek csinálni, és közben még fitten is tart, kész főnyeremény ez a munka, és szeretném, ha minden játékos ugyanilyen érzéssel ébredne fel reggelente.

7. Hogy kell értelmezni azt, ha egy játékos “dagi”?
– Nem akartam senkit megbántani, amikor erről beszéltem, csak azt mondtam, amit látok. Ha azt vesszük, hogy van olyan játékos, aki most van a versenysúlyánál, és 7 kilóval kevesebb, mint volt tavasszal, az mindent elárul. Vagy ott volt Dausvili: kaptam hideget-meleget, mert válogatott játékosként nem tettem be.

A közönség imádta, nem is csoda, mert a látvány mellette szólt: igazi harcosnak tűnt, aki bukósisakkal a fején felborított két embert egyszerre. Csak közben sprintelt kettőt, és 50 percig nem kapott levegőt.

Persze hogy nem, mert nem volt ereje, amikor 8 kiló pluszt cipelt magán, és volt az öltözőben meg azért 4-5 ilyen eset. De ez nem csak edzői felelősség, ahogy mondtam, a játékos is próbálja meg karban tartani magát. Nem csak szóban kell profinak lenni. Olyan ne legyen már, hogy a szertárosnak nagyobb nadrágokat kell rendelni, mert páran kihízták az előzőt, miközben a klub a kiesés szélén táncol, mondhatjuk, hogy a léte forog veszélyben, mi meg taktika helyett azzal foglalkozunk, hogy leszedjük a kilókat az emberekről. Kint már 20 éve szerves része ez a terület a mindennapoknak, remélem, itthon is előre jutunk ezen a téren.

8. Van, ami ennél jobban is ki tud akasztani?
– Ha valaki tud, és közben nem akar, az elfogadhatatlan. A hibával semmi baj nincs, hibáznia mindenkinek szabad, de a hozzáállás hiánya nagyon fel tud bosszantani. Sajnos ezt még mi sem tudtuk teljesen levedleni. Két jó vagy rossz edzéssel még nem lehet be vagy kikerülni a csapatból, de ha valaki huzamosabb időn át tojik az egészre, az mehet az NB III-ba bizonyítani. Külföldön ez normális, ott ezen nem akadnak fenn. Nálunk ez egyből téma, ha meg közben becsúszik még 1-2 vereség is, akkor biztosan előjön az, hogy miért nem teszed be ezt vagy azt, főleg ha sztárról van szó. Ezt a szót ne is használjuk inkább, mert a hazai mezőnyben ilyenek nem nagyon vannak, inkább hívjuk őket kiemelkedő játékosoknak. Kint ha kikerülsz a csapatból, ketten állnak készenlétben mögötted, akik nem nagyon adják meg az esélyt, hogy könnyedén visszakerülj.

Ott magát tisztítja meg a közeg, itthon a közeg sajnos még elvisel 1-2 nem tökéletes hozzáállású játékost.

Hozzáteszem, amit nálunk a keret zöme például tavasszal csinált a hozzáállás terén, az nagyon rendben volt, amit a végén beleraktak a srácok, az szenzációs volt.

9. Ellenben melyik az a három tulajdonság, amit a legtöbbre becsülsz? Mondjuk ha új játékost keresel, milyen karaktert keresel? Ha három játékosra rámutathatnál a hazai mezőnyből, ki lenne az?
– Legyen jó a vére és legyen benne sebesség, a harmadikat meg a posztjából fakadó tulajdonságok határozzák meg. Egy védő legyen erős a párharcokban, egy középpályás előre védekezzen és keresse a mélységi passzokat, a csatárban meg legyen meg a gyilkos ösztön. 3 nevet? Bajban vagyok, mert nem szoktam ilyeneken gondolkodni, mert számunkra biztosan megfizethetetlenek azok, akire kapásból rámutatnék. Jó, Paintsilt kapásból vinném, ő annyira nyilvánvaló,

de inkább mondom azt, hogy van olyan játékos, akit sajnálok, hogy már nem nálunk van, Patrick Mevongou nekünk nagyon fontos emberünk volt.

Azt látni kell, hogy a mai futballban mindenki a gyors játékosokat keresi, de igazi rakétákat itthon talán csak a Fradi vagy a Vidi tud hozni, igaz, ők akár hármat is, ha kell.

10. Te mennyit kérsz télen?
– Jussunk el odáig, hogy 2-3 játékos tudjunk hozni, akiknek reális esélyük van a csapatba kerülésre, és nyomást tudnak gyakorolni a többi játékosra. Eddig a vezetőktől megkaptam a támogatást, és tudom azt is, hogy a jelenlegi játékosoknál jobbat hozni pénzkérdés, nekünk pedig nincsenek olyan lehetőségeink, mint néhány NB I-es klubnak. Remélem, lesz azért rá esély, hogy igazoljunk, mert félévente 1-2 játékos kell ahhoz, hogy fejlődni lehessen, csak így lehet nyomást gyakorolni egymásra, különben egy helyben stagnál a csapat.

Most az van, hogy a keretnek a háromnegyede jó futballista, a többieket pedig azzal tudjuk “felhúzni”, hogy van konkurenciájuk.

Persze, a jelenlegi keretet is szeretnénk még fejleszteni. A játékos adjon mindig száz százalékot, és ha fejlődik, akkor ez a száz százalék a következő hónapban már jóval többet fog jelenteni, és kell, is hogy jelentsen.

2. félidő:

11. Ugrai Roland valami hasonló utat járt be rövid idő alatt. Mi az oka az ő ugrásszerű fejlődésének?
– Egyetlen előnye annak, hogy én vagyok az edzője, hogy van ereje. Nem az van, hogy 2-3 csel után elfárad, és a fülén veszi a levegőt, hanem meg tudja csinálni a 85. percben is a trükköt, és ebből megél.

Ugyanez a játékos egy Cegléd elleni kupameccsen, amikor először láttam tavasszal, folyton labdát veszített, utána állva maradt, nem futott vissza, és veszély sem volt a játékában, mert el se kérte a labdát, de be sem indult. Azóta keményen dolgozik,

a hozzáállása neki is rendben van, bízom abban, hogy bírja a további terhelést, és akkor még léphet egy szintet.

12. Az idei szezonban az első forduló után azt mondtad, ha egy csapat sokat és gyorsan fut az NB I-ben, az már fél siker. Szerinted ebben a tekintetben hol foglaltok helyet?
– Fogalmazzunk diplomatikusan: fizikálisan a mezőny első feléhez tartozunk. Fölénk nem tudnak kerekedni erőben, de a sebességi hátrányt hatástalanítani olykor nem könnyű, komoly csapatmunka kell hozzá. De ha le vagy edzve, itthon minimum versenyképes tudsz lenni, abból meg már bármi lehet, ha meg már valami elképzelésed is van a játékban, és akad némi minőség, akkor mindenki ellen lehet reális győzelmi esélyed. De olyan is akad, hogy többet fut az ellenfél, viszont ez sokszor abból a játékból fakad, amit választunk. Mi fent fent védekezünk, és ha nem követsz el hibát, akkor leszűkítve a területet kevesebb futással is eredményesebb lehetsz, mint az ellenfél, viszont a sprintek számában jónak kell lenned. Ebben a játékban, ha sokat futsz, az sokszor azt jelenti, hogy valamit nem jól csináltál, mert akkor folyton el vagy csúszva. Egyébként ez a téma azért necces, mert nagyon szépen hangzó mondatok, amikor jó erőnlétről beszélsz, aztán bejön egy 4-es vereség széria, és akkor könnyedén mondhatják, hogy ez is csak papol a dolgokról. Egy dolgot viszont látni kell: ez a csapat tavaly a kiesés ellen küzdött. Most lényegi erősítés nélkül szinte ugyanaz a keretünk, de ott vagyunk a hatodik helyen.

13. Ha már szintlépést említetted: az általad is ismert Lipcsénél dolgozó Lőw Zsolt szerint nincs olyan magyar fiatal, aki helyt állna most a Bundesligában. Az NB I-ben dolgozva osztod ezt a kijelentést?
– Nehéz kérdés. Ki lehet kerülni abba a rakkolós futballba, de nem egyszerű 10-ról 100-ra felgyorsulni, és utána végig annyival menni. Én azt mondom, hogy az NB I legjobb magyarjainak a realitás inkább első lépésben a lengyel, a holland vagy az osztrák liga, és ha valaki ott ki tud emelkedni, akkor mehet feljebb is. Ha Ugrai esetét nézzük például, akkor látható, hogy ő most az NB I-ben képvisel egy jó szintet. Dinamikában, sebességben, egy-egy elleni játékban átlag fölött van itthon, de nem vagyok biztos abban, hogy a németeknél ez tartható lenne. Itthon nincs rákényszerítve arra, amire kint rákényszerítenék. Megvan ez a képessége, de az NB I-ben nem biztos, hogy minden hétvégén rá van kényszerítve arra, hogy mindent kiadjon. Ezért neki is azt tanácsolnám, ha egyszer menni akar, hogy előbb ugorjon egy szintet, és ha később ott helyt áll, akkor van értelme top bajnokságban gondolkodni. Hozzáteszem: egyáltalán nem áruljuk őt. Két éves szerződése még van, és amíg én dönthetek róla, hogy maradjon vagy menjen, akkor én annyi pénzért engedném el, amiért két, de inkább három jó játékost lehet igazolni.

14. Nem titok, hogy egy másik magyar válogatottat, Kalmár Zsoltot is szeretted volna megszerezni, de nem hozzád, hanem Dunaszerdahelyhez került. Mivel jól ismeritek egymást, csalódás volt, hogy nem titeket választott? Hogy látod egyébként, ő miért nem állta meg a helyét Dániában?
– Nekünk hozzátett volna a játékunkhoz, ebben biztos vagyok, tudott volna segíteni, mert nagy előny az, hogy valakit nem kell megtanítanod arra a játékra, amit szeretnél, hiszen azt már tanulta Lipcsében és Dániában is. Viszont anyagilag nem tudtunk versenyezni a DAC-cal, ez döntött. A dán futball amúgy fizikálisan nagyon erős, talán ezért nem tudott ott gyökeret verni, mert elnyomták, a védekezése pedig nem volt elég ahhoz a szinthez, amit az ottani liga ott megkövetelt. Szlovákiában viszont jól pörög, jó játékosnak tartom, ha fejlődik és a védekezése javul, akkor válogatott lesz tartósan.

15. Gyakran mondod, hogy játékosként átmentél volna Jürgen Kloppért akár a falon is, olyan hatással volt rád. Hogy érzed, a diósgyőri öltöző hány százaléka menne át Bódog Tamásért a falon?
– A többség vevő arra, amit csinálunk, de biztosan akad, aki maximum az öltöző faláig menne, és abba is inkább a fejét verné amiatt, hogy én vagyok az edzője. Rólam azért tudni kell, hogy tudok azért hatalmas gyökér is lenni. Nekem az a hozzáállás jött be, amit emberileg Kloppótól láttam. Kőkemény volt, de őszinte, és ebből én sem engedek.

Inkább mondom azt, amit látok, mint azt, amit a játékos hallani szeretne. De ez is egy érdekes téma.

Volt olyan játékostársam, akire semmilyen hatással nem volt, amit Klopp csinált, azt mondta, hallgatni se nagyon bírja őt, unja. Rám meg úgy hatott, hogy amikor edzőként végeztem a pro licenszet, és hozzá mentem el a felkészülés első napján “hospitálni” Dortmundba – előtte lettek bajnokok -, akkor úgy álltam fel a 30 perces szezonindító beszéde után, hogy hiába ment tropára a térdem, hiába van csak egy lábam, mindent megadtam volna azért, hogy még egyszer a játékosa lehessek. Tartjuk a kapcsolatot, de a PL-ben dolgozva ezer dolga van, meg ezer ismerőse, viszont volt olyan győzelem ősszel, ami után például rám írt és gratulált.

16. Testközelből tanulhattál Rangnicktól és Klopptól, ők alapvetően határozták meg a német futballt az elmúlt 20 évben. Viszont az is nyilvánvaló, hogy amit kint tőlük tanultál, azt nem lehet egy az egyben átültetni itthon. Mi az, amit át kellett szabni a hazai viszonyokra?
– Más a kockázatvállalás mértéke. Kezdjük azzal, hogy egy Lipcse megteheti, hogy igazol öt tízmillió eurós játékost, és ha négyből az ő szintjükön nem lesz semmi, és csak egy játékos ér majd 40-50 milliót később, akkor az nekik belefér.

Itthon viszont sokkal jobban észnél kell lenni, ha nekünk egy játékosra van pénzünk, és hozzájuk képest arra 5 forintunk van, akkor sokkal rizikósabb döntést kell hoznod. Mi van, ha az az egy játékos megsérül? Borul a büdzsé, borul minden.

Az a filozófia, amit kint tanultam, és amiben hiszek, azt nem lehet egy az egyben átültetni. Azt a sebességű futballt még elképzelni is nehéz, amit ők csinálnak, ez nyilván evidens. Az alappillérek itt is megvannak, de mi ennek még inkább csak a magyaros verzióját csináljuk. Ebben az a nehéz, hogy nagyon sok összetevős: mélységi passzok, kevés érintő, sok akció, területszűkítés, letámadás, gyors visszatámadás, mindezt felesleges szabálytalanság nélkül, mert akkor feleslegesen csináljuk az egészet. Ha ebben csak az egyik nincs meg, akkor ez a játék már nem ugyanaz, hiába csinálsz esetleg jó pár területet már egészen jól.

17. Sokszor a nyilvánosság előtt is mondasz kemény kritikákat, sok edző szerint viszont ez csak az öltözőre tartozik. Volt olyan, amikor mindez az öltözőben visszaütött?
– Csak a véleményemet mondom, amit kérdeznek, amire válaszolok. Biztos van olyan, hogy nem tetszik valakinek, amit magáról hall, de a kritikát befelé is elmondom.

Viszont én is elfogadom a csapat véleményét, négy vereség után kíváncsi voltam, mit látnak másként a játékosok, mint én.

Mondtak jó észrevételeket, és elmondták őszintén azt is, ha valami nem tetszett velem kapcsolatban. Persze, elég makacs vagyok, nehezen engedek, de lehet, nem akkora baj néha belátni, hogy nem tudjuk mondjuk pihenők nélkül végigtolni 90 percig, vagy nem kell minden ellenfélnek nekimenni. Inkább nekem mondja a játékos, amit érez, mint hogy a hátam mögött suttogjön. De ez kölcsönös, azt szeretném megértetni a játékosokkal, hogy nem bántani akarom őket, ha kritikus vagyok. Nekem is néha fájt, amit Klopp mondott. De igenis bele kell nyúlni a sebbe, sőt, még meg is kell forgatni az ujjad benne, hogy az fájjon. Majd begyógyul.

18. Volt olyan nyilatkozatod, amit utólag erősnek éreztél, az “ezt nem kellett volna” kategóriába sorolod?
– Amit az előző szezon utolsó meccse után mondtam, az nem volt helyénvaló. A játékvezető súlyával foglalkoztam, amikor éppen bentmaradtunk, helyette inkább örülnöm kellett volna a sikernek, teljesen felesleges volt, amit előadtam. Ezt röstellem, a mai napig bánom. Valószínűleg kijött az előtte lévő néhány hét nyomása, elpattant az agyam. A játékvezetőkkel alapból is óvatosabb vagyok egy ideje, mert érzem, hogy ott a kritikának megvannak a határai. Pedig a hibájuk egyébként nem zavar, az arrogancia és a tévedhetetlenség látszata annál jobban, mert szerintem ha néha elismernének egy-egy hibát, javítana a helyzeten.

19. Amikor Georges Leekenst bemutatták, Csányi Sándor nyíltan megemlített 2-3 hazai nevet, aki szerinte jó lehetett volna kapitánynak, konkrétan a Tiédet is. Mennyire voltál komoly jelölt?
– Senki nem keresett ez ügyben. Nem is foglalkoztam vele különösebben, mert volt elég dolgom akkoriban Diósgyőrben.

20. Milyen a család nélkül itt lenni, nem túl nagy ár-e ez a karrierért? Anno Mezey György pályaedzőjeként is egy évet voltál itt a hozzátartozóid nélkül, de a Bröndbynél és most is ez a helyzet.
– Ahogy említettem, az ideális az lenne, ha Mainzban dolgoznék, ott a második csapatnál pályaedzőként biciklivel járhattam edzésre. De edzőként még nehezebb tervezni, mint játékosként, annak meg nem látom értelmét, hogy ide-oda rángassam a családot.

Ezt az egészet én nem így terveztem, 1994-ben kimentem két nejlonszatyorral Németországba, és 1-2 évet akartam kint eltölteni. Ebből lesz lassan 25 év, igaz, a feleségemmel még mindig van honvágyunk.

A gyerekeink viszont már kint vannak otthon. Az életünk központja ezért Mainz, majd ha leérettségiznek, meglátjuk, merre megy tovább az életük. Én azonban mindenképpen vissza akartam térni Magyarországra, ilyen tervem mindvégig volt, és szerencsére a Diósgyőrrel keresztezték egymást az utaink. Engem az motivált, hogy megmutassam, hogy amit kint 15 évig tanultam, azt itthon is meg lehet csinálni. Ha ebben segítenek, akkor ez így lesz.

MOKÁNY LAJOS

“Sokkal többet is tudtam volna adni, mint amit engedtek” – Király Storck csatáiról, Mourinho tanácsáról és Luxemburgról