A válogatottba is bekerültél. Hogyan reagáltak az idősebbek, akiket kiszorítottál a kezdőből?

– Az edző dönt, és bár vannak csoportok, akik többet beszélgetnek egymással, senki nem utált, amiért kezdő lettem – mondta Szoboszlai Dominik a Presztízs Sportnak. – Hálás vagyok Marco Rossinak, hogy ilyen fiatalon be mert tenni, talán jól is sült el, nem csalódott bennem, de ez még nagyon az út eleje.

A bizalmat jelezhetik irányodba a pontrúgások is, amiket te végezhetsz el. A Salzburgnál, illetve a válogatottnál ki dönt ezekről?

– A Salzburgnál általában – 18-19 métertől felfelé – én rúgom a szabadokat. Ha nagyon közel van és finoman kell átemelni, akkor Junuzovic.

A válogatottnál eddig egy komoly lehetőségem volt, azt kihasználtam. Ott Dzsudzsák Balázs dönt amúgy, mégiscsak pont százzal több meccse van, mint nekem… Ha azt mondja, megpróbálhatom, megpróbálom!

Őt milyen karakternek ismerted meg?

– Az idősebbektől mindig lehet tanulni. Akár az életről való gondolkodásukból, a pályán a mentalitásukból, az öltözőben a viselkedésükből. Balázst jó játékosnak tartom, hiába „szedik” az emberek. Engem is szednek, és mindenkit szedni fognak, aki odakerül, mert mi, magyarok ilyenek vagyunk. Más országokban nincs ilyen.

Foglalkoztatnak a negatív kommentek?

– Ha azzal, hogy szidhat, jó napot teremtek az illetőnek, örülök neki. Szerintem kevés ember mondhatja el magáról, hogy 19 évesen sztenderden játszott egy BL-sorozatban és a válogatottnál is. Aki szerint ez túl kevés, mert nem rúgok három gólra négyet, annak nincs mit mondanom. Nem vagyok varázsló, de amit tudok, azt megteszem minden egyes meccsemen. Nekem is vannak rossz napjaim, mint minden játékosnak, de ami bennem van, azt mindig kiadom magamból.

Vannak, akik nagyképűnek tartanak…

Magyarországon a nagyképűséget összekeverik azzal, ha tele vagy önbizalommal. Külföldön ilyet senki sem mond. Önbizalom nélkül nem tarthatnék itt, mert nem hittem volna el saját magamról, hogy képes vagyok erre!

– Önbizalom nélkül ezen a szinten egyszerűen nem lehet megmaradni. Ha nem érek el semmit, akkor szedjenek szét, de ha úgy van önbizalmam, hogy elindultam egy úton, amin végig is fogok menni, akkor a végén kíváncsi leszek, ki mit mond vagy ír majd. Szerencsére vannak, akik hisznek bennem, akik elismerik, amit elértem ennyi idősen magyarként. Nem vagyok Ronaldo, nem is leszek, de egy elég magas szintre el szeretnék jutni a futballban.

Mi lehet ez a szint?

– A top 5 bajnokság top 5 csapatának valamelyike. Csapatszinten a célom a válogatottal kijutni az Eb-re, klubbal pedig – a karrierem során valamikor – BL-t nyerni. Egyénileg amilyen rekordot meg tudok dönteni, illetve díjat elnyerni, azokat megszerezni! Magyarországon egy BL-rekordot már tartok.

Miben kell ehhez a legtöbbet fejlődnöd?

– Mindenben. Még nem vagyok kész játékos. Talán rúgótechnikában és játékintelligenciában tartok a legelőrébb, mert már mielőtt megkapom a labdát, tudom, hogy mit fogok vele csinálni.

A BL-ben mennyire érezted közel vagy távol magad a topszinttől?

– Egyénileg nehéz ezt megítélni, mert ott csapatként mutattuk meg, mit tudunk. Ki tudja, mi van, ha nem a Salzburgban, hanem a Liverpoolban lépek pályára? De én a Salzburgban játszottam a Liverpool ellen, és nem érzem, hogy kilógtam volna a csapatból.

A teljes interjú a Presztízs Sport legújabb számában olvasható.