“Egyenlő partnerei lehetünk egy német vagy egy holland válogatottnak is”

Milyen védők alkotják ma az U21-es Eb-re készülő válogatottat?

– Amikor elkezdtük a munkát, nagy problémáink voltak, hiszen a játékosok nem nagyon játszottak az NB I-ben, és ez igaz volt a legtöbb védőre is – kezdte Vanczák Vilmos a csakfoci.hu-nak. – Szerencsére azonban sokat változott a helyzet azóta. Szalai Attila például nálunk volt csapatkapitány, most pedig már alapember a felnőtt válogatottban és a Fenerbahcéban. Az itthon játszók közül is többen bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani, Nagy Zsombor az MTK-ban nyújt kiemelkedőt, Bolla Bendegúz Fehérváron, de például Deutsch Lászlót is kiemelhetem, aki a Puskás Akadémiában kap egyre több lehetőséget. Játszanak és jó formában vannak, ez a legfontosabb.

Az első pár felkészülési meccsen sok gólt kapott a csapat. Mit kellett tenni, hogy ez megváltozzon?

– Az első időszakban sokat kísérletezgettünk, hiszen meg kellett ismernünk a játékosokat. Valóban sok gólt kaptunk, ami betudható a tapasztalatlanságnak, az összeszokottság hiányának. Viszont ez nem csak a védők hibája volt, a csapatszintű védekezésünk nem működött megfelelően, meg persze akadtak egyéni hibák is. Később rendszert váltottunk, kipróbáltuk a három belső védős megoldást. Úgy érzem, összeállt a védelem és egyáltalán nem féltem a srácokat az Eb-meccsektől, nyugodt szívvel várom a rajtot. Mivel mostanában sok meccset játszanak a regenerációra kell majd nagy figyelmet fordítanunk.

Ha ugyanazt a fejlődési ívet tartani tudjuk, amit a felkészülési mérkőzéseken láthattunk, akkor egyenlő partnerei lehetünk egy német vagy egy holland válogatottnak is. Persze, az volna az igazi, ha továbbjutnánk a csoportól, ami hatalmas tett lenne.

Mikorra érik be egy védő igazán?

– 27-28 évesen érik el a védők a teljesítményük maximumát, persze vannak kivételek. Addigra már kellő tapasztalattal rendelkeznek, levetkőzik a típushibákat, működnek az automatizmusok. Mondok egy példát: fiatalon sokszor elkövetik azt a hibát a védők, hogy beadásnál csak a labdát nézik, ez nem jó, mert az ellenfél ilyenkor kimozog mögüled és könnyedén tud fejelni. Az embert és a labdát is figyelni kell. Ez akár egyszerűnek is tűnhet, de mondjuk a 90. percben fáradtan, amikor fejben már nem vagy 100 százalékos, nem olyan egyértelmű.

Sándor György, a válogatott másik pályaedzője szerint te vagy a stábban a legvehemensebb. Ez miben nyilvánul meg?

– Játékosként is mindig maximálisan beleéltem magam az adott meccsbe, egy-egy játékszituációba. Ezer fokon égtem, ilyen vagyok edzőként is. Tudom, hogy néha elvisz a hév, ezért például a vélt vagy valós bírói tévedéseknél még meg kell tanulnom visszafogni magam, de próbálom megtalálni a megfelelő egyensúlyt.

Az nem jó, ha egy játékos azt látja, hogy az edző folyamatosan kiabál, viszont, az a játékos teljesítményére is pozitív hatással lehet, ha a kispadon az edző minden pillanatban együtt él a játékkal. Én például kifejezetten kedveltem az olyan szakembereket, akik extázisban voltak a pálya szélén, hiszen ez átragadt rám is.

Ki volt a legjobb edző, akivel valaha dolgoztál?

– A Sionnál az elnök nem volt egy türelmes ember, 9 év alatt volt vagy 28-29 edzőm. Több között Gennaro Gattuso is, akit nagyon kedveltem. Akkor kezdte a pályafutását, hatalmas motivátor, akivel mindenki szívesen ment harcba. Taktikailag is nagyon felkészült, emellett partnerként kezelte a játékosait, nem felejtette el, hogy ő is volt futballista. Egy igazi karakter, szerettem a mentalitását, a fanatizmusát. A válogatottban is több szakemberrel dolgoztam, a legnagyobb hatással Dárdai Pali volt rám. Ő is egy karizmatikus személyiség, akinek nagyon érthető, nagyon világos elképzelése van a futballról, amit a játékosok is könnyedén megértenek és elsajátítanak. Egervári Sanyi bácsinál játszottam talán a legtöbbet a válogatottban, ő nagyon érezte, kivel, hogyan kell bánnia, ezért tudott egy rendkívül egységes öltözőt formálni.

“Storck telefonon hívott fel és közölte, hogy nem számol velem”

A válogatottban játékosként mi volt a legnagyobb élményed, és mire emlékszel vissza a legkevésbé szívesen?

– A törökök ellen 3-1-es hazai siker örök élmény marad, vagy a románok ellen fejelt gólom a zártkapus meccsen. Büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem a 2016-os Európa-bajnokságra kijutó válogatottnak, igaz,  Franciaországba már nem utazhattam.

Megviselt?

– Nem esett jól.

Bernd Storck telefonon hívott fel és közölte, hogy nem számol velem, nagyon nem magyarázta, hogy miért, de nem is kellett. Ettől függetlenül sokkolt a hír, kellett pár hét mire túltettem magam rajta.

– Nyilván volt egy elképzelése a játékról, a taktikáról, amibe én nem fértem bele.

79-szer szerepeltél a válogatottban. Ez több, mint amire előzetesen számítottál vagy nőhetett volna még ez a szám?

– Az Eb-n még nőhetett volna. Hálás vagyok minden egyes meccsért, amit a magyar válogatottban játszottam. A karrierem során számomra mindig ez volt a legfontosabb, a klubcsapataimban azért is próbáltam minden nap a maximumot nyújtani, harcolni, hogy a mindenkori szövetségi kapitány meghívjon. Nincs annál magasztosabb dolog, ha a hazádat képviselheted.

Gól a románok ellen:

“Nem a pénz volt a legfontosabb”

9 évig voltál a svájci Sion légiósa. Soha nem vágytál rá, hogy kipróbáld magad máshol, esetleg egy még komolyabb bajnokságban?

– Szeretem az állandóságot az életemben. A második évemben már nagyon ragaszkodtam a klubhoz és tudtam, hogy ameddig lehet, maradni szeretnék. Nagy megbecsülést kaptam, szerettek a szurkolók, jól ment a játék, nem gondolkodtam azon, hogy máshová igazoljak.

Lett volna rá lehetőséged?

– Nem tudom. Nem volt menedzserem, ezért az esetleges érdeklődők a klub vezetőivel tárgyaltak, de hozzám nem jutott el komolyabb megkeresés.

Persze, nem vagyok álszent, ha anyagilag kaptam volna egy nagyon komoly ajánlatot, akkor biztos elgondolkodom a váltáson, de számomra messze nem a pénz volt a legfontosabb.

– A Sionnál otthon éreztem magam, egy nagy család voltunk, nem vágytam el onnan.

Elképzelhető, hogy visszatérsz még valamilyen pozícióba?

– Jelenleg van munkám, ráadásul kettő is. Nagyon jól érzem magam a Puskás Akadémiánál, és hosszú távra tervezem itt a jövőmet. A Sion elnökével a mai napig jó kapcsolatom, de eddig fel sem vetődött bennem, hogy visszatérjek a klubhoz.

Milyen edzői ambícióid vannak?

– Játékosként nem tudtam volna magam elképzelni edzőként, úgy voltam vele, ez nem az én világom, nem akarok futballistákat irányítani. Amikor a Puskás Akadémiánál befejeztem a profi pályafutásomat, felajánlották, hogy dolgozzam a felnőtt csapat mellett. Ekkor már tetszett az ötlet és nagyon élvezem. Rendkívül profi munka folyik a klubnál, Hornyák Zsolttól rengeteget tudok tanulni, ahogy Gera Zolitól is az U21-es válogatottban, annak ellenére, hogy kezdő edző, hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Nekem most az a legfontosabb, hogy tanuljak, szeretnék nagyon felkészült lenni, hogyha egyszer majd vezetőedzőnek hívnak, ne érjen váratlanul a felkérés.

Mivel nemrég hagytad abba az aktív játékot és most edzőként dolgozol, nyilván remekül ismered a te korosztályodat és a fiatalabbakat is. Milyen különbségeket látsz?

– A generációs különbségekből is adódik, hogy a mai fiatalok másfajta karakterek.

A mi időnkben komoly egyéniségek futballoztak szinte mindenhol megvoltak a jó értelemben vett „rossz fiúk”, akik meghatározták egy-egy csapat arculatát. Ha csak a védőket nézzük, volt például egy Juhász, Juhár, Dragóner, Mátyus.

– A mostani fiatalokra ez kevésbé jellemző, sokszor várnak külső segítséget, ritkábban hoznak önálló döntéseket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének sikeresebbek nálunk….

PRIVACSEK ANDRÁS