Egykori edződ, Radoki János hasonló utat járt be, mint Dárdai Pál: akkoriban a Greuther Fürth gyengébb eredményei miatt került fel az utánpótlásból az első keret élére. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Egy nehéz időszak után vette át a csapat irányítását. Előtte előrefelé ugyan jól ment a csapatnak, de hátul nem voltunk elég stabilak, az érkezése után egyből érezhető volt, hogy számára a masszív védekezés lesz a kiindulópont, majd erre lehet építeni a továbbiakban. Egy jól sikerült felkészülés után egy rendkívül jó tavaszi idényen voltunk vele túl, ez komoly eredmény volt. Rendet rakott a csapat háza táján, meg a fejekben is, aminek megvolt a gyümölcse, nagyon jó társaságot alkottunk mind a pályán, mind pedig azon kívül.

Korábban egy interjúban azt mondta: „a szívem és a vérem magyar, a fejem német, mint Dárdainak.” Egyetértesz a kijelentésével?
Rögtön szemet szúrt, hogy minden egyes részletet szeret centiről-centire kielemezni, nála a csatárnak is megvan a pontos feladata a védekezésben, ez a fajta látásmód jellemző a megújuló német futballfilozófiára. A fiatalabb edzőkhöz hasonlóan – gondolok itt például Szalai Ádámék edzőjére, Julian Nagelsmannra – rá is igaz, hogy a pálya minden méterét taktikailag megálmodja.

Milyen habitusú edző?
Egy szigorú, karakteres, és egy karakán, német vonalról érkező szakember. Az öltözőben kőkemény szabályok uralkodtak nála.

A mobiltelefon használata például ott nem volt engedélyezett, mondván eltereli a figyelmünket és hatással lehet a teljesítményünkre. Biztos vagyok benne, hogy a Puskás Akadémiánál is rendet fog tartani, és mindenkitől megköveteli, hogy százszázalékban a dolgára koncentráljon – legyen az futballista, vagy a szakmai stáb tagja.

Edzőként nagyon jól látja a futballt. Tetszett a filozófiája, pörgős edzései voltak, amelyeken öröm volt reszt venni. Az irányítása alatt nagyon rugalmas csapatot alkottunk, hiszen minden meccsen más és más taktikai felállásban tudtunk játszani, és ez garantáltan a Puskásra is jellemző lesz. Nincs kétségem afelől, hogy mindenre fel fognak készülni az irányításával Felcsúton.

Mielőtt még kinevezték volna a Puskás Akadémia edzőjének, beszéltetek egymással? Mit javasoltál neki a magyar futballal kapcsolatban?
Sok kulisszatitkot nem szeretnék elárulni, de a kinevezése előtt valóban beszéltünk és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Annyit elmondhatok, segítettem neki, amiben megkért, hiszen korábban ő is sokat segített nekem, amiért rendkívül hálás vagyok.

Emlékeid szerint volt benne ambíció, hogy egyszer Magyarországra szerződjön edzőként?
Már akkor tanulmányutakon járt Magyarországon, amikor még a Greuther Fürth edzője volt. Nyilván valamilyen szinten érdeklődött a magyar futball iránt – megeshet Pintér Ádival mi is ihletet adtunk neki ebben -, de alapvetően nem volt arról szó, hogy hazajönne.

Most azt a felhalmozott tudást kell meglovagolnia és elültetni a Puskás játékosaiban, amit Németországban elsajátított, majd ezt hosszabb távon sikerre vinni. Talán az lesz a legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hagyják-e kibontakozni.

Radoki János a Fürthnél bizonyított, most a Puskást vezetné sikerre

Napra pontosan egy hónapja került a Puskás Akadémiához. Szerinted hogyan teltek az elmúlt hetek új csapatánál?
Nálunk a felkészülés alatt négy héten át, naponta 15-16 órát dolgozott a csapattal. Rengeteg olyan taktikai elemet gyakoroltunk, amit az ő szemlélete megkövetelt. Számomra különleges volt – amit még előtte nem tapasztaltam – a rengeteg videóelemzés a mérkőzések és az edzések után.

A Puskás Akadémiánál dolga lehet a fiatalok beépítése is. Mennyire szereti a fiatal játékosokat?
Azt tudom, hogy szereti, ha a pálya tengelyében rutinos játékosok játszanak. Viszont bátran nyúl a fiatalokhoz, igazából nem is nézi, ki hány éves (nevet). Ha jól teljesítesz, akkor megkapod az esélyt a bizonyításra, ellenkező esetben, ha nem úgy állsz hozzá a dolgokhoz, akkor csak magadra vethetsz.

“Német” mentalitása miatt lehet bármilyen nehézsége a hazai közegbe való beilleszkedésnél?
Egy biztos, nagy fába vágta a fejszéjét.

Még nem dolgozott magyar közegben, így neki most minden más lesz, beleértve a kultúrát is. Ha a csapat be tud állni mögé, akkor a keret alkalmas lesz arra, hogy ne a kiesés ellen küzdjön, és akkor mindketten kölcsönösen profitálhatnak ebből a kapcsolatból.

Honfitársak vagytok, de azért elengedhetetlen tisztázni: mi volt a közös nyelv köztetek?
Négyszemközt magyarul beszéltünk, de a pályán a német nyelvet követelte meg, ahogy a többi külföldi játékostól is.

Elképzelhető, hogy a Puskásnál is bevezeti majd, hogy a pályán a magyar lesz a közös nyelv, azaz a légiósoknak legalább a vezényszavakat meg kell tanulni magyarul.

Még akkor is, amikor csapatkapitány voltam, ugyanúgy a csapat részeként tekintett rám, mint bárki másra, nem kivételezett velem. Annak idején csapatkapitányként vezérszerepet kaptam tőle, ami valljuk be, Németországban hatalmas felelősséggel jár, súlya volt a döntésének. Az a típus vagyok, akit nem hagy nyugodni az sem, ha valami rosszat csinált: ilyenkor már akkor, abban a percben tudni akarom, mire kell a legközelebb odafigyelnem, és ebben ő partner volt. Halkan megjegyzem, hogy ő volt a profi pályafutásom első magyar edzője, akivel valaha együtt dolgozhattam. Abszolút jó kapcsolatot ápoltam vele a menesztése után is, hiszen ő nevezett ki engem csapatkapitánynak.

Őszinte, egyenes ember: ha rosszat vagy jót csináltál, akkor is megmondta neked szemtől-szembe a véleményét, sosem magyarázkodott a döntései után.

2017 nyarán négy vereséggel kezdtétek a szezont, és ez megpecsételte a sorsát. Mi lehetett a gond?
Hiányzott egy apró pozitív impulzus, mert azzal elkezdtük volna futószalagon hozni a pontokat. De mint tudjuk: az életben és a fociban semmit sem ér a „volna” és a „ha”. A keret azon a nyáron nagy változáson ment keresztül. A klub és a játékosok is sokkal magasabbra rakták a lécet, mintsem, hogy stabilan bentmaradjunk a másodosztályban. Nyílt volt a verseny a feljutásért, mindenki tudta, hogy ha a csapat egy jó rajtot elcsíp, akkor esetleg komolyabb álmokat is szövögethetünk a későbbiekre. Azonban ez elmaradt, ez pedig megpecsételte a sorsát.

A legnagyobb kérdés most is az lesz, hogy mennyi időt kap a vezetőségtől, mennyire lesznek türelmesek vele. Fontos, hogy ha mélypontra kerül egy csapat, akkor kihez nyúlnak a vezetők: a játékosokhoz vagy az edzőhöz?

Több tényezős dologról van ilyenkor szó, de bízom benne, sőt drukkolok is neki személy szerint, hogy elérje azokat a sikereket, amiket a Puskás Akadémia kitűzött maga elé.

LENKÓ PATRIK