“Mivel ötödikek vagyunk, a negyedik helyet céloztam meg, aztán jöhet a harmadik”

Hogy telnek a napjaid a koronavírus-járvány idején?

Mint más játékosoknak. Otthon vagyok a családommal Miskolcon, próbálok edzeni az itthoni lehetőségekhez mérten, ami nehéz, de nem szabad teljesen leállnunk.

Az élvonal 12 csapatából 7 már elkezdte a kiscsoportos edzéseket. Támogatod az ötletet?

Mivel az otthoni edzések nem helyettesíthetik a csapatszintű tréningeket, természetesen hiányzik a közös munka, de mivel egyelőre semmit nem tudunk arról, hogy mikor folytatódhat a bajnokság, így nehéz kérdés, hogy megéri-e kockáztatni. Mindannyian abban bízunk, hogy minél előbb edzhetünk és játszhatunk majd, de amíg nincs döntés, maradnak az otthoni tréningek.

Személyesen mennyire félsz a koronavírustól?

Félek, mert bár Magyarországon nem olyan rossz a helyzet, Portugáliában már több mint huszonötezer fertőzött van. Ráadásul már vannak lányaim is, őket is féltem, ez egy nagyon bonyolult helyzet.

A járványt megelőzően a DVTK remek formában volt, az ötödik helyen álltok, nem elérhetetlen távolságra a harmadik helytől. Mi volt a kitűzött cél a bajnokság végére?

Igen, sorban nyertük a meccseket, és ezt akartuk folytatni, így nekünk különösen rosszul jött a kényszerpihenő. Én mindig az eggyel jobb helyezésre gondolok, tehát mivel ötödikek vagyunk, a negyedik helyet céloztam meg, aztán ha az sikerül, jöhet a harmadik hely. Most viszont nem tudom, folytatódhat-e a szezon, és ha igen, milyen formában térünk majd vissza, ez már egy másik bajnokság lesz. Én szeretném, ha megkapnánk az esélyt a folytatásra és arra, hogy előrébb lépjünk a tabellán, de hallom a hírekben, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Azt hiszem, ha sikerül is befejezni a szezont, ezt zárt kapuk mögött kell majd megtennünk, nem gondolom, hogy szurkolók előtt játszhatunk majd. Egyáltalán nem szeretem az ilyet, de most valószínűleg erre lesz szükség.

“Nagy meglepetés volt, hogy jól fogadtak”

Az érkezésed előtt nagyon rosszul állt a Diósgyőr, majd utána folyamatosan javult a csapat teljesítménye. Ebben mekkora a te szereped?

Valóban, öt forduló után a tabella utolsó helyén állt a csapat három ponttal, ezt követően igazoltam Diósgyőrbe. Utána tényleg sok minden változott, de hogy miattam, az új edző miatt vagy minek a következtében, nem tudom. Több új játékos érkezett rajtam kívül is, ezután nagy mértékben javult a csapat teljesítménye. Előtte olyan rossz szériában volt a csapat, hogy onnan nem volt nehéz előrelépni, nekünk, újaknak egyértelmű volt, hogy segítenünk kell kilábalni a gödörből, de az edzőváltás is segíthetett.

Diósgyőrbe a nagy rivális Ferencvárostól érkeztél. Ezt hogy fogadták a szurkolók?

Nagy meglepetés volt, hogy jól fogadtak annak ellenére, hogy a Fraditól érkeztem.

Hozzátartozik, hogy mindent megtettem a pályán, bizonyára ezt ismerték el. Ha egy riválistól érkezel, és utána azt látják, hogy nem teljesítesz megfelelően, sokkal nehezebben fogadnak el.

Egymásra találtunk a szurkolókkal, az utolsó meccseinken rengetegen voltak a stadionban, és olyan atmoszférát teremtettek, amivel belehajszoltak minket a sikerekbe.

A Mezőkövesd otthonában a 90. percben döntötte el a találkozót. Fotó: dvtk.eu

Amikor gólt szereztél, mindig nyert a Diósgyőr, ám november eleje óta csak egyszer találtál az ellenfél kapujába. Miért?

Nem csatár vagyok, így ez nem tragédia az esetemben. Ha gólt lövök, örülök, de nem elvárás, hogy rendszeresen betaláljak. A karrierem korábbi éveit nézve átlagosan évi 8-9 gólt lőttem, most is volt ilyen szempontból egy jobb szakasz, de ez a bajnokságon belül változik, középpályásként nem ez az elsődleges feladatom.

Rui Pedro meccset eldöntő gólja 2019 decemberében, a Mezőkövesd-DVTK (0-1) mérkőzésen:

Rui Pedro gólja a Kövesd ellen

Rui Pedro 90. percben lőtt góljával a Diósgyőri VTK (DVTK) elcsente a 3 pontot a Mezőkövesd Zsóry Sportegyesület otthonából, így megszakadt a kövesdiek hetedik forduló óta tartó hazai veretlenségi sorozata.http://bit.ly/33SwkKc

Közzétette: M4Sport – 2019. december 7., szombat

Az előző szezonban a Haladásnál futballoztál kölcsönben, ahol komoly anyagi gondok is voltak. Ezt hogy élted meg?

Ez a legrosszabb a fociban, amikor keményen dolgozol és utána nem kapod meg azt a pénzt, ami járna érte. Mivel én kölcsönben játszottam Szombathelyen, engem nem érintett annyira a helyzet, de az biztos, hogy a Haladás mint klub és a szurkolók is többet érdemeltek volna.

A csapat teljesítménye sem volt megfelelő Szombathelyen, nem sikerült elkerülni a kiesést, a szurkolók pedig az utolsó félévben nem mindig álltak a csapat mellett a gyenge eredmények miatt.

Ez természetes, hogy amikor sorra maradnak el a győzelmek és a csapat kiesik a másodosztályba, a szurkolók nem szeretik a csapatot. Megértem őket, de nekik is meg kell érteni, hogy rengeteg probléma volt, többek között az anyagi nehézségek, amik kihatottak a pályára is, ezért nem jöttek az eredmények. Minden összekapcsolódik mindennel, a szurkolók nem tudják függetleníteni magukat a gyenge teljesítménytől, a játékosok meg a megfelelő háttér hiányától.

“Egy kicsi esélyt sem kaptam”

Ezt követően visszatértél a Fradihoz, majd pár hónap után távoztál Diósgyőrbe. Miért nem sikerült kiharcolnod a helyed a zöld-fehéreknél?

Ezt inkább tőlük kéne megkérdezni. A felkészülés alatt minden edzőmérkőzésen a kezdőben kaptam helyet, majd az első Bajnokok Ligája-selejtezőn már nem számítottak rám. Nekem is nagy kérdés, hogy miért nem?

Egy kicsi esélyt sem kaptam. Talán azért, mert túl sok volt a külföldi játékos, de a felkészülési meccseken lőttem három-négy gólt, nem értem, mi változott meg ilyen gyorsan.

Nem próbáltátok megbeszélni a helyzetet a vezetőedzővel?

Nem, sosem mondott egy szót sem erről nekem, ahogyan a sportigazgató sem. Egy rejtély számomra, hogy mi történhetett. Utána viszont nagyon jó döntés volt Diósgyőrbe igazolni, a mai napig örülök neki, hogy annak idején igent mondtam a DVTK-nak.

Rui Pedro még a Ferencváros mezében. Fotó: fradi.hu

Tizenéves korodban a Porto utánpótlásában pallérozódtál. A Porto után nem csalódás Magyarországon játszani?

Nem, hiszen több mint 10 szép évet töltöttem Portóban, utána pedig váltottam, hogy új tapasztalatokat szerezzek. Van, amikor megkapod az esélyt, de amikor úgy érzed, hogy nem fogod megkapni, másik utat kell választani. Ez történt az én esetemben is: nem arról volt szó, hogy megkaptam az esélyt, és nem tudtam élni vele, hanem nem kaptam meg, így nem beszélhetek csalódásról. Sokkal fontosabb volt számomra, hogy játsszak és élvezzem a futballt, minthogy ezt feltétlenül Portóban tegyem, ezért váltottam.

Fiatalként minden bizonnyal az volt a célod, hogy bekerülj a Porto első csapatába. Hogy érzed, miért nem sikerült ezt elérned?

Amikor ott játszottam, a Porto kiváló csapatnak számított Európában, borzasztóan nehéz volt oda bekerülni. Olyan játékosok játszottak az első csapatukban, akik között még egy kicsi lehetőséget is nagyon nehéz volt megkapni. Viszont még így is, hogy nem játszhattam közöttük, megérte ott lenni, hiszen edzhettem velük és rengeteg tapasztalatot szerezhettem. Nem mutogathatok, hogy magam miatt vagy valaki miatt nem sikerült, mert csodás játékosok voltak ott, így nem is élem meg csalódásként, hogy nem sikerült.

Portugália: “Most sokkal könnyebb dolguk van a fiataloknak”

Mekkora esélye van egy portugál fiatalnak bekerülni a Porto, a Sporting vagy a Benfica felnőtt csapatába?

Korábban sokkal nehezebb volt, mert ezeknek a csapatoknak rengeteg pénzük volt, így sok játékost igazoltak külföldről. Most viszont sokkal könnyebb dolguk van a fiataloknak, mert jóval kevesebb a pénze az említett három klubnak, így több játékost hoznak fel az akadémiáról. Napjainkban jóval több pénzt fordítanak Portugáliában az utánpótlásképzésre, többen kapják meg a lehetőséget, több bizalmat kapnak a portugál fiatalok.

Az utánpótlás válogatottaknál az U21-ig jutottál, a felnőtt nemzeti csapat kapuján viszont nem sikerült belépned.

Igen, de Portugáliában óriási a különbség az U21 és a felnőtt válogatott között, akkora ugrás, amit szinte lehetetlen teljesíteni. Csak akkor kerülhetsz be a felnőtt válogatottakba, ha olyan külföldi sztárcsapatokban játszol, mint a Manchester City vagy a Barcelona.

Portugálián kívül Romániában, Bulgáriában és Magyarországon játszottál. Mi a különbség ezen országok labdarúgása között?

Utóbbi három országban nincs nagy különbség. A portugál természetesen színvonalra kiemelkedik a négy bajnokság közül, de ha a magyart, a románt és a bolgárt hasonlítjuk össze, akkor a magyar foci a legversenyképesebb.

Romániában sok rosszat hallottál Magyarországról?

Nem, mert olyan városban (Kolozsváron – a szerk.) játszottam, ahol sok magyar él. Tudom, hogy a két ország viszonyát tekintve ez meglepő, de semmi rosszat nem hallottam Romániában a magyarokról.

Mi a legnagyobb különbség a magyar és a portugál játékosok között?

A portugálok technikásabbak, ami a stílusukból fakad, amit az akadémián tanulnak. A portugál stílus szinte megegyezik a spanyollal.

A szurkolói kultúra is más?

Kicsit igen, de Magyarországon is megvannak azok a nagy derbik, mint Portugáliában, és a szurkolók ugyanúgy fanatikusak. Az a különbség, hogy míg ott 50 ezer ember is kimegy egy rangadóra, Magyarországon ezek a számok alacsonyabbak.

“Megvan a tisztelet a magyarok irányába”

Az elmúlt években többször is találkozott a magyar és a portugál válogatott. Mit gondolnak ott az emberek a magyar fociról?

Megvan a tisztelet a magyarok irányába, amikor például a 2016-os Eb-n 3-3-at játszott egymással a két válogatott, már a meccs előtt mindenki arról beszélt, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, erős csapata van a magyaroknak.

Mindig pozitívan beszéltek a magyar labdarúgásról, ez is szerepet játszhatott abban, hogy utána ideigazoltam.

Miben kéne fejlődnie a magyar focinak?

A létesítmények, edzőközpontok terén óriási az előrelépés, a környező országokban szinte lehetetlen ilyet találni, ahol minden csapatnak szinte vadonatúj stadionja van. Nem vagyok edző, de talán több fiatal játékosnak adhatnák meg a lehetőséget, amivel fejlődhetne az ország labdarúgása is.

“Kaphattam volna egy nagyobb esélyt”

Elégedett vagy a pályafutásoddal?

Igen. 31 éves vagyok, és most egy olyan helyen játszhatok, ahol úgy érzem magam, mintha már évek óta itt lennék. Ez a Fradinál nem volt meg, mert nem kaptam lehetőséget, és ez teljesen lerombolja a játékos önbizalmát. Most arra koncentrálok, hogy még sokáig tudjak ezen a szinten játszani, lehetőleg Diósgyőrben.

Van hiányérzeted?

Amikor Kolozsváron játszottam, olyan felkészülést csináltam, mint életemben azon kívül soha, a Bajnokok Ligájában szerepeltünk, három gólt rúgtam egy mérkőzésen. Ott talán kaphattam volna egy nagyobb esélyt, hogy feljebb lépjek, de nem kaptam. Ez kicsit hiányzik, de már túlléptem rajta.

El tudod képzelni, hogy Magyarországon, akár Diósgyőrben fejezed be a pályafutásodat?

Miért ne? Most elfogadnám ezt, de a pályafutásom során már megtapasztaltam, hogy a fociban sosem lehet tudni, hogy mi vár ránk.

ÓHÁZY BÁLINT