“Sosem vártam egy kolléga bukását.”

Néhány héttel ezelőtt újra NB I-es csapattal kapcsolatban merült fel a neve a hazai sajtóban, visszatérhetett volna “úgymond” a nagyszínpadra, de meghiúsult. Meddig jutottak a tárgyalások a ZTE-vel?

Volt alapja ennek a hírnek, eljutottam egy beszélgetésig a Zalaegerszeg tulajdonosával, viszont azt is lehetett tudni, hogy a ZTE-nek van edzője, jó edzője van, és utána eredményt is produkált. Kikerült a hullámvölgyből a Zalaegerszeg és elakadt ez a dolog, úgyhogy többet nem is tudok erről mondani. Mindenféleképpen jó dolog volt, hogy valószínűleg a jelenlegi munkámat tekintve valakinek az eszébe jutott az, hogy lenne helyem a felsőbb osztályban is, viszont értelemszerűen így ez a lehetőség be is zárult. Jelenleg van egy munkahelyem, van egy csapatom, van egy élő szerződésem. Az ügy szempontjából az sem volt egyszerű dolog, hogy én is szerződéssel rendelkezem, még ha egy kisebb osztályban is dolgozom. Végül tehát nagyon sok sikert kívántam a Zalaegerszegnek, örülök, hogy kilábalt a hullámvölgyből, és az utóbbi hetekben kiváló eredményeket produkált.

Azért könnyen lehet, hogy ha a ZTE nem gyűjti be a három pontot az MTK ellen, akkor edzőváltás jön. Ennek tükrében másképp ült le megnézni a ZTE-MTK meccset?

Egyáltalán nem. Korábban, amikor az élvonalban voltam aktív, ha esetleg felmerült valahol a nevem, nem ültem le a lelátóra akkor sem és nem vártam ott egy kolléga bukását. Én ezt a stílust nem kedvelem. Biztos vagyok abban is, hogy nem csak én voltam az egyedüli jelölt, száz százalék, hogy a ZTE-tulajdonos több edzővel is beszélt, úgyhogy egyáltalán nem néztem más szemmel az MTK elleni meccsüket, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy rám esett volna a választás. Nem szurkolok egy kolléga ellen, csak sodródtam az árral, hiszen azért én közben dolgoztam a csapatomnál, tehát egyáltalán nem arra vártam, hogy valakit kirúgjanak, mivel nekem volt és van is egy jó munkahelyem jelenleg. Az, hogy felmerült a nevem, az természetesen egy kicsit feldobott, de különösebben tényleg nem foglalkoztam ezzel az egésszel. Egy biztos, örülök, hogy a kolléga rendezhette a csapatát és maradhatott a helyén, és ezt tiszta szívből mondom, hiszen sosem tudnék ellenséges lenni egy szakmabelivel és nem tudnám azt kívánni, hogy bukjon. Waltnert szeretik a szurkolók Zalaegerszegen, ő egy legenda ott, ezúton is kívánok nagyon sok sikert a ZTE-nek és Waltner Robinak is.

A ZTE tulajdonosával történt egyeztetés során felmerült, hogy miért ön az egyik legfőbb jelölt?

Attól függetlenül, hogy én tíz évre ilyen-olyan kitalált okok miatt eltűntem egy kicsit a magyar labdarúgásból – egyébként nem teljesen, mert az alacsonyabb osztályokban dolgoztam a háttérben, majd később a kispadon is – azért egy jó páran elismerik a szakmai tudásomat. Nem jött szóba, hogy miért pont én vagyok az egyik jelölt, de valószínűleg a tulajdonosnak egy olyan edző kellett, aki mind mentálisan, mind fizikálisan, mind játékban ki tud rángatni egy csapatot a hullámvölgyből.

Attól még, hogy az utóbbi években a háttérbe szorultam, sokan látnak bennem fantáziát, még ha ezt nem is mondják ki, mert azóta akárhova is betettem a lábamat az alacsonyabb osztályú csapatokhoz, mindig eredményesen dolgoztam.

Feltételezem, hogy ezért kerülhettem szóba, nem pedig a magasságom miatt.

Milyen érzés fogta el, amikor újra NB I-es csapattal kapcsolatban hozták szóba?

Természetesen nagyon jól esett a megkeresés. Amikor ez megtörtént, kicsit leültem rendezni magamban ezt a helyzetet. Tudtam azt, hogy irgalmatlanul keményen és irgalmatlanul sokat dolgoztam azért, hogy esetleg kapjak egy ilyen telefont. Tudom azt is, hogy az én nevem már nem úgy cseng a magyar fociban, továbbá átéltem én már ezt a kalandot korábban, hiszen elég fiatalon már 138 alkalommal ültem kispadon az NB I-ben és voltam sikeres szériában is, úgyhogy azért nem olyan izgatottság volt bennem, mintha most kerestek volna meg először az élvonalból. Összességében jól esett, de aztán ahogyan ez a lehetőség kezdett egyre inkább nem realizálódni, már egy percet sem foglalkoztam vele és csak a jelenlegi együttesemre koncentráltam.

“Az én szemszögemből továbbra is feddhetetlen múltú vagyok.”

Az elmúlt években hány megkeresése volt az NB I-ből és az NB II-ből?

Egy sem, hosszú idő után ez volt az első.

Ha NB I-es klubtulaj lenne, ön kinevezné Aczél Zoltánt vezetőedzőnek vagy inkább egy feddhetetlen múltú szakembert választana?

Az én szemszögemből továbbra is feddhetetlen múltú vagyok, és nem foglalkozom ezzel a koncepciós sz*rral, amivel engem itt szépen besároztak. Azon dolgoztam, és azzal győztem le azokat, akik ki akartak csinálni, hogy ha ugyan alacsonyabb szinten is, de a labdarúgásban maradtam, nem adtam fel, nem hagytam abba, nem sírtam, nem panaszkodtam, persze azért voltak negatív érzéseim.

Mindenesetre az elmúlt években is folyamatosan dolgoztam azért, hogy ha belépek egy klubhoz, akkor az a csapat bajnokságot nyerjen, kupát nyerjen, esetleg bent maradjon az NB III-ban, vagy vezesse az NB III-as tabellát. Ez a munka, ez a szakma, amit nem tudtak elvenni tőlem. A kérdésre válaszolva: miért ne? Miért ne fordulna meg a fejemben kinevezni Aczél Zolit, ha klubtulajdonos lennék? Nem szeretnék ebbe most nagyon belemenni, de én tudom, hogy nem voltak igazak azok a vádak, amikkel engem próbáltak besározni. De ennek már nincs jelentősége, úgy is mindenki azt mond és hisz, amit akar.

A lényeg: hogy van az, hogy 10 év után valaki nem kaphat egy újabb esélyt, főleg, ha becsülettel dolgozik tovább? Álljon már meg a menet, ez egy kicsit erős! A gyilkosok nyolc év után szabadulnak és megpróbálják őket visszahelyezni a társadalomba.

Biztosan felmerül sok emberben az a kérdés, amit ön is feltett nekem, főleg azokban, akiket ezzel az egész dologgal megvezettek és elvonták a figyelmüket más dolgokról. Miért ne fordulna meg a fejemben kinevezni Aczélt? A szakmát nézném. Azt, hogy milyen eredményeket ér el a csapatainál, milyen megnyilvánulásai vannak, mennyire képezi magát és mit mondanak róla a játékosai, legyen az bármilyen osztályban. A magyar focitársadalom egy kis közeg, terjednek a hírek az edzőkről, hogy ki hogyan dolgozik, mennyire szeretik őt a játékosai, milyen a munkamorálja, mentalitása, stb. Én tudom, hogy mit hall rólam a társadalom, és nem nagyképűségből mondom, de ebből kifolyólag pedig miért ne nevezhetne ki egy NB I-es tulajdonos? Ugyanúgy képbe kerülhetek, mint ahogyan Antonio Conte is képbe került fél évvel az ügyét követően. Csak ellene nem volt egy médiahadjárat, hanem tisztázták a körülötte lévő dolgokat.

Fotó: facebook.com/kozarmislenyfc

Lesz még itthon az első osztályban edző?

Nem tudom, de én nem kapaszkodok érte, és nem is fogok ott ülni az NB I-es lelátókon, hogy valaki észrevegyen. Ha valakinek szüksége van szakmára és szüksége van arra, hogy a csapata támadófutballt és jó futballt játsszon, és egy jó kohézió alakuljon ki, akkor majd eszébe jutok, ha nem, akkor sincsen probléma. Egyébként én már inkább kifelé megyek a korból, egy öregedő emberke vagyok, nem az enyém a jövő, tehát olyan nagyon sok évet nem kell gondolkodni ebben a kérdésben, és egyáltalán nem is hajtom ezt az egészet. Jelenleg elégedett vagyok a munkahelyemmel, hiszen itt a klubvezetés, a szurkolók és a csapatot körülvevő stáb tudja, hogy mit képviselek, szeretik a munkámat és elfogadnak, ez egy jó érzés, jót tesz az ember kissé megtépázott lelkének. A szakmai munkám alapján ítélnek meg, nem a hírek és az újságcikkek alapján. Ha nem leszek már NB I-es edző, akkor nem leszek, de az biztos, hogy fogok még dolgozni a labdarúgásban továbbra is. Mint ahogyan most is dolgozom, télen is fogok és jövő nyáron is még biztosan, persze ha csak nem esek össze valahol, vagy nem töröm össze magam, mert a fociban továbbra is lesz munkám, ebben biztos vagyok.

“Inkább kivívom saját magam, hogy magasabb osztályba kerüljek.”

Ön szerint mi lenne az edzőkollégák reakciója, ha NB I-es kispadot kapna?

Vannak olyan NB I-es és NB II-es edzők, akiket jól ismerek és nagyon jó viszonyban vagyok velük, rossz viszonyt nem ápolok senkivel, többnyire ezek a kapcsolatok semlegesek. Nagy tisztelettel vagyok a magyar edzői kar iránt, bár azért mondjuk az első osztályban nem sok magyar edző van sajnos. Összességében viszont megmondom őszintén, nem igazán érdekel, hogy mi lenne a reakciójuk, mint ahogyan én sem minősítek, amikor arról szólnak a hírek, hogy ki melyik csapathoz kerül, kizárólag az eredményeit nézem. Természetesen biztosan lennének olyan “jóindulatú” emberek, akik megszólnának, ha kapnék egy újabb esélyt, de ez egyáltalán nem érdekelne, hiszen senki nem tudja, mi is történt velem pontosan. De messze vagyok jelenleg attól, hogy az NB I-ben dolgozzak, úgyhogy kár is erre több szót pazarolni.

15 mérkőzés után veretlenül állnak az élen az NB III-ban. Ha máshogy nem, a Kozármisleny élén lesz ön újra a profi osztályban, az NB II-ben edző?

Éppen ez az, amit az utóbbi időben megfogalmaztam magamnak. Pont nem érdekel, hogy ki emeli fel miattam a telefont, inkább kivívom saját magam a játékosaimmal együtt, hogy magasabb osztályba kerüljek. Nagy dolog, hogy 15 mérkőzés után veretlenül vezetjük a tabellát, ez még az utcák-terek bajnokságában is nagy szó lenne, de azért próbálunk két lábbal a földön maradni, hiszen közel sem értük még el a célunkat. Ez a csodálatos klub már megkóstolta a másodosztály légkörét korábban, jelenleg az a célom, hogy újra megkóstolja.

Az egy óriási elégtétel lenne, hogyha nem csörög a telefonom, de mégis meg tudnám csinálni ezzel a csapatommal, hogy az NB II-ben dolgozhassak, annak ellenére, hogy ezt a vezetőség nem is szabta ki célul nekem.

Korábbi NB I-es edzőként, illetve válogatott pályaedzőként mennyire kell másképp hozzáállnia a jelenlegi NB III-as csapatához? Meg tud jelenni valamilyen szinten a profizmus?

Ugyanúgy dolgozom, mint az NB I-ben, de értelemszerűen figyelembe veszem az aktuális osztály sajátosságait, ami az jelenti, hogy heti tíz edzés helyett csak ötöt tartok, azaz napi egyet, mert a játékosaim dolgoznak, hiszen az NB III-as klubok félprofik. Csak úgy lehet elérni eredményt itt is, ha úgy áll hozzá az ember, hogy NB I-es csapatot irányít, ha derogálna az NB III és nem venném komolyan, akkor ebben az osztályban sem számítanának a munkámra. Ehhez kell természetesen egy jó csapat, egy vezetés, egy klub, ahol nyugalom, béke van, nem a múltról beszélgetünk, hanem a jelent, és az aktuális hónapokat vesszük figyelembe, és az alapján ítélnek meg emberileg, szakmailag és mentálisan is, ahogy éppen dolgozok. Ugyanúgy lehet itt is dolgozni, mint az első osztályban, ugyan kevesebb edzésszámmal, nem mindig olyan profi körülmények között, nem hatalmas utazásokkal, szállodákkal, edzőtáborokkal, hanem szerényen.

Az elmúlt években megfordult a fejében, hogy esetleg külföldön próbál szerencsét?

Szerepelt a gondolataimban még abban az időszakban, amikor az embernek ment a szekér, persze nem annyira ment, mint mondjuk Csank Jánosnak, aki a napokban lett 75 éves, mert az én eredményeimet nem lehet összehasonlítani az övéivel. Amikor az embernek voltak jobb időszakai, akkor körülvettek olyanok, akik tudtak volna ebben segíteni, például amikor a válogatottnál dolgoztam, akkor volt kapcsolati tőkém, de amikor ez a jó időszak megszűnt, akkor mindenki elfelejtett. Természetesen nem azt mondom, hogy olyan szinten dolgozhattam volna, mint Dárdai Pál a Herthánál, de mondjuk miért ne lehetett volna kimenni Katarba, vagy bárhova egy kicsit dolgozni nyugodtan, ahol nem a múlttal foglalkoznak, hanem az aktuális munkáddal. Segítség nélkül nem lehet kikerülni külföldre, főleg nem mondjuk egy NB III-as szintről, de olyan nagyon sok magyar edző, mint látjuk, nem is dolgozik külföldön, mert nem is nagyon van szükség ránk, hiszen az a vonal, aki kint dolgozik, az valószínű, hogy 10-20 évvel előrébb jár. Ettől függetlenül azért mi sem vagyunk annyira hülyék ehhez a szakmához, csak Magyarországon gondolják azt, hogy a magyar edző hülye. Szerintem nem, csak nincsenek meg a lehetőségei és a feltételei ahhoz, hogy úgy dolgozzon, mint kint.

Hol tartana most az edzői karrierjében, ha nem jön közbe a bundaügy?

Természetesen eljátszottam ezzel a gondolattal én is, de csak annyit tudok mondani, hogy mindig lett volna munkám a szakmai tudásom és a képességeim alapján, mindig kaptam volna telefonokat a legmagasabb osztályból. Hogy hol tartanék, azt pontosan nem tudom, de nem itt, mint most.

NYIKES ZOLTÁN