Az elmúlt időszakban egyre nagyobb figyelmet kaptak a határon túli klubok, a szlovák élvonalban szereplő Dunaszerdahely vagy éppen a román első osztályban teljesítő Sepsi teljesítményéről is sokat hallani. Van azonban egy, a magyar határtól mindössze néhány kilométerre elhelyezkedő egyesület, amelyről eddig ritkábban esett szó a hazai sajtóban, pedig az egyesület felépítését tekintve talán itt dolgoznak a legnagyobb számban magyarok.

Ez a klub az NK Nafta 1903, amelynek komoly hagyományai vannak, elég, ha csak annyit mondunk róla, hogy ez a legrégebben alapított szlovén egyesület. Bár a Nafta 2012-ben megszűnt, nem sokra rá újjáalakult, a klub az elmúlt években már magyar vezetéssel – Végh Gábor tulajdonossal, Kocsárdi Gergely klubigazgatóval -, 2022 januárjától pedig Boér Gábor vezetőedzővel és segítőjével, Makra Zsolttal, a keretében hét magyar játékossal építi magát újra.

A csakfoci.hu interjújában Boér Gábor mesélt arról, hogy mit érdemes a magyar játékosoknak tanulniuk a szlovénektől, elmondta, melyik klubnál jobb, ha inkább nem szólalnak meg magyarul, hogy miben más a kinti, mint az itthoni edzői közösség, hogy milyen pozitívuma lehet, ha a túlélésért kell küzdeni, és hogy miként tudná a legszívesebben elképzelni magát egy szlovén élvonalbeli csapat kispadján.


Nincs fiatalszabály, mégis bátran berakják őket a csapatba

– Te vagy jelenleg az egyetlen, külföldön dolgozó magyar vezetőedző. Így, hogy mindössze néhány kilométerre vagytok a magyar határtól egy olyan városban, ahol nagy számban élnek is magyarok, mennyire éled meg külföldi megbízatásként a munkát? 

– Abszolút úgy tekintem, hiszen külföldi bajnokságban szereplünk, és alkalmazkodnunk kell ehhez a futballfilozófiához. Ezért is nagyon jó tapasztalatszerzés, tanulási folyamat, hogy egy más futballkultúrában is megmutassuk a tudásunkat és gyarapítsuk az eszköztárunkat. A szurkolók java része is szlovénül biztat minket, van egy népesebb tábora a Naftának, amely sokszor idegenben is messzire elkísér minket, és a hazai meccseken is jó hangulatot teremt. A városon belül persze sok helyen lehet magyar szót hallani, de a helyiek nem tesznek különbséget magyar és szlovén között.

Ha a szomszédos és nagy rivális Muraszombatot nézzük, ott már nem feltétlenül jó magyarul megszólalni, de ez inkább a két klub közötti, hagyományos futballellentétből adódik, és nem egy magyar-szlovén ellentétből. Az ország más pontján pedig egyáltalán nem tapasztalni ilyet.

– A szlovén másodosztályt hogyan tudnád bemutatni, mik a különbségek például a magyar NB II-höz képest? 

– Otthon taktikusabb és technikásabb a futball, itt inkább a fizikális elemekre helyezik a hangsúlyt. A szlovén másodosztályban nagyon bátran berakják a fiatalokat a csapatokba, pedig nincs fiatalszabály, mégis mindenhol fellelhető több 2003-as, 2004-es születésű játékos. Van csapat, amely kifejezetten erre alapozza a klubműködését, és a fiatalok eladásából származó profitból próbálja fenntartani magát. Ebben is eltér a két bajnokság, otthon mások a lehetőségek minden gazdasági szempontot figyelembe véve.

Itt nagyon kell küzdeniük a csapatoknak, hogy fenn tudják tartani magukat, és ezt a fiatalokkal próbálják elérni.

Sok első osztályú csapat is kölcsönad játékosokat a másodosztályba, hogy itt tapasztalatot szerezzenek. Ami még nagyon jellemző, hogy mindegy kivel játszunk, fizikai szempontból biztos, hogy nagy ellenállásra számíthatunk. Otthon taktikailag azért fejlettebbek, képzettebbek a csapatok, igaz, ez a taktikus játék néha a látványosságra is rányomja a bélyegét, itt több a sokgólos mérkőzés, a saját meccseinket tekintve biztosan. 

– 2021 januárjában kezdtetek munkába Lendván, mik voltak az előzetes várakozásaitok? 

– A klub már korábban is a Zalaegerszeg partnercsapataként működött, így volt már rálátásunk az egyesületre, a bajnokságra. Az látszott, hogy az infrastruktúrát, a rendszert tekintve a Nafta kimagaslik ebből a ligából, és “külsőre” inkább első osztályú klubnak mondanám. Itt a másodosztályban azért vannak kevésbé tehetősebb csapatok, és kevésbé jó infrastruktúrával rendelkezők, úgyhogy üde színfoltja a Lendva a szlovén labdarúgásnak. Ez az ország legrégebben alapított klubja, komoly hagyományai vannak, így a helyiek, és persze a vezetőség is szeretné, ha visszakerülne a szlovén futballtérképre.

– Szerepet játszott a döntésedben, hogy ha Lendván jól szerepeltek, akkor akár szlovén élvonalbeli klubok is felfigyelhetnek a munkátokra?

– Ennek mindig ott kell lennie az ember fejében, velünk is így volt. Nem titkolt vágyunk, hogy valamikor újra az élvonalban dolgozhassunk, persze, hogy ez sikerül-e, és ha igen, akkor hol, azt majd meglátjuk. Bízom benne, hogy ha itt eredményesek leszünk a csapattal, jól dolgozunk, és ezzel felhívjuk magunkra a figyelmet, akkor itt is utolérhet minket egy jó lehetőség. De talán az lenne a legjobban járható út, ha ezt a Naftával sikerülne kivívni, és jövőre olyan csapatot raknánk össze, amivel fel tudunk jutni. Persze azt sem zárjuk ki, hogy majd visszatérünk Magyarországra, de jelenleg jól érezzük magunkat, napról napra tudunk fejlődni, bele tudjuk tenni a minőségi munkát a csapatba, amivel egyre jobbak leszünk.

Fotó: facebook.com/nafta1903

– Jelenleg a harmadik helyen álltok, az első, automatikus feljutást érő, és a második, osztályozót jelentő helytől távolabb, a negyedik pozícióhoz képest néhány pontos előnyben. Mikor lehet reális cél a feljutás? 

– Idén nem volt ez a kimondott célkitűzés, inkább az első hat közé kerülés. Amikor átvettük a csapatot, már tetemes volt a hátrányunk az első kettőhöz képest, így nem volt realitása annak, hogy utolérjük őket. A dobogót viszont kinéztük magunknak, és a negyedikkel szemben már sikerült is kiépítenünk egy kis előnyt. Jövőre szeretnénk egy olyan csapatot összerakni, hogy az első két hely valamelyikére odaérjünk. A második pozíció is opció lehet, mert az élvonal utolsó 3-4, és a másodosztály első 3-4 helyezettje között minimális a tudásbeli különbség.

Nem nagyon hallani panaszkodást

– A keret nagy részét szlovén játékosok alkotják, de van egy nagyobb magyar kontingens 7 futballistával, és egy háromfős horvát mag. Mennyire nehéz így jó csapategységet kialakítani? 

– Elég egyedi helyzetben vagyunk, hiszen Horvátország, Ausztria és Magyarország is nagyon közel van hozzánk, szinte méterekben lehet mérni a távolságot. Ezt szeretnénk is kihasználni, és megkaparintani ezekből az országokból is a jobb fiatalokat. A csapategységet persze ebből a szempontból nehezebb kialakítani, de a jó szellemiségű játékosokat összehozza a futball, nálunk abszolút megvan a megfelelő kohézió.

A helyiekre jellemző egy jobbfajta mentalitás, amit a magyarok is átvettek. Ez akkor tapasztalható főként, amikor olyan helyre megyünk játszani, ahol kevésbé fejlettek a körülmények. Szlovéniában nem nagyon hallani panaszkodást, vagy hogy ezt kifogásnak hoznák fel.

A helyiek az ilyen helyzeteket sokkal jobban kezelik, ez abszolút tanulandó példa, hogy nem a külső körülményekben keresik az okokat. Ez igaz a horvátokra is, akik nagyon elhivatottak. Ezt a mentalitást jó lenne otthon is átvenni. A Lendvánál szerencsések vagyunk, hogy itt a motivációval kevesebbet kell foglalkozni.  

Különleges hétköznapok

– A magyar játékosok közül mindenki ingázik, Zalaegerszegről vagy Lentiből, Makra Zsolti kollégám is Lentiben talált a családdal házat, én itt Lendván lakom egy apartmanrészben, jól érzem magam, így talán még több időm marad a munkára. Az edzések is sajátosak, három nyelven kommunikálunk: magyarul, angolul és szlovénül, utóbbiból mi is próbáljuk már a futballnyelvet elsajátítani, de van segítségünk is. A meghatározó azért az angol.

Összetartóbb edzői közösség

– Milyen a viszonyotok a többi szlovén egyesülettel? 

– Az elmúlt időszakban voltak olyan hangok, hogy kicsit más szemmel néznek a Lendvára a sok magyar légiós miatt, de én nem találkoztam negatív tapasztalattal. Az ellenfelek korrektek, jó a kapcsolatunk velük, jó véleménnyel vannak a klubról, ők is látják, hogy szervezetileg és szakmailag is lépegetünk előre. Többször voltunk első osztályú mérkőzéseket is megnézni, ott is szívélyesen fogadtak.

Az itteni futballközösség kicsit összetartóbb, mint nálunk, jobban alkalmazkodnak egymáshoz, elfogadják és tisztelik a másik munkáját. Sajnos nálunk sokszor volt negatív tapasztalatom ezen a területen, nem mindig volt korrekt a viszony.

– Az is fontos feladatotok, hogy Zalaegerszegre kineveljetek vagy előkészítsetek olyan játékosokat, akik aztán az NB I-ben is megállják a helyüket. Vannak most ilyen labdarúgóid?

– Most is szerepel a ZTE-ben játékos, aki télen innen került az NB I-be, például Rebernik, de tavaly nyáron Meshack is Lendváról szerződött Zalaegerszegre, ahol már meghatározó játékosnak számít. Persze szeretnénk, ha minél több futballistát tudnánk adni a ZTE-nek, most is vannak olyanok, akik valószínűleg ott fogják megkezdeni majd a felkészülést. Emellett az is prioritás, hogy aki Zalaegerszegről esetleg kikerül, azokat felnőtt szinten folyamatosan szerepeltessük, képezzük, és előkészítsük, hogy magasabb szinten is helytálljanak.

– A klub számára fontos a saját nevelésű játékosok kinevelése is, ezen a téren hogy álltok?

– Próbáljuk az utánpótlásvezetőkkel együtt terelgetni a korosztályos képzést is. Vannak U19-es játékosok, akik folyamatosan a felnőttekkel készülnek, az U19-es és az U17-es csapat számára pedig most realitás, hogy eggyel magasabb szinten játsszon. Nyáron elkészül az akadémia, amely még hatékonyabbá teszi a munkát. A közeli Muraszombatnak vagy Maribornak azért komoly elszívóereje van, de most is található a keretben az utánpótlásból kikerült labdarúgónk, és itt is próbáljuk kiaknázni a földrajzi lehetőségeket, magyar és horvát fiatal is készül a korosztályos együttesekben.

– A szlovén élvonalban is változás történik, mennyire látsz rá az ottani helyzetre? 2011 és 2019 között a Maribor uralta a bajnokságot, mellette még a másik nagycsapat, az Olimpija tudott két bajnoki címet szerezni. Az elmúlt két évben azonban a Celje és a Mura szerezte meg története első aranyát, most pedig bár a Maribor vezet, a Koper követi őt egy pontra. A csapatok Transfermarkt értéke is nagyon kiegyenlítődött, szinte az összes csapatnál 4 és 8 millió euró között van ez a szám, egyedül az Olimpijának több, kicsivel több mint 11 millió euró. 

– Anyagi szempontból nem állnak annyira jól, mint akár a hazai klubok, ezért nehéz minőségi idegenlégiósokat szerezniük, akik lendítenének a bajnokság színvonalán. Az első 4-5 csapat azért még komoly szintet képvisel, a Mura például idén a Konferencia Ligában szerepelt, ahol a csoportkörben megverte a Tottenhamet. Valamilyen színvonalcsökkenés azért biztosan történt, mert a BL-be már nem nagyon tudnak odakerülni a klubok, és már nem is egycsapatos a bajnokság, sokkal kiegyenlítettebb a mezőny. Az élvonalban is más szemszögből közelítik meg a fejlődést, itt is vannak, akik nagy számban küldik pályára az utánpótláskorú játékosokat, tőlünk is próbálják elvinni a fiatal tehetségeket. De biztos vagyok benne, hogy a helyi szövetségnek is az a célja, hogy fejlődés történjen.

– Van olyan edzői tapasztalat, amit kizárólag Lendván szerezhettél meg, vagy ebből a szempontból nem számít, hogy éppen hol dolgozol? 

– Kifejezetten olyan eltérés, amit ne lehetne fellelni a többi kultúrában, nincs. Az a tanulási folyamat biztosan fontos, hogy egy más futballstílushoz kell alkalmazkodni, és a hitvallásunkat ebbe kell belecsempészni.

Amit kiemelnék, hogy kevésbé jó körülmények között is ki lehet hozni nagyon jó eredményeket egy motivált csapatból. Ezt nem az itteni infrastrukturális helyzetre értem, hanem hogy itt láttuk, hogy nem kell foglalkozni motivációs kérdésekkel egy olyan helyen sem, ahol esetleg a magyar játékosok hamar motiválatlanabbá válnak.

Remélem, ezt a későbbiekben is sikerült elsajáttítatni a labdarúgóimmal. De magának az edzői szakmának mindenhol ugyanolyan profinak kell lennie, és bízom benne, hogy sok munkával a Nafta eredményeit is egyre szebbé tesszük.

BUDAI LÁSZLÓ