Kovácsik Ádám (Vidi)

Nagy magabiztossággal tette a dolgát. Igazán nagy bravúrja talán csak egy akadt (Tőzsér ravasz nyesésénél) a DVSC ellen, de a meccs elején, amikor a hazaiak rohamoztak, háromszor is jól avatkozott játékba, ezzel tartást adott a továbbiakhoz csapatának.

Lovrencsics Gergő (FTC)

Rengeteget futott, hatékonyan segítette a támadásokat, aktív volt, ráadásul csaknem 90 százalékos pontossággal passzolt.

Dejan Karan (DVTK)

Ő nyerte a legtöbb párharcot az MTK elleni mérkőzésen, és ő szerezte a legtöbb labdát is a mezőnyben. Nagy munkabírását ezúttal is bizonyította, emellett pontosan játszotta meg a labdákat.

Miha Blazic (FTC)

A védekező feladatát tökéletesen megoldotta, emellett bőven maradt energiája arra is, hogy rendszeresen megjelenjen az ellenfél kapuja előtt is. Ez kifizetődő volt, hiszen ő szerezte csapata második találatát. Érdekesség, hogy még Lovrencsicsnél is pontosabban passzolt.

Abraham Frimpong (Ferencváros)

Végig jól játszott, a védelem meghatározó alakja volt, és többször is jól kapcsolta le az ellenfél támadásait. Sérüléséből visszatérve megszerezte első gólját a Ferencváros színeiben a bajnokságban.

Djordje Kamber (Honvéd)

Jól használta ki fizikai fölényét, sokat ütközött, csapata legjobbja volt a Mezőkövesd ellen. A kispestiek vezető gólját megelőzően ő csúsztatott Holender elé.

Loic Nego (Vidi)

A mezőny legjobbja volt Debrecenben és nem csak a győztes gólja miatt. Rengeteget dolgozott támadó középpályásként, szinte minden veszélyes helyzetben benne volt, a gólnál pedig nagyon higgadtan cselezte ki Nagy Sándort, sőt, még arra is figyelt, hogy annyira alányúljon a labdának, hogy a becsúszó Szatmári se tudjon menteni. Kis szerencsével akár két gólja is lehetett volna, de a 34. percben picit a háta mögé kapta a labdát ígéretes lövőhelyzetben.

Szeles Tamás (Mezőkövesd)

Nagyot harcolt a középpályán a Honvéd játékosaival, stabilitást adva így saját csapatának. A teljes fordulót tekintve ő nyerte a legtöbb párharcot, húszból tizennégyet, ami hetven százalékos mutató.

Giorgi Beridze (Újpest)

Úgy tűnt, a meccs legjobbjaként dönti el a Paks elleni találkozót, de csapat végül döntetlent játszott egy hajrában kapott gólnak köszönhetően. Bejátszotta szinte a teljes bal oldalt, hol középpályásként, hol támadóként, veszélyes átlövései, beadásai és ügyes kombinációi (főként Burekoviccsal) is voltak, nem mellesleg ő szerezte az Újpest gólját is.

Florent Hasani (DVTK)

A koszovói játékos csapata vezére volt, végig gólratörően futballozott. Az első találatot megelőzően ő lőtt kapura, a másodiknál pedig Mihajlovic beadása után 12 méterről higgadtan a jobb sarokba gurított.

Kiss Tamás (Puskás Akadémia)

Nagyon motiváltan és gólratörően játszott nevelőegyesülete ellen. A felcsútiak nagyrészt neki köszönhetik, hogy megnyerték a mérkőzést, hiszen a 18. születésnapját a meccs napján ünneplő támadó szerzett egy gólt és kiosztott egy gólpasszt.

A forduló edzője: Fernando Fernández (DVTK)

Zsinórban másodszor győzött a spanyol trénerrel a Diósgyőr, ilyenre pedig nem volt még példa, mióta ő a vezetőedző. Ráadásul az élcsapatnak számító MTK ellen igen meggyőzően játszottak a borsodiak, 3-0-ra is vezettek, Fernando pedig a csereként beállt Verneshez is jól nyúlt hozzá, hiszen ő szerezte végül - egy perccel beállása után - tulajdonképpen a győztes gólt a 74. percben.

A forduló cseréje: Bartha László (Paks)

A hajrában Haraszti passza után szépen lőtte ki a hosszúsarkot, egy pontot megmentve csapatának. Igazi Újpest-specialistának mondhatja magát, hiszen ez már a negyedik gólja volt a lilák ellen, amivel klubrekorder.