Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Hogy van?

–  Köszönöm szépen, egészségügyileg minden rendben, a mozgásom még korlátozott, csak sétabot segítségével tudok járni, de már ez is hatalmas lépés ahhoz képest, hogy honnan indultam – kezdte Egervári Sándor a csakfoci.hu érdeklődésére. – A februárt teljes mértékben a rehabilitációra szántam, Visegrádon vagyok gyönyörű környezetben, ahol többirányú kezelést kapok: gyógytornára járok, fizikoterápián és különböző masszázsokon veszek részt. Mindezt annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a gyógyulásomat.

Mennyire van jelen a futball az életében?

– A televízióban mindent megnézek, amit tudok, főleg a magyar bajnoki mérkőzéseket, na és persze a válogatottat. Látok pozitív és negatív dolgokat egyaránt. Az mindenképp üdvözítő, hogy a magyar futball fejlődik, hiszen a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligájába, a válogatott újra kijutott az Európa-bajnokságra. Az már kevésbé tetszik, hogy a legtöbb helyen az idegenlégiósok kiszorítják a magyar tehetségeket a csapatokból, valamint kevés igazán képzett játékost látok az élvonalban.

Ahol a nemzetközi kupaszereplés a cél, ott nyilvánvalóan szükség van a jó képességű külföldiekre, de a többi csapatnak sokkal több fiatal magyart kellene szerepeltetnie, szerencsére egy-egy üdítő kivétel azért akad a mezőnyben.

Mi a pontos elképzelése ezzel kapcsolatban?

–  Az, hogy a 4-5. helytől lefelé kapjanak sokkal több lehetőséget a hazai tehetségek, hiszen csak akkor lesz erősebb a futballunk és csak abban az esetben tud fejlődni a válogatott, ha a 18-19 évesek már rendszeresen bajnoki mérkőzéseket játszanak a felnőttek között. Így nőttek fel annak idején a Détárik, a Pisontok, őket be merték dobni a mélyvízbe. Ha ezt nem teszik meg, a magyar bajnokság nem fog kitermelni klasszis futballistákat. Ugyanez a véleményem az edzőkről is, sokkal több hazai szakembernek kellene megadni a lehetőséget.

Megkülönböztetett figyelemmel követi az egykori csapatait?

–  Mindegyik korábbi klubomnak szurkolók, de most az érdeklődésem középpontjában a Honvéd áll Pisont Pista miatt, aki volt a játékosom, majd pedig a segítőm is. Örülök, hogy megkapta a lehetőséget, szorítok neki, hogy eredményes legyen a csapattal.

Mit szól hozzá, hogy az Ön által utoljára irányított Diósgyőrnek évről évre kiesési gondjai vannak?

–  Szerettem Diósgyőrben dolgozni, mivel nagyon szimpatikus a közeg, futballszerető emberek vettek körül, de egy idő után éreztem, hogy nem jó felé halad a klub.

Jöttek a szakmai problémák, a következő szezonra nem úgy sikerült az erősítés, ahogy azt szerettem volna, ezért eljöttem. Mondtam is akkor a vezetőknek, hogy a bennmaradásért fognak küzdeni. Sajnos igazam lett.

Egykori szövetségi kapitányként, hogy élte meg a válogatott sikereit?

–  Nagyon boldog voltam. Örülök, hogy Marco Rossi ilyen sikeres tudott lenni, szakmailag és emberileg is csak a legjobbakat tudom róla mondani. Szoktunk beszélni telefonon, mindig gratulálok neki a győzelmekhez, attól viszont óvnám magam, hogy bármiféle tanáccsal lássam el.

A legjobb kezekben van a válogatott, ő egy integráló személyiség, aki bevonzotta a játékosokat abba a filozófiába, amit képvisel. Nagyon egységes, egymásért küzdő játékosokból álló csapatot alakított ki.

– Örömteli, hogy Sallai és Szoboszlai személyében van két olyan fiatal játékosunk, akik hosszú ideig a válogatott meghatározó egyéniségei lehetnek. Szurkolok majd nagyon a válogatottnak az Eb-n, remélem valaki kivisz egy meccsre, mivel vezetni sajnos már nem tudok. Fantasztikus az új Puskás Aréna, Mezey Gyuri elvitt a stadionavatóra, hatalmas élmény volt.

A válogatott két egymást követő Európa-bajnokságra kijutott. Ha az ön kapitánykodása idején is hasonlóak lettek volna a szabályok, lehet, már a harmadik Eb-re készülnénk sorozatban.

–  Akkor nem volt pótselejtező a harmadik helyezettek számára, pedig egy bombaerős csoportban, a hollandok és a svédek mögött végeztünk a 3. helyen 19 ponttal, amit azóta sem sikerült megismételni. Aztán a vb-selejtező csoportunkban csupán két ponttal maradtunk le a második helyről. Szép éveket töltöttem kapitányként, csak az utolsó, hollandok elleni meccs volt csúnya.

Összességében azonban pozitívan értékelem azt az időszakot, hiszen egy negyedik kalapos válogatottból csináltunk egy második kalaposat, ami fontos volt a később sikerek eléréséhez.

Egervári egyik legnagyobb sikere, a svédek legyőzése:

A legnagyobb sikert az U20-as válogatottal érte el, amely bronzérmet szerzett a 2009-es világbajnokságon. Mit gondol annak a csapatnak a meghatározó játékosai miért nem futották be azt a karriert, amire a tehetségük alapján hivatottak lettek volna?

– Gulácsi Péter az egyetlen, aki szép nemzetközi karriert mondhat magáénak, tény, hogy sokak pályafutása megbicsaklott. Voltak olyanok, akik túl gyakran váltottak csapatot, olyanok is, akik egyszerre három lépcsőfokot akartak megugrani és nem sikerült. Összetett probléma ez.

Abból a csapatból az egyik személyes kedvence volt Koman Vladimír, aki a felnőtt válogatottban is rendszeresen megkapta a lehetőséget Öntől. Neki hol kellene tartania tehetsége alapján?

–  Ő remekül indult, emlékszem olyan olasz bajnoki meccsére, ahol a mezőny legjobbja volt. A munkához való hozzáállása, az emberi tulajdonságai alapján egy európai középcsapatban kellett volna futballoznia. Hogy ez miért nem sikerült neki, azt valószínűleg csak ő tudja megválaszolni. Bízom benne, hogy a jelen nagy tehetségei befutják azt a karriert, ami hivatott számukra. Mivel Szoboszlai és Sallai is a Bundesligában szerepel jelenleg, talán kijelenthető, hogy sínen van a karrierjük.

Mi az, amit önmagának kívánna a közeljövőre?

–  Szeretnék egy normálisabb, szabadabb életet, hogy például ki tudjak menni egyedül, segítség nélkül a pomázi futballpályára. A járóbottal való csoszogással még nem vagyok elégedett, de folyamatosan javul az állapotom, apránként lépegetek előre. A családom rengeteget segít ebben az időszakban is, az unokáim itt laknak a szomszédban, sűrűn látogatnak és próbálunk közös programokat szervezni. A család ugyanis mindig fontos szerepet játszott az életemben. A középső unokám focizott, de egy nap oda jött hozzám és azt mondta: „elnézést papa, de inkább kosárlabdázni fogok.” A lényeg, hogy valamilyen csapatsportot válasszon, itt ugyanis megtanulják a gyerekek egymás tulajdonságait értékelni, közösen gondolkodni, küzdeni a többiekért. Most én is küzdök, mégpedig azért, hogy egyedül is tudjak járni. Szeretnék még sok mérkőzésre eljutni a saját lábamon.

PRIVACSEK ANDRÁS