Détári Lajos mindössze egy szezont töltött el az Eintracht Frankfurtnál, de ez a pár hónap is elég volt ahhoz, hogy klublegenda legyen az egykori magyar világklasszisból.

1987 nyarán 2 millió dollárért került a Honvédtól a német klubhoz a támadó középpályás (egy év múlva akkori világrekordot jelentő 18 millió márkáért szerződött tovább a görög Olympiakoszhoz), aki aztán a következő tavasszal, 1988. május 28-án, a Bochum elleni Német Kupa-döntőn szerzett győztes szabadrúgás-góljával írta be magát a történelemkönyvbe.

 

Az Eintracht utolsó trófeáját nyerte akkor (tavaly is próbálkozott, de sikertelenül a Bayern elleni döntőben), és ezen a szombaton újabb kísérletet tesz majd, hiszen kupadöntőt játszhat a Borussia Dortmund ellen 20 órától. Gólja és a finálé kapcsán szólalt meg Détári az Allgemeine Zeitungban.

– Eredetileg a magyar nemzeti színű, piros-fehér-zöld cipőimben akartam pályára lépni, amit kimondottan erre a döntőre gyártottak. Aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és a megszokott pár mellett döntöttem, mert nem éreztem elég kényelmesen magam az új cipőkben – emlékezett vissza Détári, aki azon az estén a Ferencváros jelenlegi másodedzője, Ralf Zumdick kapuját vette be.

– A 86. percben vágta fel a büntetőterület közelében. Megfogtam és letettem a labdát, aztán röviden nekifutottam és a többi már focitörténelem. Néhány éve megismételtük a jelenetet Ralf Zumdickkal egy magyar tévécsatorna kedvéért, de akkor “Macska” védeni tudott. De nem melegítettem be előtte…

“Hajj, de nagy gól, Lajos!” – a győztes szabadrúgás Gulyás László kommentálásával:

 

A mostani döntőre is előretekintett a magyar ex-klasszis.

– Örülök, hogy az Eintracht pozitív hírekkel került a címlapokra és hogy eljutott a döntőig. Ahhoz képest, hogy a múlt idényben majdnem kiestek. Papíron a Dortmundnak jobb egyéni képességű játékosai vannak és tapasztaltabbak is. De a döntőkben sok favorit elbukott már, a futball képes egészen hihetetlen történeteket írni – bizakodott Détári.