Schön Szabolcs: – Beszélgettünk egy sort arról, miben kell változtatni, miben kell még pluszt hozzátenni. A mai mérkőzésben szívünk-lelkünk benne volt, mindenki az utolsó leheletéig küzdött, ezt a pontot ma nagyon megérdemeltünk. Bátran jöttünk ki a pályára, hogyha tudunk, akkor kezdeményezzünk. Egészen máshogy jöttünk volna ki erre a meccsre, meg szerettük volna mutatni, hogy az Európa-bajnoki részvétel nem a véletlen műve volt. Ezen a meccsen pedig meg is mutattuk, hogy az angolokkal is fel tudjuk venni a versenyt.
Loic Nego: – Felismertük, hogy valami hiányzott a játékunkból az előző két meccsen. Most egészen máshogy álltunk a mérkőzéshez: bizonyítani akartuk, hogy képesek vagyunk meglepni az ellenfelünket és meg is tettük, sőt ahhoz is közel jártunk, hogy még nagyobb meglepetést szerezzünk a számukra. Követtük a taktikai utasításokat, mindenki a legjobb tudása szerint játszott. Örülünk az eredménynek, még akkor is, ha még ennél is jobb eredményt érhettünk volna el. Minden magyarországi barátom, akik követték a meccset, megüzenték nekem, hogy érzékelték, milyen hangulat volt a stadionban, és hogy ez bizonyára nem könnyű. Tudtuk, csak az a szabály lehet érvényes, hogy követjük, amit megbeszéltünk annak érdekében, hogy emelt fővel jöhessünk le a pályáról.
Lang Ádám: – A futball hazájában, a futball szentélyében játszottunk, ami plusz töltetet adott. Sajnos nagyon messze kerültünk a világbajnoki részvételtől, az esélyünk szinte nulla, a következő mérkőzéseket arra kell felhasználni, hogy ténylegesen analizáljuk, mik voltak azok a hiányosságok, amik ehhez vezettek. Nyilván egy vébére nehezebb kijutni, mint egy Eb-re, de ez volt a célunk, mert versenyző típus mindenki. Ez egy folyamat. Volt egy remek sorozatunk, 11 mérkőzésen keresztül nem kaptunk ki, volt, hogy szerencsénk is volt, de van olyan, amikor az embernek nem olyan napja van, nem úgy jönnek ki a dolgok, de ez nem azt jelenti, hogy nem akar a csapat. Vannak ilyenek. Helyén kell kezelni azt is, amikor nagyon jól megy és azt is, amikor kevésbé. A jövőre kell gondolni, építkezni kell, olyan mérkőzések jönnek, amiket arra lehet használni, hogy fejlődjünk és egy kicsit bátrabban futballozzunk, ahogyan ma is tettük. A mai mérkőzés tétje az volt, hogy egy ilyen csalódottság után te meg tudd mutatni, hogy ki vagy. A lehető legtökéletesebb színpad erre a Wembley és az angol válogatott. Senki nem félt az ellenfelétől, persze volt, hogy jól presszingeltek, valamikor ki tudtuk ezt játszani, valamikor nem, de ilyen a foci. Ők is belehibáztak, azt mi nem használtuk ki, pedig szép lett volna. Szervezettek voltunk, figyeltünk egymásra, fókuszáltunk, segítettünk egymásnak a pozícióban, hogyan kell védekezni. A pontrúgásaik életveszélyesek, abból sikerült az egyenlítés, de hát Anglia az Anglia.
