Kassai Viktor a hvg.hu-nak nyilatkozott pályafutása kezdetéről, a nehézségekről és arról, hogy a siker érdekében miről kellett lemondania.
- Ma mindenki csak azt látja, hogy rendszeresen meccset vezetek a Bajnokok Ligájában, de hogy ezt mennyi futóedzés, alsóbb osztályú mérkőzés vagy meccs utáni videonézés előzte meg az utóbbi két és fél évtizedben, azt már nem tudják.
Az NB II-es keretbe 1997-ben került be, attól kezdve a szakma hazai legjobbjaival - Bede Ferenccel, Juhos Attilával - edzhetett heti két alkalommal. Az idősebbek tapasztalatai sokat segítettek neki, elméleti fejlődése azonban továbbra is saját magán múlott.
- 1997-ben még nem volt, vagy legalábbis én még nem használtam internetet. Ma vitatott szituációk százainak elemzése található meg a YouTube-on, a kilencvenes évek végén a szakmai anyagokat nekünk kellett felkutatnunk.
1999-ben debütált az NB I-ben, 2011-ben felért a csúcsra, miután Bajnokok Ligája-döntőt vezethetett és ő lett az Év játékvezetője. Karrierje 2012-ben torpant meg, miután az Európa-bajnokság egyik legtöbbet vitatott tévedése után – nem adott meg egy szabályos gólt a házigazda ukránoknak a gólbíró intésére – idő előtt hazaküldték a tornáról. Kassai azonban nem akarta másra hárítani a felelősséget.
- Nem lett volna korrekt, hogy miután minden korábbi sikerünket az én nevemmel kötötték össze, az első komolyabb kudarc után másra mutogatok. A legmagasabb szinten már nem fogadják el a játékvezetői tévedést, még akkor sem, ha a körülmények sokszor nem játszanak a kezünkre. Egy meccsen átlagosan 10-12 kilométert futunk, 150-160-as, de nemritkán 180-as pulzusszám mellett.
A játékvezető beszélt arról is, hogy meddig tervezi még a bíráskodást.
- Elvileg még szűk öt évem van a játékvezetői felső korhatárig, így optimista vagyok. A tesztek egyre nehezebbek, és én sem leszek már fiatalabb. Közbejöhet egy-egy komolyabb sérülés is, vagy akár az az állapot, amikor a folyamatos edzés már szenvedéssé teszi a felkészülést. Ha ez elérkezik, nem szabad tovább erőltetni. Egyelőre azonban ezt nem érzem.
