Mint arról korábban a csakfoci.hu is beszámolt, Ferenczi István, az NB I-be feljutó Vasas FC erőnléti edzője kiemelkedő sportteljesítményt ért el az indiai magashegységben megrendezett extrém terepfutó viadalon. A 48 éves szakember - aktív labdarúgóként kilencszer a magyar válogatottban is pályára lépett - a világ egyik legkeményebb magashegyi ultraversenyén, a The Hell Race - Great Himalayan futamon a 2. helyen ért célba.
Ferenczi a rendkívül megterhelő távot (a résztvevőknek 217 kilométert kellett teljesíteniük 2500 és 5000 méter közötti magasságban) mindössze 42 óra alatt teljesítette, ezzel nemcsak a szintidőn belül ért célba, hanem az összes induló között a második helyet is megszerezte. A célba érkezés különösen emlékezetes pillanat volt, hiszen az angyalföldiek mezében fejezte be a versenyt, ezzel is kihangsúlyozta a klubjához való kötődését. A célvonalat ráadásul együtt lépte át Blaskó Mihállyal, aki vele azonos idővel teljesítette a versenyt, így közösen ünnepelhették az újabb emberfeletti teljesítményt.
Az egykori remek csatár a vasasfc.hu-nak adott interjút az emberfeletti teljesítményét taglalva, ebből idézünk az alábbiakban.
Ha röviden össze kellene foglalnod, hogyan telt ez a több mint két hét az kiutazástól a hazatérésig?
- Június 10-én érkeztünk meg Indiába Blaskó Mihály barátommal, és mindketten tapasztalatlanul vágtunk neki ennek a kihívásnak. Igyekeztünk minden tanácsot megfogadni, elvégeztük az akklimatizációs túrákat, és nagyon vártuk, hogy elkezdődjön a verseny. Amelytől pontosan azt kaptuk, amire számítottunk: nem véletlenül hívják Hell Race-nek, szó szerint pokoli volt...
Több szempontból is, mert bár ultrafutóknak a 217 kilométeres táv önmagában nem számít extrémnek, de a négyezer méter feletti magasság, valamint a napi, nagyjából 35 (!) fokos hőingadozás alaposan próbára tett minket. Éjjel -5 fokban futottunk, később pedig már 30 fokos napsütésben, rendkívül erős UV-sugárzás mellett...
Fejben viszont végig nagyon erősek voltunk, folyamatosan motiváltuk egymást, és végül egy fantasztikus eredménnyel zártuk ezt a kalandot.
Valóban, már önmagában a verseny teljesítése is hihetetlen, az viszont, hogy holtversenyben második helyen értetek célba, minden várakozást felülmúlt?
- Őszintén szólva csak a teljesítés lebegett a szemünk előtt. Ez nem egy olyan verseny, ahol több százan állnak rajthoz, eleve kevesen vállalkoznak az indulásra. Éppen ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen rangos és embert próbáló viadalon sikerült dobogóra állnunk, ráadásul egymás mellé.
Mi volt a legnehezebb, amivel meg kellett küzdened?
- Egyértelműen a magasság.
Ötezer méter környékén már hallucinációim voltak, ami sajnos a magaslati betegség egyik velejárója. Volt olyan időszak, amikor zavartnak éreztem magam, azokban a pillanatokban azt sem tudtam pontosan, merre haladunk.
Ugyanakkor az egész környezet lenyűgöző volt. A hegyek, a csend és az a különleges hangulat, amit ott átél az ember, egyszerűen leírhatatlan.
A szlovák másodosztályú Somorja 20 éves gambiai támadója, Modou Lamin Marong iránt érdeklődik az ETO. A 195 centiméteres csatár 27 bajnokin 10 góllal zárt. (africasoccer.com)
