I. félidő:

Sok klub szokott mellényúlni a légiósok igazolásával. Önök ritkán hibáznak ezen a téren. Mi a titok?

- Picit távolabbról indítanék. A feljutásunk évében még nem beszélhettünk körültekintő kiválasztásról, kiscsapatként nem voltunk vonzóak a játékosok számára - kezdte a csakfoci.hu-nak Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója. - Egy szempontot vettem figyelembe: bárki, aki jobb volt a miénknél, azt megpróbáltam idecsábítani. Főleg lejárt szerződésű, máshonnan kiebrudalt játékosok jöhettek számításba. A kezdeti nehézségek ellenére bennmaradtunk. A következő szezonban már valamivel jobbak voltunk, de a Kisvárda, mint márka még nem volt vonzó. Sok esetben házhoz kellett menni, latba vetve a meggyőző képességemet vagy éppen családi vacsorákat szervezni. Grozavot például így sikerült megszerezni. Rengeteget utaztam, szakmai konferenciákra jártam, megismerkedtem klubvezetőkkel, ügynökségekkel és egy idő után megtaláltam azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljutottam a számunkra megfelelő játékosokig. Ma már azt mondhatom, hogy az alapos feltérképezésnek köszönhetően 90 százalék felett beválnak a légiósaink. Az azonban fontos, hogy ők a mi stílusunkhoz vannak igazítva, nem biztos, hogy máshol is megállnák a helyüket.

Volt is erre példa a közelmúltban…

- Vannak vezetők, akik kikérik a véleményemet a kiszemelt játékosunkról és vagy figyelembe veszik, amit tanácsolok vagy pedig nem. Bumba kapcsán Sallói Istvánnak őszintén elmondtam, hogy náluk, abban a közegben, abban a játékszisztémában nem lesz jó. Nem hallgatott rám, leigazolták és látjuk mi lett a vége. A játékos csak szenved, nem tudják használni, és szinte biztos, hogy távozni fog. Vagy ott van Cirkovic és Prenga, akik nálunk meghatározó játékosok voltak, de az új klubjukban nem tudják hozni a korábbi formájukat.

Ma már vonzó hely Kisvárda egy légiós számára?

- Attól függ, hogy milyen légiósról beszélünk. Mi a keleti régióból igazolunk, nekik igen, hiszen nem azt nézik, hogy egy kis városba jönnek, hanem azt, hogy Magyarországra, az NB I-be.

Jól érzik magukat nálunk, házakat, bérlakásokat építettem, vagy 20 játékos nálam lakik, csináltam nekik egy jó éttermet is, úgyhogy nem panaszkodhatnak.

- Természetesen az is fontos, hogy az elmúlt években sokat nőtt a bajnokságunk presztízse, sokkal vonzóbb az NB I, mint korábban volt. Arról a polcról természetesen nem tudunk válogatni, ahonnan a Ferencváros, ez teljesen egyértelmű. Az viszont a mi értékünket is növeli, ha van a bajnokságunkban egy klub, amelyiket nemzetközi szinten is jegyeznek. Ha például a Fradi elad egy játékost mondjuk 4-5 millió euróért egy topbajnokságba, akkor ezáltal a mi légiósaink értéke is nő. Eleinte 150 ezer euró volt a maximum, amennyiért értékesíteni tudtunk labdarúgókat, ma már 500 ezer euró felett járunk.

Játékosokkal ritkán fognak mellé, edzőt viszont elég gyakran váltanak. Nehéz jó szakembert találni?

- Nagyon nehéz. Elsősorban a hazai edzők nem megfelelő munkamorálja miatt. Azok közül, akikkel együtt dolgoztam, csak Bódog Tamás és Szentes Lázár tudta velem tartani a lépést, Szentes azóta is itt van. A legtöbb edző komoly koncepció nélkül dolgozik, ugyanazok az edzések ismétlődnek folyamatosan, ad-hoc jellegű munka folyik. Nincsenek komoly elemzések, nem készülnek fel az ellenfelek játékából. Sok esetben kiadják a munkát a videóelemzőknek, akik közül sokaknak viszont nincs meg ehhez a szakmai tudása, de honnan is lenne, hiszen videótechnikusként nem a taktika kidolgozása a feladatuk.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a szakembernek, aki Kisvárdán akar edző lenni?

- Azt szögezzük le, hogy vezetőedzői munka ma már egy sokkal összetettebb pozíció, mint volt mondjuk 15-20 éve. Természetesen fontos a szakmai felkészültség, de a szociális kompetencia még fontosabb. A vezetőedzőnek egy komoly stábot kell menedzselnie, elengedhetetlen, hogy megfelelő pszichológiai ismeretekkel rendelkezzen, legyen stressztűrő képessége és a média által támasztott elvárásokból eredő nyomást is bírja. Ezen tulajdonságok nélkül ma már nem lehet sikeres egy edző.

Tavaly az őszi szezon végén felvetette, hogy nagy eséllyel edzőt vált. Ez nem történt meg, ezek szerint a szakmai stáb tagjai meggyőzték arról, hogy érdemes bennük továbbra is bíznia?

- Sokat foglalkoztam velük, hogy fejlődjenek és a legjobbat hozzák ki magukból. Megértették, hogy amit eddig csináltak az kevés. A csapatnak és a játékosoknak is fejlődniük kell, ezért elengedhetetlenek az egyéni képzések, és fontos, hogy az elemzéseket ők maguk végezzék el, akarjanak tanulni, jobbá válni. Amire tudtam, megtanítottam őket, kaptak rendszeresen házi feladatot, szakanyagokkal láttam el őket, de nekik is be kellett szerezniük külföldi anyagokat. Ma már azt látom, hogy a munkamoráljuk sokkal jobb, mint egy átlag magyar edzőé. Viszont tisztában vannak azzal, hogy addig dolgozhatnak itt, amíg ezt a tempót tartani tudják, ha kiengednek, akkor azonnal megválok tőlük. Nem az eredményességen fog múlni a jövőjük, hanem a hozzáállásukon, vagyis saját magukat tudják kirúgni, ha nem tartják be, amit megbeszéltünk.

Ön edzőként örülne, ha olyan főnöke lenne, mint Révész Attila?

Hatalmas segítség vagyok az edzők számára. Jobbá teszem őket, pótoltatom velük a hiányosságaikat, ráébresztem őket a hibákra, amelyeket közösen kijavítunk.

- Volt olyan edzőm, aki azt hitte, hogy miatta sikeres a Kisvárda. Mondtam neki, hogy te még semmit nem tudsz a szakmáról, az első alkalommal fejre esel, ha elmész tőlünk. Kivásárolták a szerződéséből, elment az új klubjába, majd gyorsan megbukott. Nincsenek véletlenek, megfelelő tudás és felkészültség nélkül nem lehet eredményeket elérni.

Miért mondják Önről, hogy összeférhetetlen és nehéz Önnel kijönni?

- Ezt azok mondják, akik nem akarnak dolgozni és nem akarnak tanulni. Az én hozzáállásom, a megnyilvánulásaim a hazai közegben furcsák lehetnek, de külföldön ez teljesen normális. Rengeteget utazom, szakmai utakra járok, voltam például a Getafenél, a Rayo Vallecanonál, megyek hamarosan a Real Madridhoz is. Mindenütt azt tapasztalom, hogy az a normális, ahogy én gondolkodom és ahogy én dolgozom.

A Kisvárda az elmúlt években topcsapat lett az NB I-ben, megelőz több olyan klubot is, amely gazdaságilag erősebb. Mit gondol, mit tudna kihozni egy olyan csapatból, ahol kevésbé vannak anyagi korlátok?

- Nem igazán ez motivál. Azt látom, hogy sok klub nem megfelelően működik, komoly stratégia nélkül, egy fő céllal, hogy ne essenek ki. Ilyen helyre biztosan nem mennék.

Ahol pedig nagyobb tervek vannak ennél, oda azért nem megyek, mert nem tudnának megfizetni. Voltak komoly tárgyalások is, de havi 20-30 ezer euróért nem érné meg feladni a szabadságomat.

- Szerencsére nem a pénzt kell néznem, a befektetéseim hoznak annyit a konyhára, hogy ne ez legyen a legfontosabb. Nagyon jól érzem magam Kisvárdán a bőrömben, az operatív dolgokkal már nem kell foglalkoznom, nem aprózom el magam, több időm marad a klub építésére.

Kisteleki István, korábbi MLSZ-elnök nyilatkozta nekünk, hogy a magyar futball számára nem feltétlenül jó hír, hogy az a Kisvárda dobogós az NB I-ben, amelyben szinte csak légiósok szerepelnek. Erről mi a véleménye?

- Két részre bontanám a válaszomat. Abban igaza van, hogy hiányoznak a nagy vidéki klubok az NB I-ből. Ezzel azonban nehéz mit kezdeni, hiszen azok a csapatok szerepelnek ott, akik erre rászolgáltak az eredményeik alapján. Ami pedig a légiósokat illeti: a jó magyar játékosoknak olyan bérigényük van, amit nem lehet teljesíteni. Nem nekünk, de még a Ferencvárosnak sem. Ha megnézzük a külföldi bajnokságokat, akkor láthatjuk, hogy ma már ilyen világot élünk, az angol topcsapatokban alig van angol, de a Real Madrid is ki tud állni spanyol játékos nélkül. Kisteleki Istvánnak MLSZ-elnökként lehetősége lett volna olyan utánpótlásképzést létrehozni, amelyből több minőségi játékos kerülhetett volna ki és akkor talán nem kellene ennyi külföldit foglalkoztatnunk.

Sokszor hangoztatja, hogy a külföldi fiatalok jobb mentalitásúak a magyar társaiknál. Ez miért van így?

- Egy balkáni országból vagy háborús területről érkező fiatal ki akar törni, ezért ezek a srácok mindent megtesznek azért, hogy profi futballisták legyenek. A magyarokra többnyire nem ez a jellemző, de jót tesz a mentalitásuknak, hogy már fiatalon keverednek más nációkkal. Az akadémiánkon profi munka folyik, minden olyan hibát próbálunk kiküszöbölni, ami a magyar utánpótlásképzésben tapasztalunk. Például sok helyen 5-12 éves kor között hiányzik a képességfejlesztés, azért van az, hogy a magyar fiatalok sokkal később érnek be, de akkor is olyan hiányosságokkal rendelkeznek, amelyeket már nehéz pótolni. Ez olyan, mintha valaki általános iskola nélkül menne egyetemre. Mi itt minden apró részletre figyelünk és a játékos fejlesztését helyeztük a középpontba.

II. félidő:

Mi a véleménye a jelenlegi MLSZ-ről? Jól láthatóan gyakran konfrontálódik a szövetséggel, korábban a "fiatalszabályt" bírálta, de olyan is előfordult, hogy a fegyelmi bizottság határozata miatt fakadt ki.

- Csányi Sándor elnök és az elnökség profi, jól dolgoznak, az operatív munkával semmi gond nincs. Ugyanakkor több olyan, meglátásom szerint hibás szakmai döntés született az elmúlt években, amelyekről már korábban is elmondtam a véleményemet. A "fiatalszabályt" rossznak tartom, mert egy fiatalt nem nyomásra kell berakni, hanem akkor, amikor erre megérett. Az nem jó irány, hogy van egy anyagilag támogatott évjárat, majd amikor ez a védettség megszűnik, a játékos elkallódik, mivel a klubnak már nem áll érdekében beraknia. Mindig őszintén elmondtam, ha valami igazságtalanságot tapasztaltam. Ilyen volt például legutóbb a fegyelmi bizottság döntése, mely szerint rasszista hangokat lehetett hallani a stadionunkban. Nem tudom, az ellenőr ezt honnan vette, semmi ilyen nem volt, az ellenfél játékosai, edzői is megerősítették ezt, de mégis az ellenőr szava a döntő. A párbeszéd nélkül meghozott döntéseket nehezen tudom elfogadni, ha ilyet tapasztalok, mindig hangot fogok adni a véleményemnek.

Nem gondolkodott azon, hogy szerepet vállaljon az MLSZ vezetésében? Vannak például MLSZ-elnöki ambíciói?

- Nincsenek. Egyrészt azért, amint már mondtam: Csányi Sándor remek elnök, másrészt nem ez a típusú ember vagyok. Nehezen lennék beilleszthető egy rendszerbe, amely működésével nem minden részletében értek egyet.

Egy dinamikus embernek tartom magam, aki a jelenlegi pozíciójában tud a legtöbbet segíteni a magyar futballnak.

Miben segíti leginkább Révész Attila a magyar futballt?

- Biztos vagyok benne, hogy a már vázolt szakmai elképzeléseim, a meglátásaim, de a kritikáim is előre viszik a magyar futballt. Emellett az akadémiánkon folyó professzionális munkának köszönhetően pár éven belül olyan fiatalok kerülnek majd ki, akik nem csak a Kisvárdának, de a teljes magyar futballnak a hasznára válhatnak.

Milyen a viszonya a hazai klubvezetőkkel?

- Kifejezetten jó. Ha kell, segítjük egymást, aki igényli, annak adok tanácsokat. Sokan nincsnek abban a helyzetben még, hogy szabadon nyilatkozhassanak, de nekem elmondják, hogy sok mindenben egyetértenek velem. A pályán a csapataink ellenfelek, de mi nem megyünk ezért egymásnak.

Többször előfordult már, hogy egy rivális klubbal ugyanazt a játékost néztük ki. Ilyenkor nem marakodunk, hanem az egyikünk visszalép, annak érdekében, hogy az eladó egyesület ne nyomja fel a futballista árát.

Ha szabadon választhatna három játékost az NB I-ből, kik lennének azok?

- Szappanos Péter, Botka Endre és Berecz Zsombor is kiválóan illene a mi csapatunkba, velük még erősebbek lennénk.

Állítólag legendásan szigorú házirendje van a klubnak. Mennyire fogadták el nehezen a játékosok?

- Angliában vannak ennél szigorúbbak is. Egy futballcsapatnál rendnek kell lennie, ez az alapja mindennek. Az, hogy ne késsünk el, ne papucsban és dzsigoló ruhában jelenjünk meg egy rendezvényen vagy, hogy egy órával a meccsek előtt ne használjunk mobiltelefont, a meccsekre kipihenten érkezzünk, nem hiszem, hogy teljesíthetetlen elvárás lenne. Nincs is sok kihágás, a büntetéseket pedig nem magunknak gyűjtjük, hanem jótékony célra szoktuk felajánlani.

A feleségekkel, barátnőkkel is elbeszélgetett, hogy hagyják pihenni a játékosokat. Arra kitér a házirend, hogy a futballisták hány nappal a meccs előtt élhetnek szexuális életet?

- Örülök, ha egy játékos családos. Nekünk az a fontos, hogy mindenki kipihenten érkezzen edzésre és meccsre is. Az ugyanis tudományosan bebizonyított tény, hogy fáradtan nem mindig a legjobb döntéseket hozzuk, így vannak ezzel a játékosok is a pályán.

Nincsenek azonban szigorú szabályok, én azt vallom, hogyha szombaton meccs van, pénteken még simán belefér egy hancúrozás, persze ne tartson éjfélig.

El tudja azt képzelni, hogy mondjuk öt éven belül a Kisvárda bajnok legyen az NB I-ben?

- Lehetetlen. A Ferencváros olyan szakmai és gazdasági előnyben van, hogy nem lehet megelőzni. 2017-ben a Honvédnak azért sikerülhetett, mert akkor még nem volt ilyen erős a Fradi. Nekünk azonban nem is ez a célunk.

Ön szerint 30 év múlva, hogy fognak emlékezni a Kisvárdára?

- Nem hiszem, hogy 30 év múlva majd komoly helye lesz a Kisvárdának a magyar futballtérképen. Azok az emberek: vezetők, játékosok, szurkolók, akik ma velünk vannak, biztosan szép emlékekkel, nosztalgiával gondolnak majd vissza ezekre az időkre. Abban is biztos vagyok, hogy az idő engem igazol majd és azt fogják mondani, hogy ez a Révész mégsem volt annyira hülye.