A Herthától való távozásod után két és fél évvel lett újra csapatod. Addig nem kerestek vagy te voltál válogatós?

- Miután a Hertha elküldött, visszapereltem a klubot és másfél év a jogi procedúrákról szólt, mindig eltolták a tárgyalásokat, folyamatosan húzódott az ügyem, valószínűleg ők is tudták, hogy nem nyerhetik meg a pert - kezdte Petry Zsolt a csakfoci.hu-nak. - Másfél év után végül az ügyvédek tanácsára peren kívül megegyeztünk. Utána pedig nem vágytam vissza azonnal a profi világba.

Utólag megbántad, hogy olyan témában nyilvánultál meg, ami végül az elküldésedhez vezetett?

- Nem bántam meg, hiszen csak a véleményemet mondtam el az európai bevándorlás problémáiról. Ha most újra megkérdeznének erről, ugyanezt mondanám, hiszen azóta a helyzet még súlyosbodott is. Az keserített el, hogy kiforgatták a szavaimat és politikai színezetet adtak neki, pedig egyáltalán nem politizáltam, hanem a személyes tapasztalataimat osztottam meg. Én mindig tiszteletben tartottam mások véleményét, csak annyi a kérésem, hogy az enyémet is tartsák tiszteletben.

A történtek ismeretében, szerinted lesz még lehetőséged Németországban dolgozni, vagy ez a kapu bezárult?

A tapasztalatom, a szakmai felkészültségem alapján nyilván dolgozhatnék Németországban, de azt nem tudom, hogy fognak-e még keresni.

Nem olyan régen egy nagyon jó nevű Bundesliga-csapattal tárgyaltam, én is a jelöltjük voltam. Európában kellett volna felkutatnom kapustehetségeket, valamint felkészíteni az utánpótlásban dolgozó kapusedzőket. Két találkozás után végül nem engem választottak.

Idén ősszel kerültél a török Samsunsporhoz. Most jó helyen vagy?

- Amikor jött a lehetőség, a szívemre hallgattam. Úgy voltam vele, hogy ezt el kell fogadnom. Lehet, hogy ez az utolsó ilyen munkám ezen a szinten.

Miért?

- 57 éves vagyok, sokan azt mondják, hogy egy hatvanhoz közelítő kapusedző már öreg, szerintem pedig épp ellenkezőleg, most vagyok minden olyan tudás birtokában, ami szükséges ahhoz, hogy magas szinten tudjam végezni a munkámat és felkészíteni a kapusaimat. Hiába van azonban jó neved, kapcsolati tőke nélkül nehéz elhelyezkedni. Én Dárdai Pali beajánlásával lettem a Hertha kapusedzője, de ide is Markus Gisdolnak köszönhetően kerültem, akivel korábban a Hoffenheimnél dolgoztunk együtt. Ha úgy alakulna majd, hogy nem egy klub kapusedzőjeként számítanának rám, megvan az elképzelésem a jövőt illetően.

Mik a terveid?

- Három pillérre szeretném felépíteni az életemet. A terveim között szerepel egy kapusiskola létrehozása Németországban, otthon belefolyni a kapusedzőképzésbe, valamint fiatal, tehetséges kapusok felkutatása. Most, hogy a Samsunspornál dolgozom, ezeket picit félre kellett tennem, de úgy érzem, ez a jövőm.

Szeretnék majd Magyarországon is segíteni, átadni mindezt a tudást, amit az évek, évtizedek alatt felszedtem.

Említetted, hogy 57 évesen sokan már öregnek tartanak, mint kapusedzőt. Ebben a szakmában mi az ideális kor?

- Szerintem nálunk nincs ilyen. Valaki vagy jó a szakmában, vagy nem. Egy picit át is alakult a kapusedzők feladata az elmúlt években. A klubok rájöttek, hogy 4-5 kapushoz kevés egy kapusedző és sok helyen két szakemberrel dolgoznak. Általában az a felállás, hogy van egy idősebb, tapasztaltabb kolléga és van egy fiatalabb, aki jobban belefolyik a kapusokkal való fizikai munkába. Nálunk is ez a helyzet a klubnál, de megjegyzem, még fizikailag is jó erőben érzem magam.

Mennyire figyeled a magyar kapusokat? A jelenlegi válogatott egyetlen biztos NB I-ből érkező alapembere Dibusz Dénes, aki soha nem védett külföldön. Mit gondolsz, lett volna benne külföldi karrier?

- Dénes a tudása alapján védhetett volna egy a magyarnál erősebb bajnokságban. Ő az utóbbi években került reflektorfénybe, amikor a Fradival a BL-ben és az EL-ben játszott, valamint a válogatottban is megkapta folyamatosan a lehetőséget. Nem biztos, hogy megérte volna ebből a közegből 30 évesen kiszakadnia, elráncigálni a családot egy ismeretlen terepre, ahol esetleg meg kellett volna küzdeni a posztért.

20 évvel ezelőtt egy Dibusz-szintű kapusnak azt mondtam volna, hogy menni kell külföldre. Most már nem biztos, hogy sokan elkívánkoznak a Fradiból, hiszen szakmailag és anyagilag is komolyabb szinten van a klub.

Milyen kapusnak tartod, mi a legnagyobb erőssége?

- A legnagyobb erőssége, hogy iszonyatosan jó reagáló kapus, fantasztikus reflexekkel és dinamikával rendelkezik. Ráadásul ezeket a képességeket folyamatosan fejlesztette, és amikor a nemzetközi meccseken szükség volt rá, magasabb tempóra tudott kapcsolni. Fejben is ott van mindig maximálisan, egy gyengébb, de egy átlagon felüli teljesítmény sem tudja őt kimozdítani ebből az állapotból. Türelmesen kivárta a lehetőségét a válogatottnál, amivel élni tudott. Jelenleg egyértelmű előnyben van Gulácsi Péterrel szemben.

Úgy tűnik, Gulácsi kiszorult a Lipcse kapujából. A jövője szempontjából neki mit kellene most tennie?

- Mindenképp eligazolni egy olyan csapatba, ahol folyamatosan védeni tud. Az nem baj, ha egy gyengébb bajnokságba kerül. Neki most az a legfontosabb, hogy rendszeresen pályán legyen. Nem féltem őt, mivel nagyon erős ő is fejben, ki fog jönni ebből a nehéz helyzetből.

Hogy látod az utánpótlást? Ki vagy kik lehetnek azok a fiatalok, akik Dibusz és Gulácsi után átvehetik a stafétát?

- Demjén Patrik például, aki már ott van a válogatott keretében. Őt gyerekkorától ismerem, figyelem, minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb szinteken védhessen. Megvan a kisugárzása, a megfelelő vagánysága is, ami segít a kiélezett helyzetek megoldásában. Amikor 16 éves volt, a Hoffenheimhez el akartuk vinni, de végül nem jött össze az átigazolás.

Soha nem dolgoztál a klubjaidnál magyar kapussal. Ennek mi az oka? Nem bíztál annyira egy magyar kapusban sem, hogy meg tudja állni a helyét adott esetben egy Bundesliga-csapatnál?

- Ahhoz, hogy a saját hazádból kivigyél egy kapust, de akár egy mezőnyjátékost is, a klubban dolgozó szakembereknek nyomós okokat kell felsorakoztatnod, hogy miért pont egy magyart igazoljanak le. Ha olyan képességű kapusra bukkantam volna, akkor biztosan bevállalom, ahogy például Demjén szerződését szorgalmaztam is.

Kőkemény profi világról beszélünk, ha esetleg valami nem működik és felsülsz egy honfitársaddal, akkor tudnod kell, hogy a felelősség maximálisan a tiéd.

Mindennek ülnie kell, hogy ne tudjanak beléd kötni.

A magyar válogatott komoly fejlődésen ment át az utóbbi években. Te miben látod a siker kulcsát?

- A Rossi-faktor 90 százalékban meghatározza a válogatott szereplését. Nagyon jó időben nyúlt a megfelelő játékosokhoz, ráadásul ismerte a helyi viszonyokat, remek közösséget tudott összehozni. Persze, kellett, hogy kifejlődjön egy Szoboszlai, hogy honosítottuk Orbánt, hogy egyre több játékosunk játszik topbajnokságban, de mindez még kevés lenne a sikerhez, Rossi a legmegfelelőbb játékstílust találta ki a válogatottnak, nem akart azonnal lehengerlő támadófocit játszani, először a védekezést tette rendbe, mostanra pedig már a támadójátékunk is egyre hatékonyabb. Nagyon meghatározó a kapitány személye. Emlékezzünk csak Dárdai Pali kinevezésére, aki szinte a semmiből összerántott egy olyan válogatottat, amely végül, ha már nem is vele, de kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra.

Ha már Dárdai szóba került. Pár éve azt mondtad nekünk vele kapcsolatban, hogy az ideális vezetőedző prototípusa, aki szintet fog lépni, de azt sem zárod ki, hogy egy másik topbajnokságban dolgozzon. Ehhez képest most is a Herthánál van, ráadásul a másodosztályban. Mi hiányzott ahhoz, hogy szintet lépjen?

- Pali rettentő nagy tapasztalattal rendelkezik, emellett józan paraszti ésszel lett megáldva és ennek is köszönhetően úgy látja az összefüggéseket a futballban, mint kevesen. Tudja, mitől sikeres egy csapat, mitől nem, mit kell változtatni, szakmailag tehát teljes mértékben felkészült. A Herthánál az első négy év kimerítette, jól jött neki egy kis pihenő, de biztosan voltak ajánlatai, amelyekből, ha valamelyiket elfogadja, ma már még komolyabb szinten dolgozhatna. De az is elképzelhető, hogy az igazán nagy lehetőség, amiért feladta volna a berlini életét, nem érkezett meg. Mostanra pedig már elkönyvelték őt úgy, mint az örökös Hertha-edzőt és talán a nagyobb kluboknál nem merül fel a neve.

Zárjuk egy tippel. Mit gondolsz, milyen eredményt érhet el a magyar válogatott a jövő évi Európa-bajnokságon?

- Ha ez az egység megmarad, akkor akár az Európa-bajnokság meglepetéscsapata is lehet a miénk. Már csak azért is, mert sok korábbi favorit szenved, nézzük meg például a németeket vagy az olaszokat, hogy hol tartanak most. Az előző két Eb-n minden magyar embert megérintett, ahogy a válogatott képviselte ezt a nemzetet.

Talán nem is az a legfontosabb, hogy a tornán meddig jut a csapatunk, hanem az, hogy a szurkolók szívében jusson el minél mélyebbre.

Egy dolgot nem szabad, az elvárásokat túl magasra tenni, mint az 1986-os mexikói vb előtt, mert annak csúnya vége is lehet.

Így dolgozik Petry Zsolt a Samsunspornál - fotógaléria: