"Nem voltam érett a Fradira"

Ennyi idő távlatából tudod már, hogy miért nem tudtál játékosként befutni a Fradiban?

 - Egy nagyon hányattatott időszakban kerültem fel a Fradi felnőtt csapatához, amikor rengeteg gond volt a klub körül - kezdte Horváth Dávid a csakfoci.hu-nak.  - Azonnal bizonyítanom kellett volna, meccseket eldönteni, de erre még nem voltam kész akkor, azt is mondhatnám, hogy előkészületlenül lettünk bedobva a mélyvízbe. Aztán kizárták a csapatot az NB II-be, ott nem ment rosszul, de jött az angol tulajdonos, aki rengeteg külföldi játékost hozott, minket, saját nevelésű futballistákat pedig elküldtek vagy jobb esetben kölcsönadtak. Nem akarom azonban csak a körülményekre fogni, egyszerűen nem voltam még érett arra, hogy egy Fradi szintű csapatban hétről-hétre jó teljesítményt nyújtsak. Csak később tudatosult bennem, hogy a meglévő hiányosságaimat sokkal korábban kellett volna pótolni.

Ezt követően az NB II-ben, majd NB III-ban futballoztál. A nagy áttörés azonban nem jött össze.

 - A Fradi utáni időszakban teljesen más felfogásban játszó csapatokban szerepeltem, elég, ha csak a Mosonmagyaróvárra vagy a Ceglédre gondolok. A Fradiban folyamatosan támadó, gólratörő játékot vártak tőlünk, míg máshol nem feltétlenül ez volt a cél. A széleken vagy éppen a középpályán nem tudtam megfelelő teljesítményt nyújtani, és ez mentálisan is sokkolt.

Egy NB II-es játékos lettem, ezt be kellett látnom. Ekkor vált világossá számomra, hogy nincs visszaút a Fradiba és nem válnak valóra a gyermekkori álmok.

Elég gyorsan kiderült számodra, hogy futballistaként nem érhetsz a csúcsra. Mikor tudatosodott benned, hogy edző leszel?

 - Az akkori kétcsoportos NB II és a hatcsoportos NB III nem igazán motivált, viszont tudtam, hogy a futballban akarok maradni, mivel ez az életem. Kitaláltam magamnak, hogy edző leszek, úgy 25 éves koromtól tudatosan készültem erre a pályára. Elvégeztem a megfelelő edzői iskolákat, 27 évesen pedig már gyerekekkel foglalkoztam Monoron, majd egyre lépkedtem felfelé, két éve pedig kineveztek a felnőtt csapat vezetőedzőjének. Először három mérkőzést kaptam ideiglenesen, ezek jól sikerültek, úgyhogy maradhattam a szezon végéig. 2016 nyarán dr. Selei András sportigazgatóval kitaláltunk egy koncepciót, olyan csapat építése volt a cél, amelyik rövid időn belül feljuthat az NB II-be. Az első szezonban ezüstérmesek voltunk, most pedig veretlenül, négypontos előnnyel vezetjük az NB III Keleti csoportját. Nem beszélünk mellé, kijelentjük, hogy a feljutás a célunk, csalódás lenne, ha ez nem jönne össze.

"Öt-hat év fórom van"

Mekkora váltás játékosból egyik napról a másikra edzővé válni?

- Mivel hiteles voltam csapatkapitányként és játékosként is a társak előtt, nem okozott gondot a váltás. Soha nem fölényeskedtem, nem éreztettem, hogy felsőbb rendű lennék. Akik nem tudták felfogni és elfogadni, hogy játékostársból az edzőjük lettem, azoktól megváltunk. Tisztában vagyok vele, hogy mindenkit másképp kell kezelni, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a többséget jól ismerem, mivel együtt játszottunk.

Mi a célod edzőként?

- Öt-hat év fórom van a velem egyidős pályatársaimmal szemben, bár a Bundesligában találunk nálam is fiatalabb edzőt, Nagelsmann, a Hoffenheim szakvezetője ugyanis még csak 30 éves. Nem akarok lépcsőfokokat átugrani, az egy idő után visszaüthet. Úgy érzem, eddig éltem a lehetőséggel, folyamatosan tanulok, képzem magam, de egyáltalán nem vagyok még kész edző.

Mennyire vagy megszállott? Van olyan NB I-es edzőkollégád, aki azt mondja, ő az edzések után ritkán foglalkozik a focival, inkább „Éjjel-nappal Budapest”-et néz.  Te, hogy vagy ezzel?

 - Én éjjel-nappal a futballal foglalkozom. Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan képességek, amelyek a korral jönnek, meg kell tapasztalni sok mindent, többféle élet- és játékhelyzetet. A rátermettség ugyanolyan fontos, mint a szorgalom, de az van vagy, vagy nincs meg valakiben, szerintem nálam ezzel nem volt gond. Szakanyagokat olvasok, folyamatosan meccseket nézek, amiket elemzek. A saját mérkőzéseinket többször visszanézem, de az NB III-as és az NB II-es bajnokságot is figyelem. Nem napi 8 órát foglalkozom a focival, hanem mondjuk 12-14 órát.

A foci nem videojáték

Milyen játékosoknak lehet ma vonzó a Monor?

 - Fiatal, motivált, dinamikus játékosokat keresünk, nem vásároljuk össze a futballistákat, hanem tudatosan kiválasztjuk őket. Megnézzük a múltját, hogy hol nevelkedett és utána döntünk. Szeretnénk tudni, hogy kiket hozunk a csapatunkhoz, milyen játékosokat és embereket. NB I-ből és NB II-ből nem igazoltunk, mégis vezetjük az NB III-at. Akikről érezzük, hogy alkalmasak az NB II-re, megpróbáljuk felépíteni őket.

Az idősebb edzőkollégák éreztetik veled, hogy még pályakezdő vagy a felnőtt fociban?

Az eredmény sok mindent felülír. Ha 15 ponttal vezetünk egy csapat előtt, akkor nem fölényeskednek, de volt olyan edzőkolléga, aki 10 évvel idősebb és ezt éreztette is velem, egyébként nem jellemző. Egyaránt szükség van a rutinra és a modern gondolkodásra is.

Manapság divatos futballfilozófiáról beszélni az edzők kapcsán. Neked van ilyen?

 - Azt azért tegyük tisztába, NB III-ról beszélünk, nincsenek Dybaláink, így ennek megfelelően kell kialakítani a játékunkat, de fontos, hogy ne csak „A” verziónk, hanem „B” is legyen. Megpróbáljuk egyensúlyba hozni a támadást és a védekezést, vannak bizonyos stílusjegyek, amelyek jellemzőek ránk: a labdaszerzés után gyors támadás, a letámadás és a minél feljebb való védekezés. Modern futballfilozófia mentén építjük fel a játékunkat, ugyanakkor tudjuk, hogy nem videojátékot játszunk, nem egy elképzelt focit kell kitalálnunk, amit nem lehet megvalósítani. Amikor elkezdtük a közös munkát, sokan nem hitték el, hogy ide juthatunk, de folyamatos, tervszerű építkezéssel sok mindent meg lehet valósítani. Fontos, hogy a főtámogatónknak köszönhetően biztos háttér van mögöttünk, ennek köszönhetően egy pozitív jövőkép áll a játékosaink előtt. Nem nálunk lehet a legjobban keresni, de az előbb említett szempontok miatt szívesen jönnek hozzánk a játékosok.

Mennyire van már neved a szakmában?

 - Nem szoktak felhívni a kollégák minden győztes meccs után és gratulálni, de ha pozitívan írnak a csapatunkról, akkor az mindig jólesik. Nincs olyan edző, akire azt mondanám, hogy a mentorom és olyan akarok lenni, mint ő, megpróbálom a saját utamat járni.

Mikor leszel a Fradi edzője?

- Nem hajszolom ezt a témát.

Gyerekként, Fradi-játékosként az Üllői úti stadionban akartam játszani, edzőként nem feltétlenül a Ferencváros kispadján látom magam tíz vagy húsz év múlva.

Eltávolodott tőlem a ferencvárosi álom, de mindenképp a legmagasabb szinten szeretnék majd edzősködni.

PRIVACSEK ANDRÁS