Az interjúból kiderül, miért kellett játékosoktól megválni, és az is, hogy eddig összesen 4-5 félidővel elégedett a szakember, aki szerint lehetne már két vereségük is, de nyerhettek volna zsinórban hetet is. A körülményekre panaszkodni Kis Károly szerint felesleges, ilyesmiről hallani sem akar, a játékosai hozzáállását viszont garanciának látja a sikerre.

Majdnem a bajnokság harmadánál járunk, csapatunk veretlenül ugyan, de csak az 5. helyen áll. Miként értékeli a szezon eddig eltelt részét?
- A bajnokságból eltelt 12 forduló, és a válogatott programok miatt épp egy bajnoki szünetben vagyunk, így valóban lehet mérleget vonni. Számbavéve az eddigi meccseket, a gyűjtött pontokat és a mutatott játékot minden vagyok, csak elégedett nem. Veretlenek vagyunk ugyan, de a győzelmeink száma jóval kevesebb a reméltnél, és a tabellán sem olyan pozícióban vagyunk, ami elégedettséggel kellene eltöltsön bennünket. Nyilvánvaló, hogy a szurkolóink is többet várnak a csapattól.

Meglehetősen kritikusan fogalmaz. Nyilván tudja az okát is annak, hogy egyelőre miért ilyen felemás a szereplés.
- Aki látta a mérkőzéseinket, az tudja, hogy ugyan veretlenek vagyunk, de ki is kaphattunk volna legalább kétszer. A másik oldalról igaz ez a mondat úgyis, hogy lehetne három-négy győzelemmel többünk is. Mit jelent ez? Azt, hogy sok esetben meglehetősen kiegyensúlyozatlan volt a játékunk, nem volt biztos az, hogy mi történik velünk azon a mérkőzésen, érvényesül-e az akaratunk, nyerünk-e vagy veszítünk.

akik itthon és idegenben is, a látott játéktól függetlenül hihetetlen lelkesen buzdítottak bennünket, és ez kötelez mindannyiunkat arra, hogy mindezt vissza is adjuk.

Mi az oka ennek az említett kiegyensúlyozatlanságnak?
- Leginkább az, hogy körülöttünk rengeteg dolog is esetleges volt. Elkezdtünk nyáron egy új munkát, de nagyon sokáig nem tudtuk, hogy ezt kikkel és hogyan fogjuk végigcsinálni. Jámbor János tulajdonos úr és Domonyai László klubigazgató rendkívül komoly munkát végzett a háttérben és mindent megtett annak érdekében, hogy mielőbb tiszta legyen a kép, és rendezett viszonyok között dolgozhassunk, de mindhármunknak látnunk kellett egy idő után, hogy a szándékaink ellenére csak a reméltnél jóval később áll majd össze a kép. A bajnokság elkezdődött júliusban, de az átigazolási szezon utolsó napjáig esetleges volt a keretünk. Rengeteg játékos távozott, rengeteg érkezett, és egyes ügyletek az utolsó napig csúsztak.

Mi volt ennek az oka?
- A kiesés miatti osztályváltás egyértelműen alaposan megváltoztatta a keretet, ezen kívül az NB II-ben érvényben lévő külföldi- és fiatalszabályhoz is alkalmazkodni kellett. Visszatérve az esetlegességre, voltak olyan játékosok az öltözőben, akik nem döntötték el magukban, hogy akarnak-e a Vasasban futballozni, vagy sem. Amennyiben akarnak, akkor teljes szívvel vagy csak félig. Számomra óriási megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen hagyományokkal és eredménnyel rendelkező klub kért fel vezetőedzőnek, és amióta beléptem az öltözőbe,

Éppen ezért döntöttünk úgy Jámbor Jánossal, Domonyai Lászlóval és Ferenczi Istvánnal közösen, hogy akár áldozatok árán is, de olyan öltözőt alakítunk ki, ahol mindenki egy irányba húz. Az olyan mértékű átalakításnak, mint amire kényszerültünk, természetes jellemzője az, hogy azt követően lassabban áll össze a csapat, a játék. Tizenhat új játékost igazoltunk a klubhoz, nyilvánvaló hogy az ilyen extrém mértékű keretátalakításnál a legnagyobb ellenfelünk az idő lesz.

Ennek ellenére az első fordulókban sorra nyert a csapat, a döntetlen-széria csak később érkezett.
- Ez így van, de be kell vallani, hogy ezeken a meccseken sem játszottunk döntő fölényben. Az első három meccsünk lehetett volna döntetlen, de nyerhettünk volna utána akár hetet is.

Az a kevés dolog, amivel szinte kivétel nélkül mindig elégedett voltam, az a játékosok akarata, mentalitása, hozzáállása. Azzal soha nem volt gond. Ezek a fiúk akarnak dolgozni, küzdeni és nyerni, de a játék még csak nagyon ritkán alakult úgy, ahogy ők vagy én szerettem volna.

Mondjuk el azért közben, hogy messze nem ideális körülmények közepette dolgozik a stáb és a csapat, nincs rendes öltöző, edzőpálya, a hazai mérkőzéseket is idegenben kell játszani.

A körülmények valóban nem ideálisak, de egyrészt a játékosok ezt zokszó nélkül viselik, hiszen mindenki tudja, hogy átmeneti állapotról van szó, és ezzel együtt kell élnünk, másrészt viszont hamarosan egy gyönyörű stadion vár ránk, és remek edzőpályánk is lesz. Senki nem keres kifogást vagy mentséget, edzünk olyan pályán, amilyen adódik, és tesszük a dolgunkat.

A sérüléseket is bekalkulálja, ott sem tekinti balszerencsésnek a helyzetet?
- A sérülések sajnos benne vannak a futballban, de az tény, hogy pár esetben nagyon szerencsétlenül sújtott most bennünket játékosok nem várt kiesése. Kleisz Márkról eleve tudtuk, hogy sajnos január előtt nem számíthatunk rá, Murka Benedeknek 8 hónapi kihagyás után kell önmagát mecsről meccsre építve ismét formába lendülnie, ezeket a dolgokat tudtuk az elején. Az is benne van, hogy például Ádám Martin, Szivacski Donát vagy Hajdu Ádám kiesik egy-két hétre, az viszont nagyon fájó volt, hogy az újonnan igazolt Borbély Bálintot egy nyári edzőmeccsen elveszítettük azonnal hónapokra, pedig neki kulcsszerepet szántunk.

Mit gondol mikor jön el az idő, hogy elégedettebben, és kevébé kritikusan tud majd beszélni a csapat helyzetéről?
- Remélem, hogy közel vagyunk ehhez. Az öltözőnk rendben van, a srácokkal élmény dolgozni, mert akarnak edzeni, akarják azt, hogy lépjünk egyről a kettőre, és az a tapasztalatom, hogy ez a fajta hozzáállás hosszú távon mindig kifizetődik. A legutóbbi bajnokinkon már volt például egy olyan félidő, amiben kevés kivetnivalót találtam, sajnos gólok helyett kapufákat rúgdostunk, de a játékunk már jól nézett ki. Csak azt tudom mondani, hogy megalkuvás nélkül dolgozunk azért napi szinten, hogy összeálljon a kép, és minden Vasas szurkoló büszke legyen a csapatra, és bosszúság helyett többnyire örömet és büszkeséget okozzunk azoknak, akik kijárnak a meccseinkre, akik szorítanak értünk.