"Fradi vagy Vidi? A bokszoló is kikerüli az ütést..."

Többször is nyilatkoztad, hogy a futballt tekintve nem vágysz vissza Olaszországba. Mi az, ami ennyire eltávolított téged az olasz labdarúgástól?

- Tíz évet futballoztam ott, nekem annyi elég volt. Otthon sokkal taktikusabb a játék, talán túlságosan is, ami béklyót jelentett a számomra. A karakteremnek jobban megfelel az NB I, ahol szabadabban játszhatok és kibontakozhatok. Persze Olaszország hiányzik néha, de Budapesten is fantasztikus élni. A futball kapcsán úgy érzem, inkább külföldön van a helyem.

Mi az, ami a leginkább furcsa volt számodra a magyar labdarúgásban, vagy amit kiemelnél az NB I-el kapcsolatban?

- Komoly különbséget látok a mostani és a néhány évvel ezelőtti NB I-hez képest, amikor először voltam itt. Akkor azt éreztem, hogy egyáltalán nem magas a magyar bajnokság intenzitása. Amikor legközelebb ideérkeztem, már azt tapasztaltam, hogy infrastruktúrában például nagyon sokat fejlődött Magyarország. Emellett az élvonal tempója is magasabb lett. Megjelentek még jobb képességű külföldiek, mint például Lazovic, akit kiváló futballistának tartok. Számomra egyértelműen látható, hogy a magyar futball fejlődik.

Több érdeklődőről is lehetett hallani veled kapcsolatban. Elgondolkodtál egy esetleges váltáson vagy nyugodt télre számítasz?

- A mostani transzferidőszakban valószínűleg semmi sem történik velem. Érdeklődés szerencsére mindig van, a jó teljesítmény ezt hozza magával. De nem szeretek semmit félbehagyni. Azért írtam alá három évre, mert szerettem volna a nemzetközi kupában játszani, ami korábban nem adatott meg. Azt is szerettem volna, ha nyerünk valamilyen trófeát a Honvéddal. Szerencsére ez már az első szezonban sikerült. Ebben az évben azonban a Magyar Kupára is van esélyünk, azt mindenképp szeretném még a Honvéddal megszerezni. Aztán nyáron meglátjuk, mi a legjobb döntés.

Ki lesz a bajnok az NB I-ben? Nyerj itt!

Elsősorban nem a pénz határozta meg azt, hogy a Honvédba igazoltál. De mit mondanál, ha Magyarországról, ahová már a családod is beilleszkedett, két élcsapat, a Fradi vagy a Videoton csábítana egy jóval jelentősebb fizetéssel?

Ha a bokszoló felé ütnek, ő is kikerüli az ütést. Úgyhogy most megpróbálom én is kikerülni a kérdést (nevet). Az pozitívum, ha minél több csapat érdeklődik irántam, mert jó visszajelzés a teljesítményemmel kapcsolatban. Élő szerződésem van a kispestiekkel, ezért nagyon sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy egy ilyesmi megtörténjen.

"Hemingway egyszerre akar mindent"

Többször mondtad korábban, hogy a tavalyi bajnoki versenyfutás során olyan csapatokat sikerült magatok mögé utasítani, amelyek a Honvéd költségvetésének a sokszorosából gazdálkodnak. Motivált téged pluszban a Dávid és Góliát szerep?

- Ha a Honvéd múltját nézzük, akkor a klub teljesen hasonló, vagy magasabb szinten van, mint a Fradi vagy a Videoton. De ha az aktuális állapotokat nézzük, akkor az igaz, hogy nekünk azért minden nap nehezebb. Ez tényleg egy Dávid és Góliát harc volt, ami extramotivációt adott. Azért is álltak a végére sokkal többen a mi oldalunkra, és akarták a mi sikerünket, mert mindig a „gyengébb” a szimpatikusabb. És gyengébbként megverni a jóval erősebbet, tehetősebbet, az sokkal heroikusabb tett.

A Honvéd nyíltan nevelőklub szerepét tölti be itthon. Nem zavar téged játékosként, hogy az egyesület rendre eladja a legjobb játékosokat? Néhány csapat várhatóan a jövőben is sokkal tehetősebb lesz, mint a Kispest.  

- A Honvéd jelenében, de inkább a jövőjében hihetetlenül fontos az akadémia. A Honvéd túlélését jelenti, hogy jó fiatal játékosokat hozzon fel az első kerethez. Az, hogy a klub használja ezeket a futballistákat, szintén pozitív. Kétségtelen, hogy érdekes feladat így elérni a célokat, de ez inkább az edző dolga. Én olyan csapatban akartam játszani, amelyiknek komoly céljai vannak, ezért jöttem ide. Egy kizárólag nevelőcsapatban nem biztos, hogy megtalálnám az ambíciókat. Hemingwayjel minden évben leülünk, és nem érzem, hogy ne lenne ambiciózus. Sőt, inkább azt mondanám, hogy egyszerre akar mindent. Szeretné a fiatalokat is beépíteni és Magyarország legjobbja is lenni. Én pedig szeretném folytatni azt a teljesítményt, ami az elmúlt egy évben megvolt. Ha a Honvédnak sikerülne a Magyar Kupát megnyerni, bezárulna a kör: meglenne a bajnoki cím, a kupagyőzelem és a nemzetközi kupaindulás. Akkor ez a csapat véglegesen kaphat egy kis szeletet a Honvéd történelemkönyvében.

Marco Rossi egy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy szerinte Gazdag Dániel a Serie A-ban is megállná a helyét. Neked jó tapasztalatod van az olasz élvonallal kapcsolatban: látsz olyan fiatalokat, akik már most vagy a közeljövőben eljuthatnak odáig?

- A Honvéd akadémiájáról jó játékosok kerülnek ki, és annak a lehetősége is megvan, hogy egyszer topligákba kerüljenek. Gazdagnál ez egyértelműen látszott. A tehetség több játékosban is megvan, de rengeteget kell dolgozniuk. Ami különbség a külföldiekhez képest, az a mentalitás.

A magyar játékosok, vagy a Magyarországon nevelkedett, régóta itt játszó külföldiek olykor belekényelmesednek a futballba. Ha megnézzük a statisztikát, hány magyar futballista játszik külföldön, akkor az nem túl magas szám ahhoz képest, amennyire a magyarok futballozni tudnak. Valami baj tehát biztosan van.

Ha nem a futballtudás, akkor mentális tényező lehet a háttérben, amiben változtatni kell. De szerintem ezen a téren is van előrelépés, és egyre többen figyelik a magyar játékosokat. Az idősebbeknél is vannak olyanok, akik tudnának külföldön játszani: például Holender, Eppel vagy Gróf. Vannak olyan szituációk, amikor össze is veszek a játékosokkal. Leginkább abban a pillanatban, amikor ők bealszanak, vagy elkényelmesednek. Engem is folyamatosan ütöttek-vágtak. Megtanultam ezt a harcos közeget.

Mennyire segíted pluszban a fiatalokat? Mi az, amit elsősorban át tudsz nekik adni a tapasztalatodból?

- Nem keresem ezt a szerepet, de a rutinos játékosoknak - Lovricnak, Kambernek vagy nekem – segíteniük kell, ha egy fiatal gödörben van. Nagy a felelősségünk, úgy kell dogoznunk, hogy példaképet lássanak bennünk. A korábban említett Gazdag például nagyon sokat változott hirtelen. Az előző szezonban még némely reakciójában az akadémiai mentalitás látszódott. De ebben a szezonban profi felnőtt futballista lett, aki nagyon sokat dolgozott ezért. „Gazdi” ezért az első góljait nyugodtan ajánlhatja az idősebb játékosoknak, amiért segítettek neki, hogy megtörjön a jég (nevet). Azóta a gólok is jönnek.

"Szerencsés voltam, hogy a Juventusban játszhattam, de..."

A 2017-es teljesítményed és a mostani formád alapján beférnél valamelyik Serie A-csapatba?

- A két bajnokságot nem hasonlítanám össze. Ez volt életem egyik legjobb periódusa, ez biztos. A Honvédban nagyon fontos játékos voltam, és ezt mindenki éreztette is velem. Az egész csapat alám dolgozott, míg Olaszországban sok egyéniség van egy-egy csapatban. A tavalyi szezonban egyszerre lélegzett ez a csapat, mindenki segített a másiknak, ez az egységesség volt a Honvéd sikerének a titka.

Fiatal korodban rengeteg dicséretet kaptál. Harmincévesen hogy érzed, végül miért nem sikerült az igazi áttörés Olaszországban?

- Sokan álmodnak arról, hogy a Juventus játékosai lehessenek. Én szerencsés voltam, hogy ott játszhattam, de lehet, hogy ez volt a hátulütője is az egésznek. Ahhoz ugyanis, hogy bekerülj, nagyon jónak kell lenned. Ha nem sikerül, a Juventus megtartja a játékjogodat, és kölcsönad másoknak. Ez történt velem is, karrierem során volt 17 edzőm, mert minden egyes évben vagy félévben máshol szerepeltem. Minden alkalommal egy új edzőt kellett megszokni, az elveit megtanulni, ráadásul különböző posztokon játszattak. A mostani az első olyan periódus, amikor végre egymás után két szezont ugyanabban a klubban tölthetek. Lehet, hogy ennek a nyugalomnak is köszönhető a mostani teljesítményem. Ma már sok mindent másképp csinálnék, de az időt nem lehet visszapörgetni.

"A magyar válogatott rendelkezésére állok, ha kellek"

A feleségeddel és a három kislányoddal laktok Budapesten. A családodnak mennyire sikerült hozzászokniuk az itteni élethez?

- Főleg az elején volt nehéz, és elsősorban a feleségemnek: nagyon nehéz, ha olyan közegben vagy, ahol nem beszéled a nyelvet. De mára teljesen beilleszkedtünk. A kicsik angol nyelvű óvodába járnak és a feleségem is megtalálta az útját, vannak olasz barátaink is itt. Tehát ha váltás lenne a karrieremben, mindenképp komoly helyről kellene jönnie az ajánlatnak, mert Budapesten fantasztikus az élet.

Mi a nehezebb: a magyar nyelvet megtanulni, vagy a Honvéddal megnyerni a bajnokságot? Hogy állsz egyébként a magyarral?

- Kiegyenlített a harc (nevet). Mindkettő nagyon nehéz, de nem megvalósíthatatlan. Az ember életében mindig van egy-egy olyan feladat, amit csak tologat és tologat maga előtt. Nekem ez ilyen volt, de most már eldöntöttem, hogy elkezdek magyarul tanulni. Van egy magyartanárom is, igaz, nem tudom, milyen szintre fogok eljutni. Szerintem soha nem fogok jól magyarul beszélni, de ideje lenne érteni, mit mondanak a magyar emberek. Tényleg hatalmas pozitívumként ért, ahogy itt fogadtak az emberek, és ahogy szeretnek. Néha nem is tudom, milyen szurkolók szólnak hozzám az utcán, csak annyit tapasztalok, hogy mindannyian kedvesek. De azért jó lenne tudni, mit is mondanak pontosan.

Felvetődött korábban, hogy ha lenne rá lehetőség, akkor el tudnád képzelni magad a magyar válogatottban is. Abból, hogy a magyart tanulod, úgy tűnik, akár hosszú távon is itt maradhatsz. Mennyire látod realitását annak, hogy szerepelj a nemzeti csapatunkban?

Először is, azt szeretném elkerülni, hogy úgy tűnjön, mintha ajánlgatnám magam. Abban az esetben, ha a magyar válogatott szövetségi kapitánya úgy gondolja, hogy szükség van rám, és a megfelelő lépéseket meg lehet tenni, akkor maximálisan rendelkezésre állok. Igazán megtisztelő lenne.

A válogatott lehetne az a terep, ahol azt a sok szeretet, amit a magyaroktól kaptam, végre visszafizethetném. Én az életben is jó adós vagyok, minden kölcsönömet visszafizettem. Úgyhogy ha hív a válogatott, ott is szívesen visszafizetném gólokkal a tartozásomat a magyarok felé.

"Nincs egyszerű karakterem, és van vagy ezer hibám"

A két Honvéd-korszakod között a korábbi mérkőzésmanipuláció miatt volt egy 16 hónapos eltiltásod is. Eszedbe jutott, hogy abbahagyod a futballt? Hogyan élted meg azt a szűk másfél évet?

- Ez a szomorú periódus életem legfontosabb időszaka volt. Hihetetlenül sokat változtam emberként. Olyan periódus volt, amikor tudtam, hogy hétvégén nem léphetek pályára, mégis úgy kellett edzenem, mintha az eltiltás legvégén a Bajnokok Ligája döntőjében játszanék, és 100 százalékosan készen kellene állnom rá. Jelentősen megváltozott a személyiségem akkor. Egy pillanatra nem fordult meg a fejemben, hogy a focit abbahagyom. Nagyon motivált voltam, hogy meg tudjam mutatni, hogy még magasabb szintre tudok kerülni. Sokan szokták mondani, hogy másképp kellett volna alakulnia a karrieremnek, és az olasz élvonalban kellene játszanom, de én úgy érzem, mindig szerencsés voltam. Dolgozhattam például Antonio Contéval, és sok pénzt kereshettem a futballal. Voltak ugyan nehézségek, de nem erre kell koncentrálni.

Milyen gyerekkorod volt? Szóba került valaha, hogy nem futballista leszel?

- Gyerekként is szerencsés voltam, nyugodt családban nőttem fel. A szüleim mindent megtettek azért, hogy meglegyen mindenem, persze egészséges keretek között. Aztán a fiatalkorom is jól telt, hiszen a Juventusban lehettem. Olaszországban minden gyerek futballista akar lenni. Az azonban egy dolog, hogy csak álmodsz valamiről vagy teszel is érte. Ezért fontos a motiváció, amit sokszor kiemeltem már. Én rendkívül motivált voltam, hogy futballista legyek. És valóra is váltottam az álmom.

Több vitád is volt már a csapattársaiddal. Problémás játékosnak tartod magad?

- Biztos, hogy nincs egyszerű karakterem, és van vagy ezer hibám, ezt szokták is sorolgatni nekem. Egy előnyöm viszont van, hogy szemtől szemben megmondom valakinek, ha problémám van vele. Ez a mai napig működött, itt, a Honvédban is. Vannak súrlódások, de ez normális, ezek után általában megszűnik a probléma.

- A bajnoki trófea tetoválás formájában már ott van a testeden. Van még hely egy másik kupának is?

- Mindig hagyok egy kis helyet a testemen, mert bízom a sikeres jövőben. A tetoválásokkal életem legfontosabb pillanatait varratom magamra. Ezért van fontos helye a Honvéddal szerzett bajnoki címnek is.

BUDAI LÁSZLÓ