Batik Bence az előző fordulóban több mint egy évig tartó gólcsendet tört meg a Debrecen elleni fejesével. A Honvéd hátvédje elmondása szerint alaposan megdolgozott a gólért, és úgy érzi, ez jellemző a pályafutására.
– Nagyon sok NB I-es meccset megnézek, és tényleg van néha olyan, aki elé pattan a labda. Elég csak Puskás gólját említenem, Henty feküdt és belerúgták a labdát. Ekkor gondolkoztam el, nekem az kellett, hogy a saját térfelemről induljak, én szerezzek labdát, továbbpasszoljam és végigfussak. Valamiért eddig az életemben, a sérülés miatt is, meg kellett mindenért küzdenem, nehezebben jött, de remélem most már ez átfordul – kezdte a 26 éves védő az M4 Sportnak.
Belső védőként elsősorban nem a gólszerzés a feladata. A fejpárbajokat magabiztosan nyeri, passzjátéka hatékony, azonban mégis zavarta a gólínség, ennek pedig többször hangot is adott:
– Nem szoktam arról beszélni, hogy miért nem megy jól, vagy miben vagyok frankó. Marketing szempontból nem jó a rossz tulajdonságomról beszélni,
de ez van bennem, őszinte ember vagyok, úgyhogy arról szeretek beszélni, amin szeretnék javítani.
Egy szeptemberi interjúban még az is kicsúszott a száján, annak ellenére nem jönnek a gólok, hogy megkeresztelkedett. Most már másképp fogalmazna.
– Az emberek ezt nagyon szó szerint értették. Persze megkeresztelkedtem, de nem emiatt.
Horrorsérülések és műtétek sorozata után óriási akaraterővel állt talpra. Mint mondta, ekkor került közelebb hozzá a vallás.
– Mindig megköszönöm Istennek, amikor pályára léphetek, hogy itt lehetek. És tényleg tízből tíz orvos azt mondta, valószínűleg nem fogok visszatérni a pályára, de sikerült. Akik akkor hittek bennem és mellettem voltak, az nagyon jó érzés volt. Most, amikor visszatértem, akkor azt mondták sokan, hogy úgy sem fogok tudni úgy játszani – mondta a nehéz időszakokról könnybe lábadt szemmel a Honvéd játékosa, majd az idei teljesítményére is kitért.
– Az előző évben nem ment rosszul a játék, de nem éreztem magam komfortosan és stabilan a pályán. Most ezt a nyáron újra elkezdtem érezni, újra élvezem a focit. Nincs az, hogy most még fáj a derekam vagy a sarkam. Nem kell most már a testemre odafigyelni, most már a térdem egyáltalán nem fáj. Most elkezdtem olyan szinten játszani, mint régen. Én már beszélek a válogatottságról és valószínűleg három hónappal ezelőtt ezt páran még kinevették, de az a célom, hogy akik nevettek, azok tavasszal azt mondják, "ezt is megcsinálta”.
