A Cegléd elleni 1-0-s ZTE-győzelemmel végződött meccs hőse Balázs Zsolt volt, aki úgy szerzett győztes gólt, hogy pályán sem kellett volna lennie, hiszen a 4. percben fejsérülést szenvedett, és a berohanó gyúró az első pillanatban jelezte, hogy cserére lesz szükség.
A sérülés pillanatai:
A csatár mégis a pályán maradt, szerzett egy remek gólt, majd cserét kért, és kórházba kellett szállítani. Órákkal az eset után sem emlékezett semmire, és csak a mérkőzést a You Tube-on visszanézve tudta összerakni a történteket. A csakfoci kérdéseire is a kórházi ágyon válaszolt még.
Hogy vagy?
- Szerencsére már jobban, és szerencsére az elvégzett koponya-CT vizsgálat negatív lett, így az orvosok szerint nincs nagyobb baj.
Mi történt pontosan?
- Erről fogalmam sem volt egészen addig, amíg vissza nem néztem a meccs felvételeit itt a kórházban. Nekem az utolsó emlékem az, hogy belemegítünk, utána minden kiesett. A sérülés is, a gól is, a csere is, de az is, hogy miként kerültem kórházba.
A felvételeken jól látszik, hogy a csúnya ütközés után lent maradtál a földön, és a berohanó gyúró mutatta, hogy cserélni kell. Miként maradtál mégis a pályán?
- Nem tudom. Gondolom mondtam, hogy játszani szeretnék még, de tényleg nem emlékszem.
A gólra sem?
- Nem, semmire, arra sem, hogy lecseréltek.
A gólja:
Mi az első emlék?
- Az, hogy itt vagyok a kórházi szobában a menyasszonyommal, aki amúgy épp itt dolgozik a kórházban. Tőle tudom, hogy a saját autónkkal hozott be édesapám, a menyasszonyom és az egyik masszőrünk. Mikor lefújták a meccset, akkor már a kórházi szobában voltam. Aztán mikor túl voltam a vizsgálatokon és kiderült, hogy nincs nagy baj, megmutatták az esetet is, meg a gólt is. Nagyon furcsa volt visszanézni, hogy mindez velem történt, mert tényleg nem emlékszem semmire belőle.
Az orvosok mit mondanak, mikor térhetsz vissza a pályára?
- Nem mondták még meg, de valószínűnek tartom, hogy most pár napig nem nagyon vehetek részt az edzéseken sem.
Utólag milyen érzések vannak benned? Az ijedtség vagy az öröm a nagyobb?
- Örülök, hogy megúsztam a dolgot, és persze most már a gólnak és a győzelemnek is örülök. Megijedni nem volt időm, inkább a körülöttem lévőknek lehetett ijesztő ez az egész, hiszen én nem voltam tudatában nagyon semminek. Mondanám, hogy igazán emlékezetes volt ez a meccs, de az emlékezés szó, az ide most nem nagyon illik...
Balázs Zsolt épp a gólját nézi vissza:
