Az UEFA közzétette a 2016-os pénzügyi év üzleti jelentését, amely több szempontból is vizsgálta az európai klubok, így az NB I-es csapatok működését. A bajnoki kiírások, a tulajdonosi viszonyok, a szponzoráció, az átigazolások, a bérek, a bevételek, a televíziós közvetítések - többek között ezek a területek mind terítékre kerültek a kontinens szövetségének átfogó és részletes beszámolójában.

A magyar bajnokságot érintő legérdekesebb és legszemléltetőbb területek kimutatásai alapján a csakfoci.hu is készített egy kivonatot a jelentésből, ez olvasható az alábbiakban.

Nézőszámok: Nálunk nem esett, körülöttünk szinte mindenhol

A jelentés szerint a 2016/2017-es idényben közel 100 millióan döntöttek úgy összesen Európában, hogy élvonalbeli labdarúgó-mérkőzésre látogatnak ki.  Ez mintegy 1 százalékkal kevesebb volt, mint egy évvel korábban, elsősorban az angol és a német topliga kiesőinek (Newcastle, Stuttgart) "köszönhetően". Átlagosan a klubok és bajnokságok megőrizték látogatottságukat, 18 ország esetében nem igazán lengtek ki a nézőszámok, azaz 5%-on belül maradt a növekedés vagy csökkenés. Ebbe a kategóriába tartozott az NB I is. Ez egyébként Közép-Európát tekintve jó adat, hiszen Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban is jelentősen esett a nézőszám (5-15% között, de akár azt meghaladóan is), ismét elmondható tehát az a tény, hogy az egész térségben jelentkező problémáról beszélhetünk.

A térképen sötétzölddel a 15 százalékot meghaladó növekedésű nézőszámok, az 5 százalékot meghaladók világos zölddel, a stagnálók szürkével (itt szerepel tehát a magyar bajnokság is, ahogy a cseh is), a kisebb mértékben csökkenők (5-15%) narancssárgával, a 15 százaléknál nagyobb zuhanások pedig pirossal vannak jelölve.

11 klubcsapat össznézőszáma haladta meg az említett szezonban az 1 milliót - ilyen még nem volt a kimutatás szerint -, az előző idényhez képest az angol West Ham és Liverpool is be tudott kerülni az elitbe.

Koefficiensek: Voltunk mélyebben és magasabban is

A nemzetközi kupaindulásnál rendkívül fontos együtthatók tekintetében visszaesés tapasztalható az NB I-es klubok esetében egy nagyobb idősávot vizsgálva. A jelentés szerint az elmúlt mintegy 10 évben (2008 óta) összesen hét helyet csúszott vissza a magyar bajnokság, amely a 26. pozícióból indult és jutott el jelenlegi helyezéséhez. A legmagasabban 2008-ban voltunk, onnan estünk nagyot 2010-re, ahonnan szépen elindultunk tartósan felfelé. 2014-ben azonban megtorpantunk, és azóta ismét esünk. A listán 33. Magyarországtól nagyobbat is buktak ugyanakkor, például a "rekorder" Litvánia (-13), vagy épp Skócia (-13), Bulgária, Románia és Lettország (-10). Elénk került viszont Azerbajdzsán, Fehéroroszország és Kazahsztán is.

Bevételek, profit: Nem a jegyeladás a számottevő

Miközben az európai klubokhoz kerülő összegek a XXI. század eleje óta összességében megháromszorozódtak, itthon még várni kell a "robbanásra".  Az UEFA kimutatása szerint miközben a topligák és azok óriásklubjai folyamatosan növekednek anyagi értelemben is, főként a reklámbevételeknek köszönhetően, a kisebb csapatokat pedig a televíziós bevételek és az európai szövetség által utalt összegek lendítették meg.

2015 és 2016 között a magyar csapatok esetében azonban nem beszélhetünk növekedésről, sőt, e tekintetben az egyik legrosszabb volt a helyzet nálunk egész Európában. Az összesítés szerint a magyar klubok bevételei csökkenést mutattak, 5 és 10 százalék közöttit, ennél pedig csak tőlünk keletebbre, Romániában, Ukrajnában, Moldovában és Fehéroroszországban, illetve délebbre, Boszniában, Szerbiában és az egyik legújabb és legszegényebb UEFA-tagállamban, Koszovóban volt nagyobb a zuhanás (10 százalék fölötti).

Ezzel együtt is megmaradt azonban egy előkelőnek mondható helyezése a magyar bajnokságnak, az NB I-es csapatok átlagos bevétele 5 millió euró volt, ami a lengyel és az izraeli pontvadászat mögé, de a horvát, a cseh és a román csapatok elé helyezi a bajnokságunkat, összességében a 22. volt a magyar elitliga Európában, a 2016-os pénzügyi évben (megjegyzés: nálunk jellemzően kisebb az eltérés a mezőny klubjai között ezen a téren, mint az említett országokban. A felsorolt bajnokságokban az élcsapatok információink szerint tehetősebbek a magyar élkluboknál, azonban a mezőny második feléhez tartozó egyesületeknél nálunk jobb a helyzet, ezért állunk az átlagot tekintve jobban például a cseheknél, horvátoknál, románoknál). 

Az 5 millió eurós átlag elenyésző természetesen az európai topligákhoz képest (Angliában 244,4, Németországban 149,6, Spanyolországban pedig 126,3 millió euró ugyanez az összeg), de Ausztria, Görögország és Kazahsztán is jócskán előttünk jár.  A legnagyobb bevételt egyébként a Manchester United produkálta a kontinensen (698 millió euró) egy év alatt, megelőzve a Barcelonát és a Real Madridot.

A magyar csapatok a jegybevételekben, a közvetítési jogokért járó összegekben és az UEFA-pénzekben sem dúskáltak európai viszonylatban, de a szponzori pénzek és reklámbevételek terén odafért az NB I a legjobb 20 közé. A jelentés szerint 28 százalékos növekedés mellett összesen 39 millió eurós bevételt szereztek így a csapataink összesen, átlagosan ez az összeg 3,2 millió euró volt. A magyar csapatok bevételeinek 65 százaléka ebből a szektorból származott, ez pedig példa nélküli a TOP 20 csapatai között (megjegyzés: az elemzés nem tér ki rá, de vélhetően ezek a bevételek elsősorban az ún. "szerencsejáték-pénzt" takarják, amit a központosított jogok révén a szövetség juttat a kluboknak). Ugyanakkor játékoseladásokból a bevételek 19, a jegyeladásokból pedig csak azok 7 százaléka származott például itthon. (megjegyzés: fontos kiemelni, hogy óriási tévhit az a sokat hangoztatott állítás, hogy a jegybevétel komoly tényező a nemzetközi futballban. A legtöbb helyen ez 10-15% között mozog, ha valahol meghaladja a 20%-ot, az már kiugró adat. Még a német, angol, spanyol bajnokságban sem teszi ki a jegybevétel a büdzsé 20%-át átlagosan, Olaszországban pedig a 10-et sem haladja meg.)

A profittermelésben jól áll az NB I a kisebb bajnokságok között. Az európai klubok rekordnagyságú, 832 millió eurós nyereséget produkáltak a 2016-os pénzügyi évben, és 26 olyan bajnokság is volt a kontinensen, amely pluszban zárta ezt az időszakot. Közéjük tartozott a magyar élvonal is, amely egyike volt annak a hat bajnokságnak (magyar, albán, horvát, máltai, szerb, walesi), amely átigazolási bevételei révén átfordította a mérleget, és már nem veszteségesen, hanem relatíve nyereségesen zárt - szemben például a román, szlovák vagy épp a szlovén ligával. (megjegyzés: ennek oka, hogy hozzánk javarészt lejárt szerződésű vagy a taksált piaci értéküknél lényegesen olcsóbban érkeznek játékosok, miközben értékesíteni sikerült több labdarúgót az elmúlt években az NB I-ből.)

Fizetések: 71% megy a bérekre, ez az európai norma

Az európai klubok kiadásaik összesen 62 százalékát költik a játékosok és edzők bérére, amik összege elérte már a 11,5 milliárd eurót. Ez 2010 óta egy 42(!) százalékos emelkedést jelent. A legtöbbet a Premier League-klubok költik a fizetésekre, átlagosan 153 millió eurót az érintett évben, és először fordult elő, hogy ezen a ranglistán az első helyen álló bajnokság dupla annyit költsön a bérekre, mint a második (a Bundesliga 75,3 millió euróval).

A magyar NB I a fizetések terén a 24. a kontinensen, összesen 44 millió eurót, azaz mintegy 13,6 milliárd forintot költöttek az élvonalbeli csapatok a bérekre a 2016-os pénzügyi évben, az klubonként átlagosan 3,7 millió eurót (~1,14 milliárd forintot) jelent, de nyilván (komoly) eltérések vannak a különböző csapatok lehetőségei között. A kimutatás szerint így elmondható, hogy a hazai játékosok és edzők átlagosan jobban keresnek, mint a csehországi, bolgár, ciprusi vagy szerbiai labdarúgók és trénerek, de kevesebbet, mint azok például, akik Lengyelországban vagy Romániában játszanak és dolgoznak (megjegyzés: itt is érvényes a fenti megállapításunk: hazánk élklubjai kevesebb pénzt tudnak fizetni, mint a cseh, a horvát, a szerb élcsapatok, de egy magyar középcsapatban jobban lehet keresni, mint egy horvát, szerb vagy szlovákban, ez köszön vissza az átlagban). 

A kimutatás szerint itthon az említett összeg 71 százalékát költik a csapatok a játékosokra, 29 százalékot pedig a többi klubalkalmazottra - ez megegyezik egyébként az európai átlaggal.

Az NB I-es bérek 7 százalékkal emelkedtek átlagosan egy év alatt, ami ugyan nem számít kiugró növekedésnek, de így is jobban emelkedtek a hazai fizetések, mint például a Serie A-ban (+4%) vagy a Ligue 1-ben (+6%), és alig rosszabbul, mint a Bundesligában (+8%).

Bajnoki kiírások: Rájátszás nélkül

Az UEFA azt is megvizsgálta, hogy a különböző európai tagállamok mely formátumot / utat / létszámot választották élvonalbeli bajnokságuk lebonyolítására, illetve, hogy hol változatattak azon a 2015 óta. Mint kiderült, a 12 csapatos NB I az 52 górcső alá vett országot tekintve egy nagyobb, 13-as csoporthoz tartozik, ennyien választották összesen azt, hogy tucatnyi csapat részvételével írnak ki élvonalbeli pontvadászatot.

Jellemzően a gazdagabb futballországoknál tapasztalható, hogy  nagyobb a létszám, a "kisebb" UEFA-tagok közül pedig Csehországban, Fehéroroszországban, Görögországban, Lengyelországban, Norvégiában, Svédországban, Szerbiában (16-16), San Marinóban (15), Bulgáriában, Cipruson, Dániában, Észak-Írországban, Írországban, Izlandon, Kazahsztánban, Koszovóban, Macedóniában, Skóciában, Szlovákiában, Ukrajnában és Walesben (14-14) van több első osztályú csapat, mint nálunk.

Rajtunk kívül még kilenc országban döntöttek egyébként úgy, hogy a csapatok összesen háromszor, 33 fordulóban találkoznak egymással, mindenféle rájátszás nélkül.

DUDÁS GÁBOR - MOKÁNY LAJOS