- Köszönöm szépen, jól vagyok, megvagyok – kezdte Gellei Imre a paksifc.hu-nak. - A körülmények sajnos olyanok, amilyenek, de ezekkel együtt kell élni. Fegyelmezettek vagyunk, betartjuk a szabályokat, itthon maradunk, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen a járványon.

A születésnapos edző elmondta, mire emlékszik vissza a legszívesebben pályafutásából.

- Nem véletlen tehát, hogy a harminchárom évnyi edzői múltamból legkedvesebben arra a két évre gondolok vissza, mikor az U21-es válogatottat irányíthattam. Aztán arra is mindig figyeltem, hogy a stábomban legyen egy olyan személy, aki korábban már sokra vitte a futballban. Pakson például nagyszerű, helybéli emberekkel dolgoztam, kiegészítve Simon Balla István erőnléti edzővel. Kiváló alkotói csapat jött akkor ott össze.

Vannak úgynevezett tűzoltó edzők, mint kiderült, nagyrészt Gellei is ilyennek tartja magát. A Zalaegerszeget, a Siófokot, a Vasast, a Fradit és csapatunkat is igencsak a ranglétra végén állva vette át, de mint mondta, reméli, összességében mindig sikerült jobbá tennie a gárdát.

- Paksra kifejezetten jó szívvel gondolok vissza, kitűnő emberekkel dolgozhattam együtt. A szívembe zártam a számomra négytagú vezetést Süli Jánossal, Haraszti Zsolttal, Balog Judittal és Karszt Józseffel, de voltaképpen mindenkit, aki a klubnál dolgozott vagy focizott. Pakson mindig mindenki két lábbal a földön jár.

Külön öröm számomra a mai napig teljesen magyar keret, valamint, hogy a Paksi FC-ben is igazi tehetségek ízlelhették meg elsőként az NB I páratlan légkörét. Csak pár nevet említve: Heffler Tibor, Böde Dániel, Fiola Attila, Szabó János, Haraszti Zsolt

- emlékezett vissza a magyar labdarúgás egyik vitathatatlan szaktekintélye a Pakson 2007 szeptemberétől 2010 júniusáig eltöltött időszakára, majd ezen felül azt is elárulta, a mai napig a csapat minden meccsét figyelemmel követi.
- Ha a TV-ben éppen más mérkőzés is megy, közben kinyitom a laptopot, és a paksi meccset azon nézem. Nagy szurkolója maradtam az egyesületnek.

A teljes beszélgetés itt olvasható.