Nyolc meccsből hét győzelem, egy döntetlen - így rajtolt az MTK Budapest a másodosztályban, amely legutóbb épp az egyik nagy riválisnak tartott Nyíregyházát verte biztosan 2-0-ra. Kijelenthető tehát, hogy villámrajtot vett az NB II-ben a kék-fehér klub, amely a jelek szerint ugyanolyan könnyedén veszi a visszajutásért folyó küzdelemben az akadályokat, mint hat évvel ezelőtt, amikor csak egy átmeneti évet töltött a második vonalban.
- Pontok alapján jól nézünk ki, a játék az utolsó 3 meccsen már kellően domináns is volt, minden abba az irányba mutat, hogy jó úton járunk - mondta a remek mutató kapcsán az MTK szezon előtt kinevezett sportigazgatója, Polyák Balázs a csakfoci.hu-nak. - Viszont nem árt, ha reálisan nézzük ezt a menetelést, 3-4 meccsen csak nüanszokon múlt a sikerünk, olyankor akadt szerencsénk is, persze, ha végül mindig a mi oldalunkra billen a mérleg, az is jelent valamit. Biztosan ér majd 1-2 pofon is bennünket, de a célunk az, hogy az ősz végére olyan előnyt szerezzünk, amely lehetőséget ad arra, hogy tavasszal már az NB I-re is építkezzünk.

"Megmondtuk nekik, kiegészítő embernek szánjuk őket"

Az MTK-nál nyáron a kiesés után tovább "emtékásították" a csapatot, számos olyan korábbi alapembert - például Lencse Lászlót, Vass Patrikot, Balogh Bélát, Bori Gábort és Szentpéteri Viktort - igazoltak vissza, akik az évek során máshol játszottak az élvonalban.
- Gyakorlatilag úgy vágtunk bele a munkába, hogy 10 játékost lecseréltünk a keretben, a légiósainktól megváltunk, a meglévő magyar játékosaink helyzetét pedig felülvizsgáltuk. Viszonylag gyorsan kellett döntést hozni személyekről, stratégiáról, és mondanám, hogy minden lépésünk tökéletesen átgondolt volt, de amikor egy-két nap alatt kell ezeket meghozni, abban benne van a hibafaktor.

Az viszont tudatos szempont volt, hogy főként az újonnan igazolt támadó szellemű játékosaink gyorsak legyenek, akik egy az egyben átlagon felüliek, mert tavasszal az ilyen megmozdulásokat nagyítóval kellett keresni a meccseinken, ez volt a kiesés egyik oka.

A keretet az új vezetőedzővel, Feczkó Tamással közösen alakítottuk ki, vele egyetértésben. A volt MTK-s vonal erősítését én szorgalmaztam, mert mellettük szól, hogy jól ismerik ezt a közeget, olyanokat csábítottunk vissza, akiknél ott az esély, hogy még egyszer "villantsanak". Nekik sem ígértük azonban azt, hogy bérelt helyük lesz, sőt! Például Borinak vagy Balogh Bélának nyíltan elmondtuk, inkább kiegészítő embernek szánjuk őket, akiknek ha be kell szállni, lendíteniük kell a csapat szekerén. Ezt ők elfogadták, majd a sérülések után úgy alakult, hogy lehetőséget kaptak, és hétről hétre jó játékkal bizonyítják, hogy lehet rájuk számítani.

"Feczkónak gyorsan meg kellett vívnia az első csatáját az öltözőben"

Polyák már korán szóba hozta Feczkó Tamást, az alig 40 éves szakembert, aki nyáron a feljutott Balmazújvárost hagyta el az MTK Budapest kedvéért.
- Az ő megszerzése telitalálat volt. Lehet, más edzővel is nyertünk volna nyolcból hetet, de az ő érdeme az, amilyen közösség itt rövid időn belül kialakult. A futballöltöző általában úgy néz ki, hogy aki kezdő, az elégedett az edzővel, aki meg nem játszik, az meg megkérdőjelezi a hozzáértését. Nálunk nem ez a helyzet, és ez nagyban Feczkó érdeme. Jól "rotál", tűzben tartja az egész keretet, és olyanok is elfogadják azt, ha kispadra kerülnek, akik más NB II-es csapatnál biztosan kezdők lennének. Feczkó Tamásnak már meg kellett vívnia az első nagy csatáját a klubnál. Ő ugyanis egy sötét ló volt a játékosoknak. Szépíthetném a dolgokat, és semmi esetre sem szeretném, ha bárki félreértené amit mondani akarok,

de nagyjából az ő esete tipikusan az, amikor egy fiatal edző vidéken, valahol pár száz kilométerre Budapesttől elér valami sikert, nagyobb nevek nélkül - úgy éreztem, ezért szkeptikusak voltak vele emiatt az elején.

Hamar elfogadtatta magát, jól kezeli az öltözőt, nagy érdeme, hogy a csapatot maga mögé állította. Torghelle Sanyitól is ugyanazt várja el, mint másoktól, neki is csak azt mondta az elején, hogy nincs bérelt helye, ha nem teljesít, kimarad.

"Torghelle billegett, menjen vagy maradjon"

Ha már Torghelle neve előkerült: adódik a kérdés, mennyire volt nehéz a Hungária körúton tartani olyan sokat megélt válogatott játékosokat, mint ő vagy Kanta József, akik az NB I után - például az egyre jobb stadionokat hátrahagyva -, harmincon túl is bevállalják a kevésbé vonzó másodosztályt, annak minden hátrányával.
- Kanta Józsit semennyire nem kellett győzködni, vele az első között ültünk le, ő szerintem kötelességének érezte, hogy maradjon. A szezon elején sajnos megsérült, vele még jobbak lehetünk.

Sanyin jobban éreztem azt, hogy elgondolkodott.

Ő egy picit "billegett" ebben a szituációban, de aztán velünk maradt. Őszintén beszéltünk vele arról, mit várunk tőle: legyen vezér a pályán és az öltözőben is. Nos, eddig mindig kezdő volt és már öt gólnál jár. Örülünk, hogy maradt.

"Hisz benne, hogy a többiek nem jobbak nála, és senki sem legyőzhetetlen"

A nagy öregek mellett essen szó a csapat "nagy" fiataljáról is: Schäfer András a szurkolók új kedvence. A 18 éves tehetség eddig minden meccsen játszott, legutóbb ő szerzett vezetést a Nyíregyháza ellen a hétvégén.
- Az, hogy ő így szerepel, abban annak is szerepe van, hogy a keretet kimondottan úgy alakítottuk ki, hogy ő minél több lehetőséghez jusson. Ő az a karakter, akiből kevés van a magyar mezőnyben, a fiatalok között ennyire komplexet keveset látok. Technikailag jó, akarati tényezőben és agresszivitásban a magyar mezőnyben kirívóan erős, remekül fejel, és győztes a mentalitása. Az a típus, akit szinte bárhova állíthatsz, megragadja a lehetőséget, mert van egy győztes egója, meg van arról győződve, hogy felveszi a versenyt bárkivel, hisz benne, hogy a többiek nem jobbak nála, és senki sem legyőzhetetlen. Kevés fiatal gondolkodik így, a tehetsége és a gondolkodása révén a magyar mezőny legjobb játékosa lehet. Biztosan lesznek hullámvölgyei, de egy átlag jó teljesítményt mindig tud hozni és abból általában felfelé mozdult el.

Valamelyest újragondoltuk azt, hogy hogyan kezeljük a fiatal tehetségeinket.

Abban próbálunk változtatni, hogy kiszúrjuk, ki az, akikre valóban fényes, kiugró karrier várhat, és ha találunk ilyet, akkor a mellé minden szempontból odategyük a voksot. Mindent alárendelünk annak, hogy úgy tudjuk felépíteni azt a tehetséget, hogy a nemzetközi piacra is értékesíthető legyen.

"A mostani keret erősebb annál, mint ami kiesett"

Az "MTK" és a "fiatal tehetségek" szinte elválaszthatatlan szókapcsolattá vált az elmúlt 15 évben, a kék-fehérek ugyanis akadémiájukon keresztül rengeteg játékost adtak a hazai élvonalnak. A legtöbb szurkoló fejében a klub talán még mindig úgy él, mint egy klasszikus utánpótlás-nevelő egyesület, amely kineveli, majd szinte biztosan eladja a legjobbjait, akár az NB I-be is. A klubnál egy ideje már próbálnak szakítani ezzel a koncepcióval, de ezzel együtt ez a kép még él a fejekben. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, arról is beszél a sportigazgató, akit arra kértünk, pozicionálja a kék-fehér klubot.
- Két út volt előttünk: az egyik, hogy teljesen újragomboljuk a kabátot, azaz nekivágunk néhány megtartott játékossal és sok fiatallal az NB II-nek. A Vasasnak például ugyanez bejött 3 éve, de ez a ritkább út, általában ilyenkor kell 2-3 szezon ahhoz, hogy feljuss egy kiesés után. A másik út, hogy próbálj meg azonnal visszajutni, és összerakni olyan keretet, amely egyből alkalmas lehet erre. Mi ezt választottuk, így persze nagyobb a nyomás mindenkin a klubnál, de ezt bírni kell. A mostani keret például szerintem erősebb, mint a tavalyi, amely kiesett, ez alapján nem mondhatok mást, mint hogy ott a helyünk az élvonalban.

Az NB II-es mezőnyben is van szerintem olyan klub, amely a keretet és a stábot tekintve többe kerül, mint a miénk.

A jövőképünk világos: hosszú távon stabil NB I-es csapatot szeretnénk. Van 3-4 kiemelkedő költségvetésű klub az élvonalban, nincsenek illúzióink, velük anyagilag nem fogunk tudni versenyezni. De legutóbb a Honvéd emlékeztetett mindenkit arra, hogy a pályán nem a pénz focizik. Hosszútávon persze mindig a gazdagabbak végeznek majd elöl, de szeretnénk mi lenni az a klub, amelyik egy-egy kiugró évadot produkálva felborítja az esélyeket. A célunk, hogy visszajussunk az első osztályba, és ott a kiesés fel se merülhessen az esetünkben, a nemzetközi kupaszereplésért viszont a lehető legtöbbször harcban lehessünk. Ez reális elvárás.

MOKÁNY LAJOS