A Ferencváros egykori játékosa és edzője a 9. Tv Fradi-szív című műsorában elmondta, hogy az elmúlt másfél évben több ideje jutott a családra, de: "Most sem telik el úgy nap, hogy ne képezzem magam, hogy ha az élet úgy hozza, minél nagyobb meglepetést tudjak okozni az ellenfeleimnek – mind az edzőknek, mind a játékosoknak."
Az egykori szövetségi kapitány arra a kérdésre, hogy mit csinálna, ha nyáron felajánlanák neki a Fradi kispadját ezt válaszolta:
– Én azt hallottam, hogy a Ferencváros kispadján magyar edzőt nem szívesen látnak. Inkább a külföldi trénerekre támaszkodnak, biztosan ennek is megvan az előnye és a hátránya. Én azt gondolom, hogy minden olyan jó magyar szakemberre szükség van – a Fradinál és a többi csapatnál egyaránt - , aki azt akarja, hogy a honi labdarúgás előre lépjen.
Nem akarom megkerülni a kérdést: a Ferencvárosnál ha csak felmerül a neved, az is megtiszteltetés kell, hogy legyen.
A 2003/2004-es bajnok csapatról, melynek éléről viharos körülmények között távozott:
– Ragyogó játékosaim voltak. Nélkülük ezt az eredmény nem tudtuk volna elérni. Amikor idekerültem nem volt egység az öltözőben, ezen változtatni kellett. Nagy volt a széthúzás, azt gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy az előző évben nem tudták megnyerni a bajnoki címet. Próbáltam őket összehozni, nagy erőket kellett ehhez megmozgatni. Ahogy általában a magyar játékosok, úgy ők is ellenálltak ennek (…) de azt gondolom, hogy az élet engem igazolt. Nagyon boldog vagyok, hogy abban az évben bajnoki címet, Magyar Kupát illetve Szuperkupát tudtunk nyerni.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy azok a játékosok, akik megbuktattak a mai napig hívogatnak, ha találkozunk megöleljük egymást.
Bennem sosem volt tüske, azt gondolom, hogy bennük se. „Mester hibáztunk” – vallhatják a játékosok. Azt gondolom minden családban vannak hibák.
Arról, ő hibázott-e, vagy csinálna-e valamit másképp mai fejjel:
– Nem. Én azt akartam, hogy a Ferencváros újra nagy legyen, és a Ferencváros akkor újra nagy is lett. Bajnoki címtől, kupagyőzelemig mindent meg tudtunk szerezni. Semmi mást nem csinálnék másképp, mert ezeknek a játékosoknak az kellett, amit csináltunk. Összehoztuk őket, bővítettük a taktikai repertoárunkat, ezáltal jobban, hatékonyabban tudott focizni a csapat. (…) Kellettek a keményebb edzések, a fegyelmezettség, amit sikerült akkor behoznom. Azt gondolom az a gárda nem volt ehhez hozzászokva.
A teljes interjú ide kattintva érhető el.
