Dortmund helyett Fradi

- Ghánában az egyik legtehetségesebb fiatalként írtak rólad, és azt lehetett hallani, hogy más klubok is érdeklődtek irántad. Hogyan kerültél végül a Ferencvároshoz?

- Edzettem a Hamburggal és a Dortmunddal is, de papírproblémák miatt nem tudtam odaigazolni. Afrikai játékosként a fiatalokhoz csatlakozhattam volna, de a felnőtt együtteshez valamiért nem. Hamburgban a másodedző nagyon megkedvelt, és le is akart igazolni, de aztán emiatt nem jött össze. Aztán mentünk a Dortmundhoz, de ott ugyanezek a problémák voltak. Akkor jöttek a Fradi edzői, és mondták, hogy eljöhetek egy próbajátékra, amin bizonyítottam, és alá is írtam.

- Nem voltál csalódott amiatt, hogy a német bajnokság helyett csak a magyarban játszhatsz?

- Ha nem feleltem volna meg, akkor az lettem volna, mert nem vagyok elég jó játékos. De Hamburgban és a Dortmundnál is megfeleltem, az edzők is megkedveltek. Ezután csak arra koncentráltam, hogy esélyt kapjak valahol, és itt megkaptam ezt. Ki tudja? Lehet, hogy később még Németországba a Hamburghoz, a Dortmundhoz, vagy máshova mehetek.  

- Egy ghánai fiatal mennyire válogathat az ajánlatok között? A karriered elején csak az számít, hogy Európában valahol megmutathasd magad?

- Van, hogy több klub is érdeklődik irántad. Néhányan azt gondolják, hogy több pénzt kérsz, ezért mész máshova. De ez nem erről szól, hanem hogy fejleszd magad. Ott van például Messi, aki alacsony, de mindent tud a labdával. Régen rá is sokan azt mondták, hogy nem lesz elég jó.

Egy fiatal játékos csak esélyt akar egy edzőtől, egy klubtól, ahol bizonyíthat. Amikor idejöttem, Thomas Doll csak azt kérte, játsszam a saját játékomat, én pedig csináltam, amiben jó voltam. Aztán mondta, hogy nekem kell ez a fiú.

A Fradi pedig remek lehetőség volt nekem, hiszen az átigazolási időszakból már csak két nap volt. Én csak fejlődni és dolgozni akarok itt.

„Ha tehetséges vagy, vesznek neked egy futballcipőt”

- Már többször megmutattad, hogy kiválóan lősz távolról, például a Balmazújvárosnak lőtt találatoddal. Hol fejlesztetted ilyen szintre ezt?

- Érdekes, mert Ghánában az Olympics ellen, amikor három gólt szereztem, akkor lőttem egy teljesen ugyanilyen gyönyörű találatot. Az akadémián volt egy edzőm, akivel a tréningek után gyakoroltuk a lövésfajtákat, a csavarásokat, tekeréseket. Aztán Németországban is meg kellett mutatni, hogy mennek a passzok, a lövések, a hosszú labdák. Keményen dolgoztam ezen. Nem tudhatod, hogy mikor melyik lövésfajtát kell választanod.

Az említett ghánai gól 0.36-nál

- Ghánában hogy működik a tehetségek kiválasztása? Sok menedzser és megfigyelő követi a fiatalokat?

- Amikor gyerek voltam, nem is hallottam a menedzserekről. Igaz, vannak olyan emberek, akik figyelnek a fiatalokra. Ghánában úgy működik, hogy ha látják valakiről, hogy tehetséges, akkor bemennek egy boltba, és vesznek neki egy futballcipőt. Sok európai ügynök van, és vannak mellettük olyan „megfigyelők” is, akik csak ígérgetnek. Rengeteg alkalom volt, amikor odajöttek hozzám, és mondták, hogy kedvelik a játékomat, de aztán rögtön el is felejtettek, ezek csak szavak voltak. Ezek az emberek nem komolyak. De nem szabad ezzel foglalkozni. Engem sem érdekelt, hogy telik az idő, és még otthon futballoztam, csak a karrieremre koncentráltam, és tudtam, hogy ha tehetséges vagyok, akkor felfigyelnek rám. Egy nap pedig megkaptam az esélyt. Ez most itt az én időm.

Ezen a pályán kezdődött minden

- Igen hamar berobbantál a magyar bajnokságba, rögtön az első meccseden gólt szereztél, most hét NB I-es találkozón négy találatod van. Érzed, hogy már jobban figyelnek rád az ellenfél védői?

- Igen, néha érzem ezt a pályán, de ez futball. Hiába van egy edződ, aki azt mondja, hogy kövesd azt a srácot, ha nem tudod azt megtenni. Rengeteg játékosnak mondták, hogy kövesse Messit, de mindegy, hogy mennyire figyelsz rá, nem tudod, hogy mikor és hogyan lesz veszélyes. Én sem foglalkozom azzal, hogy ki van rám állítva, csak a focira koncentrálok. Csinálom, amit kell.

Nem követhetnek mindenhova, lehet, hogy egyszer a bal, aztán a jobb oldalon vagyok, jön egy passz és gólt lövök. Ha élvezni akarod a futballt, játszanod kell a saját játékodat. Engem nem lehet 90 percig követni, mert nagyon fáradt leszel a végére.

- Tudsz már olyan védőt mondani az NB I-ből, akivel nagyon meggyűlt a bajod, és nehezen boldogultál vele?

- Ha egy az egy elleni szituáció van, akkor mindenképp cseleznem kell, a védő gyengébbik oldalát kell választanom. Ha esetleg nem vagyok olyan helyzetben, vagy nem tudom megcsinálni a cselt, akkor pedig passzolok. Nem láttam egyébként ilyen védőt még itt. Csak a Fradiban, az edzéseken. Ők a legjobbak. Otigba vagy például Spirovski nagyon jó játékos, ellenük nehéz játszani.

- Egyszer már bemutatkoztál a ghánai felnőtt válogatottban. Most mennyire követik a karrieredet?

- Elsősorban az U17-es és az U20-as válogatott edzőjével vagyok folyamatosan kapcsolatban. Remélem, hogy itt tovább fejlődöm, és hamarosan csatlakozhatok a felnőttekhez. Mindenesetre tudják, hol vagyok, hol játszom. Van egy újságíró, akivel szoktam beszélni, ő folyamatosan figyelemmel követi a ghánaiak teljesítményét. Mondta, hogy a válogatott edzője látta az egyik meccsemet, amelyiken jól játszottam. Lehet, hogy később kapom meg az esélyt, de tudom, hogy lesz majd lehetőségem bizonyítani.

- Hogyan látod a jövődet ebben a szezonban?

- Nekem itt csak a játékra kell koncentrálnom. A többit az ügynököm intézi. Ha szól, hogy van egy jó ajánlat, amit érdemes elfogadni, akkor elképzelhető, hogy úgy lesz. Hogy ez mikor válik valóra, azt nem tudom. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy csak a bajnokság befejezése után.

„Leigazolhatnánk a testvéremet”

- Mekkorák a különbségek a ghánai és a magyar futball között az infrastruktúra és a játék terén?

- Ghánában van néhány remek stadion, de vannak nagyon rosszak is az élvonalban. Van, ahol szinte csak a „természetben” játszol, egyszerűen irányítani sem lehet a labdát. Ami a játékot illeti, Ghánában nagyon nehéz játszani, elsősorban fizikailag. Itt, Magyarországon talán több területe van egy játékosnak. Illetve mivel a Ferencváros nagy csapat, ezért a kisebb klubok ellen is kemény dolgunk van, mert mindenki ezen a meccsen akar bizonyítani. Az NB I-ben, de Ghánában is jó a futball.

- Láttam, hogy a testvéred, Seth is futballozik, jelenleg a finn másodosztályban játszik, és van már 10 gólja. Van közöttetek különverseny, hogy ki lő több gólt?

- Nem, ilyen nincs (nevet). Örülök, ha gólt szerez, és rögtön gratulálok neki, és ez fordítva is így van. Ő is ugyanazokon a posztokon játszik - a szélen, elöl, vagy támadó középpályásként -, mint én. Úgy tűnik, ez családi vonás. Régebben egyébként az édesapám is futballozott Ghánában. A testvérem nagyon jól játszik, többször volt a legjobb játékos a csapatában. Ő most 10 gólos, és remélem, hogy a szezon végéig én is szerzek azért 10-12 vagy akár 15 gólt is.

- A Fradiban megállná a helyét?

Igen, leigazolhatnánk. Persze én nem szerződtethetem, ez az edző dolga, hogy neki esetleg tetszene-e a játéka vagy nem. Mindenesetre nagyon boldog lennék, ha idejönne, vagy akár egy még jobb csapathoz, például Németországba vagy Spanyolországba.

- A többi testvéred is futballozik?

- Nem, csak a bátyám és én. Összesen három nővérem és három fiútestvérem van. A legidősebb bátyám például miniszter Ghánában, emellett gospel-dalokat énekel. Két lánytestvérem már házas és gyerekeik is vannak, a harmadik még iskolába jár.

„Büszkévé kell tennünk a szüleinket!”

- Ghánában mennyire számít komoly kitörési lehetőségnek a futball? Az a legnépszerűbb sport a hazádban?

- Ha nincs munkád, akkor nem tudsz megélni Ghánában, ételt sem tudsz szerezni. Sokan nem is akarnak dolgozni. A legtöbben a futballt szeretik, aztán a bokszot, és sokan teniszeznek is. A futball nagyon komoly lehetőségeket és pénzt biztosíthat. Bár fiatalként nem a pénzre, hanem a karrieredre kell figyelned, és majd az hozza magával a megélhetést.

- Te milyen körülmények között nőttél föl? Mennyire volt fontos számodra, hogy kitörhess?

- Nem voltunk szegények, de gazdagok sem. Az apám sokat dolgozott, de már elég idős, ezért nekünk mindenért meg kellett dolgoznunk.

Azért is, hogy segítsük a lánytestvéreinket, a legkisebbeket is. Nem könnyű az élet Ghánában, ha nem koncentrálsz a dolgodra és a munkádra. A bátyám és én megkaptuk a lehetőséget, hogy segítsünk a családunkon.

A szüleink nagyon sokat adtak nekünk. Büszkévé kell tennünk őket, és biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül minden még jobbá válik a családom számára.

- A hazádban mennyire számít sztárnak egy futballista?

- Akik korábban játszottak, vagy követik a futballt, azok persze megismerik a játékosokat. Ilyenkor ők odajönnek, és mondanak néhány kedves szót. Sőt, az is szokás, hogy ajándékokat vesznek a játékosoknak. Egyszerűen azért, mert boldoggá tetted őket a hétvégén a játékoddal. És nem számít, hogy mennyibe került az az ajándék, vagy mennyi pénze van az embernek, csak vesz neked valamit.

„Nálunk jó példát mutatnak a tiszteletről”

- Bár kétségtelenül jobb a helyzet a magyar lelátókon, mint néhány évvel ezelőtt, azért előfordul, hogy a színesbőrű játékosokat támadások érik. Te mit tapasztál ebből?

- Ahogy a Fradi videójában is mondjuk: mi mindannyian nemet mondunk a kirekesztésre. Persze, vannak szurkolók, akiket ez nem érdekel, és ennek ellenére bántó dolgokat mondanak. Én azért jöttem ide, hogy futballozzak. Persze fáj valamennyire, de ezt a fájdalmat el kell engednem. Láttam néhány videót, amin nagy játékosokat ért rasszizmus. Dani Alves volt, akit egy szögletnél banánnal dobtak meg. Ő meg fogta, és beleharapott a banánba. Nem érdekelte őt az egész. Csak a futball számított.

- Ghánában egyébként milyen a szurkolói kultúra és az emberek általános hangulata?

Mi, ghánaiak nagyon békések vagyunk, mindenkit elfogadunk. Ha egy ghánai gyerekek például lát egy európait, akkor egyből boldog lesz. Hogy miért? Mert kedvelik őket. Nem azt mondják, hogy menj a francba. Mi nem csinálunk ilyet. Ghánában a szülők nagyon jó példát mutatnak a kicsiknek a tiszteletről.

Egyáltalán nem veszélyes hely, az emberek szabadok. Nagyon sok nigériai, vagy más külföldi él ott. A ghánaiaknak is lehetőségük van, hogy máshol dolgozzanak, és mások is jöhetnek hozzánk munkát vállalni. Ha megjelenik például egy nagy játékos, az embereket nem érdekli, milyen a bőrszíne, odamennek hozzá, és csinálnak egy közös képet.

- A hétvégén, hosszú idő után a Fradi ultrái is ott lesznek már a Groupama Arénában. Mit hallottál róluk?

- Nekünk a játékra kell figyelnünk, mert ha jól játszunk, gólokat szerzünk, és nyerünk, akkor a szurkolók boldogok lesznek. Nem is nagyon játszottam még több tízezer ember előtt, talán csak egyszer, még a ghánaiakkal Kínában.

BUDAI LÁSZLÓ