A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) ebben az évben is megvizsgálta, hogy Európa legjobb 31 bajnokságában a klubok milyen százalékban foglalkoztatnak saját nevelésű játékosokat.

Az UEFÁ-hoz hasonlóan itt is az számít saját nevelésű labdarúgónak, aki 15 és 21 éves kora között legalább három évet az adott csapatban játszott.

A 2015-ös évben a magyar bajnokság az igen előkelő, harmadik helyen állt ezen a listán. Akkor az NB I-es keretek 29,5 százaléka számított bele ebbe a kategóriába. Hazánknál csak a fehéroroszok (34 %) és a csehek (30,7 %) voltak jobbak.

A tavalyi lista élmezőnye
1. Fehéroroszország 34 %
2. Csehország 30,7 %
3. MAGYARORSZÁG 29,5 %
4. Dánia 29,1 %
5. Szlovákia 28,5 %
6. Norvégia 26,2 %

Ez a szám azonban jelentősen csökkent a 2016-os esztendőt tekintve. A magyar csapatok kereteinek már csak 22,8 százalékát teszik ki a saját nevelésű labdarúgók.
Ezzel a lista 14. helyére csúsztunk vissza – igaz, elég szoros a mezőny. Már többek között a szlovákok, az ukránok, a csehek vagy az osztrákok is előttünk vannak.

A Magyar Labdarúgó-szövetség ebben az évben is külön támogatja azokat a klubokat, amelyek minél több fiatal hazai játékost szerepeltetnek. A fiatalszabály azonban annyiban változott, hogy már nem kettő, hanem egy 1996-os születésű játékos szerepeltetése esetén is plusz pénzhez jut az adott egyesület. Ehhez azonban az említett játékosnak legalább 17 meccset végig is kell játszania, illetve ha lecserélik, akkor egy másik 20 éves állhat be helyette.

Viszont kettő és három 1996-os születésű labdarúgó szereplése esetén további összegeket kaphatnak a klubok, illetve nő az összeg abban az esetben is, ha 1996-osnál későbbi születésű labdarúgók is pályára lépnek.