A Videoton újonnan igazolt szerb válogatott csatára, Danko Lazovics először nyilatkozott a vidi.hu-nak.

Mit tudtál a Vidiről, amikor meghoztad a döntést, hogy nálunk folytatod a pályafutásodat?

Mivel vannak magyar barátaim, természetesen velük sokat beszélgettem a klubról, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy Székesfehérvárra igazoljak. Mindannyian csak pozitív dolgokat meséltek, ez pedig nagymértékben megkönnyítette a döntésemet. Tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar foci az elmúlt években látványosan elkezdett javulni, ennek egyik eredményét épp a napokban láthattuk a franciaországi Eb-n. Fontos volt számomra, hogy olyan klubhoz igazoljak, amelynek komoly céljai vannak. 33 éves vagyok, egyáltalán nem érzem magam öregnek, nem levezetni érkeztem ide, trófeákat akarok nyerni a Vidivel. Ahogy a klub, úgy én is tele vagyok ambíciókkal.

A Partizanban lettél élvonalbeli játékos, a két klubnak pedig 32 évvel ezelőtt volt egy nagyon emlékezetes párharca.

Igen, nem is kell feltenned a kérdést (nevet). Bár akkor még csak körülbelül másfél éves lehettem, így nyilván a találkozóra nem emlékezhetek. Azonban tisztában vagyok azzal, hogy a 80-as évek közepén a Videoton kiválóan szerepelt az UEFA-kupában, és a Partizant szó szerint kiütötte itt Székesfehérváron.

Pályafutásod során két magyar válogatott labdarúgó is csapattársad volt. Hogy emlékszel vissza rájuk?

Bizony, Dzsudzsák Balázzsal Eindhovenben, Huszti Szabival pedig a Zenitben játszottunk együtt. Mindketten kiváló futballisták és remek emberek. A mai napig barátaimnak tudhatom őket, amire büszke vagyok.

Összesen öt bajnoki címet nyertél három csapattal, van esetleg kedvenced?

Nincs, mindegyiket egyformán szeretem, mindegyikre büszke vagyok. Számomra minden megnyert trófea nagyon különleges. Ahogy azt már mondtam, a hollandiai évek nagyon meghatározóak voltak a karrierem szempontjából. Rengeteg barátot szereztem ott, megtanultam a nyelvet, de ettől még nem tartom értékesebbnek az ott szerzett bajnoki címet, mint mondjuk az oroszt vagy a szerbet. Egyformán szeretem mindegyiket. A klubcsapatokon kívül nagyon fontos számomra a válogatott is, ahol összesen 47 találkozón léptem pályára. Ma már én is mosolygok azon, hogy három ország válogatottjának voltam tagja pályafutásom során. Először volt Jugoszlávia, majd következett Szerbia és Montenegró, végül pedig Szerbia.

2006-ban ráadásul történelmi gólt szereztél a szerb válogatottban.

Igen, nagyon büszke vagyok rá, hogy az én nevemhez fűződik a szerb válogatott első gólja. 2006 nyarán Csehország ellen játszottunk egy barátságos meccset, és bár a csehek korán vezetést szereztek, végül 3-1-re sikerült nyernünk, az első szerb gólt pedig én szereztem.

A családod is veled érkezik Magyarországra?

Igen, a családom is jön velem. Van két gyermekem, egy 7 éves kislányom és egy 4 éves kisfiam, úgyhogy ők most itt Magyarországon fognak iskolába, illetve óvodába járni. Mindenki nagyon izgatottan várja életünknek ezt az új fejezetét, mely remélem, sok sportsikert tartogat számomra itt a Vidiben.