Nehéz körülmények között kellett felnőnie a Debrecen kapusának, Nagy Sándornak, aki a klub honlapjának adott interjújában beszélt erről. Saját tapasztalatai miatt a játékos a szegény sorsú fiataloknak is szeretne minél többet segíteni.

Nagyon nehéz gyerekkorom volt, szegénységben éltünk. Már tizenkét évesen dolgoznom kellett az iskola mellett. Máriapócsra jártam át uborkát szedni, és más alkalmi munkát is elvállaltam, csakhogy könnyebb legyen. Tudom milyen, ha valakinek nem adatik meg, hogy normális gyerekkora legyen, ezért próbálom támogatni a debreceni otthont is.

Amikor Ungváron futballoztam, és már én voltam a csapatkapitány, többször szerveztem gyűjtést nehéz sorsú családok számára. Azt gondolom, ha megengedhetjük magunknak, ha jól állunk anyagilag, akkor próbáljunk segíteni másokon.

Nagy Sándor azt is elmondta, hogyan kezdődött a „karrierje”.

- A lánytestvéreim a suliban kézilabdáztak, és mindig elkísértem őket az edzésekre. Volt egy focicsapat is, egyszer beálltam közéjük, és ott maradtam. Hétéves voltam ekkor, de a szüleimnek nem mondtam el, két éven keresztül nem tudták, hogy futballozom. Később, még gyerekként, amikor Máriapócson dolgozgattam, az ottani együttesben játszottam éveken keresztül.