Már ősszel debütált az NB II-es Diósgyőr csapatában a 17 éves Jurek Gábor, aki igazán tavasszal robbant be azután, hogy két gólt is szerzett a bajnokságban. A miskolciak saját nevelésű játékosa a klubhonlapnak beszélt arról, hogy élte meg Kondás Elemér távozását.
- Hiába építettünk hosszú veretlenségi szériát, és vezettük a bajnokságot, az utolsó 4-5 mérkőzésen elfogyott a lendület, rendre rosszul játszottunk - kezdte a 17 éves középpályás. Kondás Elemér állított be először a csapatba,
bevallom, emiatt tartottam is egy kicsit az edzőváltás következményeitől, de Dragan Vukmirtól is kaptam játéklehetőséget, amivel próbálok élni.
Köszönöm mindkettőjüknek a bizalmat! Bármilyen furcsán hangzik, de most éltem át először szezon közben edzőváltást, korábban soha nem történt ilyen velem. Keményen dolgozunk, és igyekszünk minél jobb fizikai állapotba kerülni, mert Dragan Vukmir játékfelfogása szerint az az alapja mindennek.
Jurek arra is kitért, hogy sikerült beilleszkednie a DVTK akadémiájára. A játékos ebben a szezonban már 14 mérkőzésen pályára lépett együttesében, ezeken két gólt szerzett. Egyik találata három pontot ért a III. Kerületi TVE otthonában.
- Gyerekként királynak hittem magam, mert otthon kiemelkedtem a többiek közül, és tudtam, hogy tehetséges vagyok, képes vagyok gólt lőni, és harcolni a pályán. Ám amikor Diósgyőrbe jöttem, akkor előnyben éreztem a többi srácot. Ők már 6-7 éve jártak heti 4-5 alkalommal edzésre, ismerték a taktikát, tudták, hová kell helyezkedni. Ezzel szemben én csak heti 1-2 edzésen vettem részt, mindenekelőtt be kellett hozni ezt a lemaradást. Másfél évig tartott, akkor valami áttört bennem, és onnantól mindig azért küzdöttem, hogy a csapat húzóembere legyek - fogalmazott a játékos.
Tavaly Jurek megkapta élete első profi szerződését a diósgyőri klubtól, emellett elmondta, szeretne családjának segíteni.
- 16 és fél évesen írtam alá az első profi szerződésemet. Több klub hívott, de szerettem volna Diósgyőrben maradni. Sokan megkapják ezt a lehetőséget, de nem mindenki tud élni vele. Kicsi gyerekkoromtól tudom, hogy focista akarok lenni, soha nem is akartam mást, nem is gondolkodtam, hogy mi akarok lenni, mert régen tudom a választ. Hazudnék, ha ezt állítanám, jómódban nőttem fel, előfordult, hogy azért nem tudtam iskolába utazni, mert nem volt pénzünk a buszjegyre.
Számomra azért is fontos ez a szerződés, mert így Novajidrányban élő anyukámat is tudom segíteni. A focipályán elért sikerek mellett azért is hajtok, hogy később a két testvéremet, valamint a gyerekeiket is tudjam támogatni a fizetésemből.
