A 2016-2017-es bajnokságban eddig Kondás Elemér (DVSC, lemondott, előbb, ideiglenesen Herczeg András, majd a portugál Leonel Pontes került a helyére a nyáron), Teodoru Vaszilisz (MTK, közös megegyezéssel, Tamási Zsolt váltotta decemberben), Pintér Attila (Mezőkövesd, átült a Puskás Akadémia kispadjára, Szivics Tomiszláv érkezett helyette), Horváth Ferenc (DVTK, Vitelki Zoltán lett ideiglenesen a helyettese, majd érkezett Bódog Tamás), Szivics Tomiszláv (Mezőkövesd, Radványi Miklós váltotta), és Leonel Pontes (DVSC, megint Herczeg András ült le a kispadra) távozott idő előtt csapatától.

Ha hozzájuk vesszük még Marco Rossi (Honvéd, a holland ) távozását és a ma menesztett Tamási Zsoltot (MTK), akkor is elmondható, hogy ez az idény az edzőváltások szempontjából csendesebb volt, mint az utóbbi egy évtized nagy része.

Egyedül a tavalyi idényben voltak ilyen türelmesek a klubvezetők, a 12 klubnál összesen hétszer váltottak edzőt, de a 2015-ig 16 csapatos élvonalban jócskán akadtak olyan idények, amikor sűrűn hullottak az edzői fejek.

Ebből a szempontból a tíz évvel ezelőtti szezon viszi a prímet, a 2006/2007-es bajnokságban 14-szer váltottak edzőt az idény közben a csapatok, a legtöbbször a Sopron, összesen négy (!) alkalommal, de egy szezonnal később is 13 esetben állt fel vezetőedző idő előtt a kispadról, akárcsak 2011/2012-ben.

A környező országokban sem jellemző nagyon az NB I-ben most uralkodó, türelmesebb időszak, egyedül Ukrajna volt „nyugisabb” az idényben, ott is csak 7 esetben távoztak idő előtt edzők, míg Romániában 9, Szlovákiában 10, Szlovéniában 12, Horvátországban 14, Szerbiában pedig 20(!) alkalommal döntöttek úgy, hogy az edzőn verik el a port. Tegyük hozzá, hogy az összehasonlítás szempontjából fontos kiemelni, hogy az NB I csak 12 csapatos.

A nagy bajnokságok közül a Premier League nem volt túl "vérengző", összesen csak hatszor váltottak csapatot, ezzel jelentősen elmaradtak a Bundesliga, a Serie A és a La Liga termésétől is. A franciáknál 7 edzőváltás volt.