"Igényeltem volna egy beszélgetést Rossival"

A Ferencvároshoz és az NB I-be a nyáron, tíz év után visszatérő középpályás felidézte, hogy Marco Rossi 2018. szeptember 8-án, a finnek elleni mérkőzésen debütált a magyar válogatott kispadján. Nagy Ádám ugyan azon a találkozón még nem lépett pályára, de a következő mérkőzésen már kezdőként számított rá az olasz szakember, és ezt követően fokozatosan egyre többet játszott nála.

– Gyakorlatilag attól kezdve folyamatosan egyre többet játszottam nála. Nyilván sokat segített az is, hogy akkor ismét Olaszországban futballoztam, és ahogy fejlődött az olasztudásom, egyre többet beszéltünk olaszul. Szépen lassan kialakult egy ilyen bizalmi viszony – mondta a 31 éves futballista a "Sportemberek Extra" legújabb adásában.

Hozzátette, ez elsősorban a pályán és a taktikai kérdésekben jelentett különleges kapcsolatot.

– Marco például megkérdezte, hogy amit elmondott, azt szerintünk jól megértjük-e, ki tudjuk-e vinni a pályára. Ilyenfajta visszacsatolásokat mindig kért tőlem, vagy kíváncsi volt arra, hogyan éli meg a csapat egyes dolgokat. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én „bemártottam” a többieket. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy olaszul beszéltem, nagyon szerettem az olasz focit, ami a mai napig közös témánk.

A 88-szoros válogatott játékos ugyanakkor sajnálja, hogy az előző Európa-bajnokság után valami félresiklott a kapcsolatában a válogatottal.

– Azt nagyon-nagyon sajnálom, hogy az utolsó Eb valahogy félrement és félresiklott. Utána még kaptam meghívót, de akkor én is azt éreztem, hogy nem nyújtottam olyan teljesítményt, amivel biztosan meg tudtam volna tartani a helyemet. Ha volt valaki, akiben egy kicsivel több volt az akarás, vagy egyszerűen fiatal volt és éppen akkor került oda, el tudta „lopni” előlem a pozíciót. Lehet, hogy igazából ez is történt.

Nagy Ádám elárulta, személyes magyarázatot ugyan várt volna arra, miért szorult ki a keretből, de nem akarta számon kérni Marco Rossit.

– Igényeltem volna egy beszélgetést, de nem akartam őt számon kérni. Hogy ha ő saját magától nem, akkor én sem... A feleségem is kérdezte, miért nem hívom fel, miért nem kérdezem meg, de profi sportról van szó, profi sportoló vagyok, nem kezdem el hívogatni az edzőmet, hogy miért nem lehetek ott. Talán a legelején egy személyes indoklást vártam volna, az jól esett volna, ez nem történt meg, de nem vagyok már kisfiú, hogy megsértődjek, tudomásul vettem.

Szerinte erre a legjobb válasz a jó teljesítmény lehet.

– Ha most jó teljesítményt nyújtok, jönnek az eredmények, sikeres a Ferencváros, és kiveszem ebből a részemet, akkor biztos vagyok benne, hogy újra elgondolkodik majd a szakmai stáb azon, hogy meghívjon. Főleg azért, mert az utolsó időszak a válogatott számára sem volt kimondottan sikeres.

A válogatott mérkőzéseit természetesen továbbra is követte, de nem mindig volt könnyű számára kívülről nézni a csapatot.

– Volt olyan mérkőzés, amit inkább nem is követtem. Nyilván nehezebb, amikor valaminek folyamatosan úgy érzed, hogy tényleg szerves része vagy, ott vagy, mert a tested részének érzed, és akkor így egyik pillanatról a másikra levágják, vagy megszűnik. Volt olyan, amikor nyugodtabb voltam, néztem, jó, rendben van, ott a meccs. Nyilván hogy ha öröm volt, hogy ha jó mérkőzés, győztes meccs volt, örültem, hogy a srácok jó eredményt értek el. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy akkor egy sötét szobában otthon ülök, és az ellenfél mezében folyamatosan szurkoltam, hogy a másik csapat nyerjen...De volt olyan is, akár klubfoci miatt is, hogy nem olyan volt a hangulatom, akkor még mérges is voltam, hogy igazából csak saját magamra lehetek mérges, hogy nem lehettem ott, frusztrált ez az egész dolog. Tehát volt olyan meccs, amit így emiatt nem is néztem, vagy csak így hellyel-közzel.

A magyar–ír világbajnoki selejtezőt viszont például az autóban követte.

– Majdnem félrerántottam a kormányt, annak nem volt egy kellemes vége – mondta a fájdalmas mérkőzésről.

"Az NB I nem fejlődött annyit, amennyit elvártam volna"

Nagy Ádám számára ugyanakkor egyértelmű cél, hogy jó teljesítménnyel ismét felhívja magára a válogatott szakmai stábjának figyelmét. Ebben a Ferencvároshoz történt visszatérése és az új kihívások is fontos szerepet játszottak.

– Amikor beélesedett ez a lehetőség a Fradinál, leültem, elkezdtem gondolkodni, hogy jó, akkor milyen célokat tűzhetek ki magam elé, mi az, ami reális, mi az, amit el tudunk érni. Én azzal számoltam, hogy európai kupában szeretnék játszani, úgyhogy nagyon-nagyon örülök, hogy már megvan az Európa Liga, azt már kipipálhatom. Nyilván ez egy részeredmény, de evés közben jön meg az embernek az étvágya, tehát folyamatosan menni kell, előre kell nézni.

A Ferencváros sikerei után pedig újabb célok is megfogalmazódtak benne.

– Igen, ott volt a válogatott is, az, hogy miért is ne kerülhetnék vissza? Szerintem egyáltalán nem egy irreális célkitűzés, hiszen 88 mérkőzést lejátszottam. Szerintem, ha megint olyan formába tudok lendülni, akkor biztos vagyok benne, hogy még tudok egy jó pár mérkőzést játszani a válogatottban és jó teljesítményt is tudok nyújtani - mondta Nagy, aki arra is kitért, hogy a válogatottba való visszatérésében a nemzetközi kupamérkőzéseknek is nagy szerepük lehet.

A beszélgetés során az NB I színvonala is szóba került. Nagy szerint a magyar élvonal fejlődött, de szerinte nem annyit, amennyit a rendelkezésre álló lehetőségek alapján el lehetett volna várni.

Összességében azt érzem, valamennyire fejlődött az NB I színvonala, de szerintem mégsem annyit, amennyit én elvártam volna attól, hogy amilyen körülmények vannak, amilyen anyagi lehetőségeik voltak a kluboknak, a szakmában szerintem közel sem tudott annyit fejlődni a foci. Én ilyen szempontból ezt egy tök izgalmas időszaknak gondolom, mert kíváncsi vagyok arra, hogy ezt a magyar foci hogy tudja megélni majd, azt, hogy tényleg piaci alapra kell helyezni mindent, és megszűnt az a pénzdömping, ami eddig volt.

Nagy ugyanakkor abban bízik, hogy a változások hosszabb távon kedvezőek is lehetnek.

– Szerintem ebből egy jó dolog születhet, és én bízom abban, hogy majd így saját lábra tud állni a foci, piaci alapon fog tudni elkezdeni működni, és hosszú távon abban is reménykedem, hogy akkor még több fiatal lesz akár az NB I-ben is, és megpróbáljuk az olyan idegenlégiósokat visszaküldeni oda, ahonnan jöttek, akik helyett ki tudunk termelni egy magyar fiatalt is.

"Tök fura azt megélni, hogy ilyen stadionokban ezek a nézőszámok vannak"

A középpályásnak a hazai stadionok lelátói kapcsán is van hiányérzete.

Nekem tök fura azt megélni, hogy ilyen gyönyörű szép stadionokban 5-6 ezres átlag nézőszámok vannak. Nyilván ez egy nagyon-nagyon nehéz téma. De a Fradi-meccseken is azt várnám, hogy igenis legyen minden mérkőzésen teltház. Most nyilván az Újpest ellen biztos, hogy telt ház lesz. Majd jön a Juventus, ott is telt ház lesz, de örülnék, hogy ha jön például az MTK, ott is össze tudnánk hozni egy telt házat.

Nyilván akkor erre mondja a szurkoló, hogy jó, hát akkor focizzatok jobban. Ez szerintem nem feltétlenül függ össze. Nyilván nekünk jól kell teljesíteni, hogy jöjjenek a szurkolók, de most ez pont egy olyan téma, amit szerintem nagyon-nagyon hosszú ideig lehetne elemezni. Vagy hogy miben gyökerezik az, hogy megvolt az a szurkolói attitűd régebben, hogy egy családi program volt az, hogy az apuka a gyerekekkel, vagy a nagypapa a gyerekekkel kijöttek a meccsre. Én most kevesebbet látok ebből.

A középpályás a válogatott és a klubfutball népszerűsége közötti kontrasztot is érdekesnek tartja. Miközben a magyar nemzeti csapat mérkőzéseire hatalmas az érdeklődés, a bajnoki találkozókon jóval kevesebben vannak a stadionokban. A válogatott sikereivel együtt azonban az elvárások is megnőttek.

– Azzal, hogy azért folyamatosan hoztuk az eredményeket, az elvárások is megnőttek a szurkolók részéről felénk, ami szerintem abszolút érthető. Nyilván itt sajnos a vb az, ami tényleg hiányzik, és ami után azt mondhatnánk, hogy igen, elindult a csapat a fejlődés útján, és oké, volt egy rosszabb Európa-bajnoki szereplés, amin itt ugye az előzőre gondolok, de attól függetlenül megvan a fejlődés.

Ugyanakkor sokan vezetői pozícióban vagy a labdarúgásban mindig amögé bújtak, hogy fejlődik a magyar foci, mert hogy nézzétek meg a magyar válogatottat, hogy milyen jó eredményeket érnek el, de közben meg nagyon fontos azért azt szerintem észrevenni, hogy ahhoz, hogy mi a válogatottal nagyon jó eredményeket értünk el, semmi köze nincs a magyar labdarúgásnak. Ez egy túlteljesítés volt.

A teljes adás itt megtekinthető: