Bernd Storck a svájci Aargauer Zeitungnak adott interjúban természetesen a közelgő, pénteki világbajnoki selejtezőről és a csoportküzdelmek esélyeiről is beszélt.

- A szurkolók körében máris nagyok a várakozások. Én mint szövetségi kapitány és sportigazgató, csak reménykedni tudok abban, hogy a második helyért versenyben lehetünk a csoportban. Hogy Portugáliát tekintem-e elsőszámú favoritnak? Egyáltalán nem. Svájc már megmutatta, hogy verhető az Európa-bajnok is. (…) Egy igazi topcsapat, topjátékosokkal a svájci válogatott, olyan futballistákkal, akik topbajnokságokban játszhatnak. Épp nemrég jártam Franciaországban, egy UEFA-konferencián, ott is kiderült, hogy a svájci volt az Eb egyik legerősebb csapata.

Pénteken, Budapesten is ők lesznek a favoritok. Elmondom, miért: csak nézzék meg a magyar klubokat, nincs szerepük Európában, az itteni játékosoknak egyáltalán nincs olyan nemzetközi tapasztalata, mint a svájciaknak. Ezek tények, egyszerűen csak reális vagyok.

De másik arcunkat kell mutatnunk, mint tettük azt Feröeren, szeretnénk meglepni Svájcot egy jó meccsen. A stadion pedig tele lesz a sokszor negatív közhangulat ellenére is.

A szövetségi kapitány a negatív hangok kapcsán visszatekintett a Feröer elleni mérkőzésünkre (0-0) is.

- Alapvetően Magyarország egy pesszimista ország, ami nincs szinkronban a hatalmas elvárásokkal.

Elképzelni sem tudják, mi volt a Feröer elleni 0-0 után…az emberek szerint 3-0-ra, 4-0-ra kellett volna győznünk.

A csapatom mindent megtett, de nem tudtuk előhúzni az Eb-formánkat. Sok játékosunk nem is nagyon játszott előtte az idényben, az NB I-es játékosok közül pedig többen nem tudták még kipihenni az Eb fáradalmait. Az európai kupaselejtezőkben is szerepelniük kellett többüknek. Ráadásul a széllel is meg kellett küzdenünk, a szögleteket sem volt egyszerű elvégezni.

Storck beszélt arról is, hogy nem a jelennel kell megbirkózniuk, de a múlt terhével is.

- Még ma is "minden sarkon" Puskás nevét hallani, olvasni. Óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen tradíciójú csapatnál dolgozhatok, de itt az ideje Puskásék árnyékából kilépni. A csapat számára a dicsőséges idők állandó felemlegetése inkább már terhet jelent. Még mindig ezekből a sikerekből akar a magyar futball megélni. Emiatt is egy valóra vált álom lenne, ha 30 év után kijutnánk a vb-re.

A lap rákérdezett arra is, hogy mi a véleménye arról, hogy a magyar élvonal átlagnézőszáma 2670 fő, azaz az Eb-hangulatot nem tudták az NB I-es stadionokba is átültetni.

- A meccsbevételek és a televíziós jogdíjak nélkül a klubok már nem léteznének, a szövetség rengeteg pénzzel támogatja őket. Enélkül a segítség nélkül a csapatok fele már sehol sem lenne, profi labdarúgásról már nem beszélhetnénk Magyarországon. A kormány is rengeteg pénzt ölt a labdarúgásba. Reméljük, hogy a stadionépítéseknek meglesz a pozitív hatása majd klubszinten is – tette hozzá.