A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a molcsapat.hu-nak értékelte nemzeti csapat Nemzetek Ligája szereplését. Az olasz szakember először a válogatott szurkolóit méltatta.
- Sok kritika érte a magyar szurkolókat az utóbbi időben, volt köztük néhány abszolút jogtalan is, de az, hogy a hétfői meccsen megtapsolták az olasz himnuszt, annak a tiszteletnek a jele, amit mi nem mindig kapunk meg. A cesenai meccsen például volt egy lelátórész, ahonnan megállás nélkül szidták a magyarokat, erre válaszolt tapssal a mi szurkolótáborunk. Így is lehet - kezdte a kapitány, aki az Olaszország elleni hazai vereség okairól is beszélt.
- Nem pusztán annyi volt a baj, hogy túlságosan sok egyéni hibával segítettük az ellenfelet, hanem az is, hogy taktikailag nem olvastuk megfelelően a játékot. Tudtuk, hogy az olaszok letámadnak majd, de megvolt a taktikánk a presszing átjátszására, csakhogy túlságosan sok keresztpasszt választottunk ahelyett, hogy vertikálisan játszottunk volna.
Bár rövid passzokkal akartunk építkezni, a játékosoknak is érezniük kellett volna, mikor kell előrevágni a labdát, hiszen a taktikánk része az is, hogy ezeket a labdákat Szalai Ádám nagyszerűen tartja meg. Egy nagy hiba elég volt, és máris vezettek az olaszok.
- Soha nem fogom azt kívánni, hogy csend legyen egy stadionban, de a frenetikus hangulat ezúttal azt is eredményezte, hogy nem tudtam kommunikálni a játékosaimmal. Akkora hangorkán volt, hogy a saját hangomat sem hallottam.
Egyszerűen belefutottunk egy olyan kapusba, aki egyébként is a világ egyik legjobbja, és ezúttal ezt alaposan be is bizonyította. Donnarumma öt óriási bravúrt mutatott be, ami már önmagában nagy dicséret a magyar csapatra nézve, de mondok mást is.
- Roberto Mancini a meccs után azt mondta, nem tetszett neki az utolsó húsz perc, mert csak szenvedtek, ezzel szemben én úgy gondolom, rövidebb periódusokat leszámítva az első húsz percet leszámítva is alaposan megszenvedtek velünk - fogalmazott Rossi.
Az 58 éves olasz szakembert arról is kérdezték, hogy fogja pótolni a csapat Szalai Ádámot.
Azok, akik egész pályafutása alatt támadták Ádámot, nem fognak sokáig mosolyogni, mert egy olyan játékost veszítettünk el, akit személyében gyakorlatilag lehetetlen pótolni.
Korábban is láthattuk, hogy a csapatjátékra - legyen szó akár támadásról, akár a védekezés első vonaláról - gyakorolt hatása akkor igazán látványos a laikusok számára, amikor nincs a pályán. Hát, most többet nem lesz a pályán, és igen nehéz feladat vár ránk a pótlásával. Kiváló csatárnak tartom Ádámot, de kiváló csatár akad még rajta kívül Magyarországon. Olyan futballista azonban nincsen, aki ilyen önfeláldozóan dolgozik a csapatért, mindent alárendel a válogatott érdekeinek, és nemcsak akaratban, képességben is nemzetközi szintet hoz.
Nagyon kedvelem Ádám Martint, de ő egyelőre nem tud kezdőként segíteni nekünk. Számos játékost figyelünk, lesznek, akiket kipróbálunk majd Szalai elárvult posztján, és stratégiailag is reagálnunk kell a csapatkapitány hiányára, de ez most nem ilyen egyszerű. Őszintén szólva nem is tudom megmondani, a pályáról vagy az öltözőből fog-e jobban hiányozni.
Az interjú zárásban Rossi megosztotta gondolatait a jövőre nézve, és átfogóan értékelte az NL-teljesítményt.
- Pont úgy vagyunk, mint az Európa-bajnokságon: halálcsoport, nagyszerű, inspiráló szereplés, kiváló egyéni- és csapatteljesítmény, ám a vége szívszakadás. Tavaly nyáron egy németországi döntetlen jelentette a végállomást, idén pedig az olaszok elleni hazai meccs, és csak még fájdalmasabbá teszi az egészet, hogy mindkét mérkőzésen nagyszerűen játszottunk. A szívem szakadt meg a fiúkért, akik mindent kiadtak magukból. Mindemellett mi vagyunk a Nemzetek Ligájában a legtöbbet fejlődött csapat. A C-ligából indultunk, 30+-os rajtszámmal, most pedig nemcsak az elitcsoportban szereplünk, de kis híján megnyertük a legerősebb csoportot, és végül a nyolcadik helyen zártunk. Németországot és Angliát idegenben győztük le tétmeccsen, ilyesmire csak a legidősebbek emlékezhetnek Magyarországon.
Azt mondtam, nyomot akarok hagyni a magyar futballban, és talán ez már meg is történt. Ugyanakkor nemhogy nem gondolok távozásra, de Csányi Sándor elnök úrnak azt mondtam: én csak akkor hagyom el a magyar válogatottat, ha kirúgnak. Én még mindig nem gondolom, hogy elértük volna a csúcsot. Annak idején a Honvédtól azért mentem el a bajnoki cím után, mert nem láttam az esélyt, hogy versenyképesek maradjunk.
Engem motiválnak a nagy célok, de elég ideje vagyok már a futballban ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni a nehéz és a lehetetlen között. És a magyar válogatottra még mindig azt mondom, hogy nem értük el a plafont. Nem, amíg a játékosaim is úgy gondolják, hogy még mindig vezet út felfelé.
- zárta Rossi.
A teljes cikket ITT olvashatod el
