Király Gábor kedden este játszotta utolsó válogatott mérkőzését. A kapust a svédek elleni mérkőzés 27. percében cserélték le. A Digi Sport Reggeli Start című műsorában azt is elárulta, mi járt a fejében, amikor le kellett jönnie a pályáról.

- Az, hogy jól le tudjam venni a csapatkapitányi karszalagot, és Rolinak jól át tudjam adni. Ez volt a feladat, és én mindig a feladatommal foglalkozom. Miután sikerült feltenni – ez kesztyűben viszonylag nehéz -, onnantól jól érzés volt a társakat átölelni a pályán. A közönség is szenzációsan ünnepelt. Sikerült tegnap tévén keresztül is visszanéznem a mérkőzést, azért volt hangulat, le a kalappal a szurkolók előtt. A kisfiammal vonultam fel, kérdeztem is tőle, milyen érzése volt, mert mindig azt mondom, hogy a vonalon túl teljesen más érzések vannak, mint a kispadon vagy a lelátón. A kisfiam is azt mondta, hogy mágikus volt a szurkolás, a hangulat. Örülök, hogy ők is átélték.

Király többször is említette, hogy neki egy nemzet képviselése ér fel a piramis csúcsával, így a munkát tekintve is ezt tartja a legkomolyabb szintnek.

- Ahogy elindulunk a válogatotthoz, más szint a felkészülés is, a koncentráció is még több, mint a Premier League-ben vagy a Bundesligában. Egy nemzetet képviselni, annál följebb nincs. Mindig tanultam a pozitív és negatív dolgokból. A hibák mindig benne vannak a mérkőzésben, túl kell lépni ezeken. Majdnem minden mérkőzésen voltak olyan hibák, amelyek – akár látványos voltak, vagy olyanok, amelyeket a közönség se vett észre – nagyon bosszantóak voltak. Ezen az utolsó mérkőzésen is voltak ilyenek. Egy kirúgást is, ami rosszul sikerül, egy rossz védésnek tulajdonítom. Nagyon önkritikus vagyok.

A 108-szoros válogatottságával az örökranglistát vezető kapus korábban beszélt róla, hogy sérüléssel védett. Most azt is elárulta, olyan mozdulatokat is tett a mérkőzésen, amelyeket nem lehetett volna.

- Ami a kipattanó után volt vetődés, olyat nem is lett volna szabad. De a válogatott mezben ilyen nincs, azt is kockáztatni kellett, hogy egy nagyobb sérülés jön elő, hál' Istennek nem így történt.

Király Gábort arról is kérdezték, hogy két másik búcsúzó társa, Vanczák Vilmos és Hajnal Tamás nem érdemelt volna-e meg néhány perc játékidőt.

- Ez nem az én döntésem, de mint csapattárs azt gondolom, hogy minden játékos 5-10 percet megérdemelt volna. Ez azonban az edző döntése. De nemcsak ők, nagyon sokan, akik a magyar válogatottban játszottak, ilyen búcsút érdemeltek volna.